Adós, fizess! A munkáltatói igények behajtása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkáltatónak számos jogcímen fennállhat pénzkövetelése a munkavállalóval szemben. Károkozás, tanulmányi szerződés megszegése, jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelése stb. esetén többféle jogi eszközzel is élhet a munkáltató. Az azonban biztosan jogellenes, ha egyszerűen levonja követelését a munkavállaló esedékes béréből. 

Kézenfekvőnek tűnik, ezért is kell hangsúlyozni, hogy a követelés bérből való levonása a munkavállaló beleegyezése nélkül akkor is jogellenes, ha egyébként a munkáltató követelése alapos. A Munka Törvénykönyve szerint ugyanis a munkabérből levonni csak az alábbi négy esetben lehet: ha ezt jogszabály, vagy végrehajtható határozat lehetővé teszi, vagy ha az előlegnyújtásból ered, vagy ha a levonáshoz a munkavállaló hozzájárul. A bérből való levonáshoz tehát vagy már végrehajtható határozat kell, vagy a munkavállaló hozzájárulása.

A munkavállalói hozzájárulás azt jelenti, hogy a munkavállaló elismeri a követelés jogosságát és annak összegét, illetve beleegyezik, hogy azt a munkáltató a béréből levonhatja. A hozzájárulás ezért nem lehet előzetes. Semmis például az a munkaszerződéses kikötés, amely előre, a konkrét összeg és körülmények ismerete nélkül hatalmazza fel a munkáltatót, hogy bármilyen igényét a munkavállaló béréből közvetlenül érvényesítse. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy a munkavállaló hozzájárulása alapján is csak a levonásmentes munkabérrészig lehet a bérből levonni. Azaz, a bírósági végrehajtási törvény szerinti mértéken (ez általában a nettó bér 33%-a) a munkáltató sem terjeszkedhet túl.

A munkavállaló önkéntes teljesítésének persze más módja is lehet, mint a bérből való levonás. Így például vállalhatja, hogy egy bizonyos határidőig egy összegben befizeti a munkáltató számlájára a teljes tartozást. Sok esetben azonban ez nem járható út, mivel a munkáltatótól kapott bérből élő munkavállalónak komoly anyagi terhet jelentene az egy összegben való teljesítés. Nincs akadálya, hogy a felek részletfizetésről állapodjanak meg, olyan ütemezéssel, amely már vállalható a munkavállaló számára. Érdemes felhívni a figyelmet, hogy ellenkező kikötés hiányában nem teszi a fennálló tartozást egy összegben esedékessé, ha a munkaviszony időközben megszűnik.

A következő lehetőség a fizetési felszólítás. A törvény szerint a munkáltató a munkavállalóval szemben a munkaviszonnyal összefüggő és minimálbér háromszorosának összegét meg nem haladó igényét írásbeli fizetési felszólítással is érvényesítheti. 2016-ban tehát 333 000 Ft erejéig a munkáltató írásban felszólíthatja a munkavállalóját, hogy adott jogcímen fennálló, adott összegű követelésének egy bizonyos határidőn belül tegyen eleget. A felszólításnak pontosan tartalmaznia kell, hogy a munkáltató követelése min alapszik, milyen összegű és annak meddig tehet eleget önként a munkavállaló. Ha vitatja a követelést, a munkavállaló a felszólítással szemben 30 napon belül a munkaügyi bírósághoz fordulhat. Erről a munkavállalót magában az okiratban tájékoztatni kell. A fizetési felszólítás előnye, hogy ha annak a munkavállaló a megadott határidőben nem tesz eleget, ám bírósághoz sem fordul, úgy a munkáltató kérheti a bíróságtól, hogy azt végrehajtási záradékkal lássa el. Ez alapján pedig a fizetési felszólítás végrehajthatóvá válik, anélkül, hogy a követelés jogcímét vagy összegét a munkavállaló a továbbiakban vitathatná.

Munkajogi kiskönyvtár sorozat
A munka díjazása – 2. átdolgozott kiadás – dr. Kártyás Gábor Külföldiek magyarországi foglalkoztatása – dr. Ács Vera Judit Munkajogi kárfelelősség a gyakorlatban – dr. Hanyu Henrietta

Ha a munkavállaló vitatja a követelést, illetve annak összege miatt nincs lehetőség a fizetési felszólításra, akkor a munkáltató – az elévülési időn belül – bírósági úton szerezhet érvényt igényének. A munkajogi elévülési idő általában három év, ám ez alól vannak kivételek. Például, a jogalap nélkül kifizetett munkabér csak hatvan napon belül követelhető vissza, kivéve, ha a kifizetés alaptalanságát a munkavállaló okozta, vagy azt felismerhette. Egy másik fontos példa: a munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényét a leltárfelvétel befejezését követő hatvannapos jogvesztő határidő alatt érvényesítheti. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap és a nyomozó hatóság vagy a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik. A munkáltató a pénzkövetelés iránti igényét közjegyző előtt, fizetési meghagyás útján is érvényesítheti, kivéve, ha a per tárgya a jogviszony keletkezése, módosítása (módosulása), megszűnése vagy fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény.

Ha jogvitára kerül sor, és a munkáltató követelése alaposnak bizonyul, az eljárási költségek a munkavállalót terhelik. Érdemes már az első felszólításban felhívni a munkavállaló figyelmét, hogy ha önként nem teljesít, akkor a követeléshez a behajtási költségek és a kamatok is hozzáadódnak, ami elhúzódó eljárás esetén komoly összeg lehet.

---