Beosztások és pótlékok

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Munka Törvénykönyve szerinti bérpótlékok a munkavállaló munkaidő-beosztásán alapulnak. Ezért a beosztás kialakítása meghatározza azt is, milyen pótlékokat lesz köteles kifizetni a munkáltató. Éppen ezért jelentős bérköltség kihatása lehet annak, ha a beosztást a munkáltató megváltoztatja, felülvizsgálja. Lássunk erre egy konkrét példát!

Képzeljünk el egy áruházban dolgozó eladó munkavállalót. Az áruház minden nap 10-24 óra között van nyitva, vasárnaponként is. Noha a munkáltató kínálata révén nem minősül rendeltetése folytán vasárnap is működőnek (pl. sportszereket, vagy könyvet árusít), ám mint a kereskedelmi törvény hatálya alá tartozó munkáltató jogosult vasárnapra is munkaidőt beosztani. A bolt egyedül munkaszüneti napokon tart zárva. Az eladó beosztása úgy alakul, hogy páratlan héten hétfőtől szerdáig 10-18 óra között, csütörtökön és pénteken 16-24 óra között tart a munkaideje, szombat és vasárnap a heti pihenőnapja. Páros heteken ez úgy módosul, hogy hétfő és kedd a pihenőnap, szerdától péntekig 10-18 óra között van beosztva, szombaton és vasárnap pedig 16-24 óra között. A beosztás tehát az alábbiak szerint alakul.

 

 

 

 

 

 

 

Hétfő	Kedd	Szerda	Csütörtök	Péntek	Szombat	Vasárnap
10-18	10-18	10-18	16-24	16-24	Pihenőnap	Pihenőnap
Pihenőnap	Pihenőnap	10-18	10-18	10-18	16-24	16-24
10-18	10-18	10-18	16-24	16-24	Pihenőnap	Pihenőnap
Pihenőnap	Pihenőnap	10-18	10-18	10-18	16-24	16-24

Először tekintsük át, hogy ez alapján a beosztás alapján milyen bérpótlékok illetik meg a munkavállalót! A váltakozó beosztás alapján rögtön eszünkbe juthat a műszakpótlék. Erre akkor jogosult a munkavállaló, ha a napi munkaidő kezdő időpontja rendszeresen változik, azaz havonta legalább a munkanapok egyharmada esetében eltér a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van. A jelen példában ezek a feltételek fennállnak. Egy húsz munkanapos hónapot feltétezve, a munkavállaló összesen nyolc munkanapon nem 10, hanem 16 órára jön dolgozni, és a 10 és 16 óra közötti kezdés között több mint négy óra különbség van. Így a 18 és 06 óra közötti munkaidőre (jelen példánkban összesen 6 óra*8 nap= 48 órára) megilleti a 30%-os műszakpótlék.

A munkavállaló az éjszakai időszakban is dolgozik (22 és 06 óra között), ami megalapozná az éjszakai pótlékra való jogosultságát. Ám mivel erre az időszakra már műszakpótlékban részesült, ezen felül éjszakai pótlék a törvény szerint nem jár. A vasárnapi munkavégzésért esetünkben vasárnapi pótlék jár, mivel e napra a munkáltató azon a jogcímen rendelt el munkaidőt, hogy kereskedelmi tevékenységet végez, emellett pedig nincs más, a vasárnapi munkavégzést pótlék nélkül lehetővé tévő jogcíme, amire hivatkozhatna. Így a két vasárnapi munkanapra jár az 50%-os pótlék (összesen 16 órára). A munkáltató a példa szerint munkaszüneti napon nem foglalkoztathat, azért a munkaszüneti napi pótlék sem merülhet fel (legfeljebb abban a kivételes esetben, ha e napra rendkívüli munkaidőt rendelhet el a munkáltató).

Most gondoljuk végig, hogy a beosztás átalakításával hogyan optimalizálhatóak a fenti pótlékok! Ha a munkáltató vasárnap is nyitva kíván tartani, akkor a vasárnapi pótlék önmagában a beosztás változtatásával nem kerülhető el. Megfontolandó lehet viszont a vasárnapi pótlék helyet átalány fizetése, vagy az alapbérbe való beépítése. Mindkét lehetőség a munkavállaló beleegyezéséhez kötött.

A műszakpótlék alól mentesülhet a munkáltató, ha olyan beosztást tud kialakítani, amelyben a munkaidő kezdő időpontja havonta kevesebb, mint a munkanapok harmada esetén tér el. Például, ha havonta hat munkanapra lehetne leszorítani a 16 órával kezdődő műszakok számát, akkor a beosztás kezdő időpontja nem minősülne rendszeresen változónak. Ez leginkább akként valósítható meg, ha a munkavállaló szinte mindig ugyanabba a műszakba jön dolgozni, váltótársa pedig mindig a másikba. Például, az egyik eladó minden héten 10-18 óráig van beosztva, kollégája pedig mindig 16-24 óráig (esetleg heti egy nap kivételével, amikor cserélnek). Az ilyen állandó műszakok mellett elkerülhető a rendszeres váltakozás miatt fizetendő műszakpótlék. Ugyanakkor az állandó délutáni-esti műszakba jóval nehezebb lehet a munkaerő toborzása. Hozzá kell tennünk továbbá, hogy a műszakpótlék kiesésével megnyílik a munkavállaló joga az éjszakai pótlékra. Így a délutános eladót a 22-24 óra közötti időszakra megilleti a 15%-os éjszakai pótlék, noha ez jóval kisebb költség lenne a munkáltatónak, mint a műszakpótlék az eredeti példában.

 

A munkaszüneti napi pótlék kérdése ennél a munkáltatónál nem merül fel. Ám mivel e napon az áruház nem nyithat ki, a munkaidő optimalizálása érdekében felmerülhet, hogy a munkaszüneti napra a munkáltató heti pihenőnapot osszon be. Persze a hétköznapra eső munkaszüneti nap esetén ennek a teljesítendő munkaidő meghatározása szempontjából nincs jelentősége, mivel ilyenkor az e napra eső napi munkaidővel mindenképpen csökkenteni kell a beosztható munkaidőt.

A munkaidő-beosztást a munkáltató jogosult kialakítani, amelyet a munkavállalóval egy héttel korábban, egy hétre vonatkozóan előre közölni kell. E határidő betartásával viszont bármikor módosítható is a korábbi gyakorlat szerinti beosztás. Minden munkáltató számára több kombináció szóba jöhet, amelyek egyaránt szabályosak, ám más-más bérvonzattal járhatnak.

---