Alapbér? Távolléti díj? Átlagkereset?

Szerző: dr. Kártyás Gábor
Dátum: 2018. december 4.
Címkék: , , ,
Rovat:
Ha a munkavállalónak anélkül jár ellenérték, hogy az adott időszakban teljesített volna, a jogszabályok valamilyen átalány-díjazás megfizetését írják elő. Ez általában a távolléti díj, egyes esetekben viszont az alapbér, míg néhány jogszabály a formálisan már évek óta megszüntetett átlagkereset fizetéséről rendelkeznek. Áttekintjük, mit kell tudni ezekről az átalány-díjazási formákról!

A munkavállalót a munkabér alapvetően a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége teljesítéséért illeti meg. Bizonyos esetekben azonban akkor is díjazásra jogosult, ha e fő kötelezettségeit nem teljesítette, például a fizetett szabadság idejére. Mivel ezekre az időszakokra értelemszerűen nem a tényleges teljesítés alapján lehet ellenértéket megállapítani, a törvény maga meghatározza az irányadó díjazás mértékét.

Ez két esetben a munkavállaló alapbérével egyezik meg. Az első ilyen eset, ha a várandós nőt a gyermeke egyéves koráig a munkáltató nem tudja olyan munkakörben alkalmazni, ami az egészségi állapotának megfelel. Ekkor a munkavállalót a munkavégzés alól fel kell menteni, és részére az alapbérét fizetni. A szabálynak általában a terhesség alatt van jelentősége, a baba megszületése utáni időszakban ugyanis az édesanya általában amúgy is fizetés nélküli szabadságon tartózkodik. A másik eset pedig az állásidő. Ez olyan időszakot jelent, amikor a munkáltató a beosztás szerinti munkaidőben nem tud eleget tenni a foglalkoztatási kötelezettségének. Ha ez nem valamilyen elháríthatatlan külső ok következménye, akkor erre az időre is jár a munkavállaló alapbére. Mi több, ha a beosztás alapján a munkavállalót valamilyen bérpótlék illetné meg (pl. mert az állásidő az éjszakai időszakra esik), akkor az alapbéren felül ezt is ki kell fizetni.

Ha munkavégzés hiányában jár díjazás a munkavállalónak, az főszabály szerint a távolléti díjat jelenti. Így például távolléti díj jár a szabadság idejére, a felmentési időre, illetve annak 70%-a jár a betegszabadság tartamára. A távolléti díj három részből tevődik össze. Részét képezi (1) az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, továbbá valamennyi a Munka Törvénykönyve alapján kötelezően biztosítandó bérpótlék helyett fizetett átalány; (2) bizonyos feltételek fennállása esetén az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (az irányadó időszakra) kifizetett teljesítménybér; illetve (3) az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra kifizetett egyes bérpótlékok. E három elemet külön-külön kell kiszámítani, és ezek összege adja magát a távolléti díjat. Ha az irányadó időszakban munkabér kifizetés nem történt, távolléti díjként az alapbért kell figyelembe venni. A távolléti díj tehát az alapbérnél általában magasabb összeg, hiszen az alapbéren felüli bérelemeket is figyelembe kell venni a számításánál. A távolléti díj kiszámítására a törvény részletes előírásokat tartalmaz, ezek azonban eltérést engedőek. Kollektív szerződésben akár a munkavállaló javára, akár a hátrányára szóló eltérő számításban is meg lehet állapodni, míg munkaszerződésben csak a munkavállalóra kedvezőbb irányba lehet eltérni a törvényben foglaltaktól.

Néhány jogszabályban az átlagkereset fogalmával is lehet találkozni. Így a munkavédelmi törvény szerint, a munkavédelmi képviselőt a tevékenysége ellátásához munkaidő-kedvezmény illeti meg, amelyre átlagkeresete illeti meg. A munkaügyi perben a munkavállalót megillető költségkedvezményről rendelkező miniszteri rendelet is a munkavállaló átlagkeresetéről rendelkezik. Ez azért különös, mert 2012. július 1-je óta az átlagkereset számítására irányadó munkajogi szabály nincs. A helyzetet a Munka Törvénykönyvét hatályba léptető átmeneti rendelkezések sem oldják meg. Kifejezett szabály ugyanis csak arra van, hogy ha a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása említ átlagkeresetet, akkor azon a távolléti díjat kell érteni. Nincs azonban ilyen kötelező megfeleltetés akkor, ha az átlagkereset kifejezést jogszabály használja. A bírói gyakorlat a problémát akként kezeli, hogy egy kúriai kollégiumi vélemény alapján a munkavállalói költségkedvezményt a 2012. július 1-jét követően indult munkaügyi perekben távolléti díj alapján kell megállapítani. Ezt irányadónak tekinthetjük a munkavédelmi képviselő munkaidő-kedvezménye tekintetében is, noha kifejezetten erre vonatkozó hasonló elvi iránymutatás nem született.

Végül, az átlagkeresethez hasonló intézmény a kártérítési ügyek kapcsán is előkerül. A törvény szerint ugyanis a munkavállalót ért kár egyik típusa a munkaviszony körében elmaradt jövedelem. Ennek számítása nem távolléti díj formájában történik. Ehelyett azt a polgári jogi szabályt kell alkalmazni, miszerint a károsult jövedelem-kiesését a károsodást megelőző egy évben (12 hónapban) elért havi átlagjövedelem alapján kell meghatározni. A munkajogi szabályok szerint, a munkaviszony körében az elmaradt jövedelem tekintetében az elmaradt munkabér, a rendszeres pótlékok és a rendszeres juttatások vehetők figyelembe. E juttatások egy évi átlaga alapján határozható meg tehát az elmaradt jövedelem.


Kapcsolódó cikkek:


Kevesebben dolgoznak többért a turizmusban
2019. július 19.

Tavaly a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás területén a vállalkozások az előző évhez képest 4,9 százalékkal kevesebb, 180 ezer dolgozót foglalkoztattak, a dolgozók átlagkeresete 13 százalékkal 212 ezer forintra nőtt.

Még mindig a munkaerő-problémák miatt álmatlanok a vezérigazgatók
2019. július 16.

Még mindig a munkaerő-problémák miatt álmatlanok a vezérigazgatók

Hogyan hidalnák át a vezérigazgatók világszerte a munkavállalóik szakképzettségi hiányosságait? Miként segítheti a technológia a munkahelyi produktivitást? Ki a felelős az automatizálás miatt elbocsátott munkavállalókért? Ezekre a kérdésekre is választ ad a PwC Talent Trends 2019: Upskilling for a Digital World tanulmánya, amely 3200 első számú vezető válaszai alapján készült.

A megváltozott munkaképességűek több mint harmadának van állása
2019. július 16.

A megváltozott munkaképességűek több mint harmadának van állása

A megváltozott munkaképességűek elhelyezkedési lehetőségeinek folyamatos javítását célzó intézkedések, valamint a munkaerőhiány együttes hatására a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási rátája a 2011-ben mért 18 százalékról mára 35 százalék körüli szintre emelkedett a Trenkwalder becslése szerint.