Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Időbérben megállapított munkabér esetén a munkavállaló a ledolgozott időegység alapján kapja díjazását. Más szabályok vonatkoznak azonban egy havibéres és egy órabéres munkavállalóra. Mivel az utóbbi kategóriát érintően változott a szabályozás az új munka törvénykönyvével, külön bejegyzést szentelünk neki.
Órabér esetén a munkavállaló díjazását a teljesített órák alapján kell megállapítani (például 800 Ft/óra). 2012-ben a minimál órabér 564 Ft. Az órabéres munkavállaló munkabérét is havonta kell elszámolni és a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig ki kell fizetni. A havibérrel szemben, órabér alkalmazása mellett a munkavállaló havi jövedelme – egyenlő munkaidő-beosztás mellett is – más lehet attól függően, hogy az adott hónapban hány munkanap volt. Például, egy 21 munkanapos hónapban a napi 8 órában dolgozó munkavállaló értelemszerűen 8 órával több díjazásra jogosult, mint abban a hónapban, amikor csak 20 munkanap van.
Az 1992. évi Munka Törvénykönyve mellett elsősorban az egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett volt jelentősége az órabéres díjazásnak. Ebben az esetben ugyanis nem csak a munkanapok száma, hanem a munkáltató által beosztott munkaidő mértéke is okozhatott eltéréseket az adott hónapra elszámolható órák számában. Azaz, a korábbi szabályozás mellett az óradíjas munkavállaló egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett is a ténylegesen teljesített órák után kapta a díjazását. Ez munkaidőkeret mellett lehetett egy adott hónapban a napi 8 órás mértékhez képest jóval kevesebb, egy másik hónapban pedig jóval több is.
Munkajogi kérdés válasz csomag
|
|---|
Az új munka törvénykönyve szakít ezzel az elszámolási móddal. Fontos változás, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás és órabéres díjazás alkalmazása esetén a munkáltató a munkavállaló munkabérét havonta az adott hónapban irányadó általános munkarend (hétfőtől péntekig beosztott 5 munkanap) szerinti munkanapok számának és a napi munkaidőnek az alapulvételével köteles elszámolni és kifizetni. Ez tehát azt jelenti, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett a munkavállaló minden egyes hónapban az órabér és az általános munkarend szerint teljesítendő óraszám szorzata alapján kapja meg a munkabérét.
Az új szabályok mellett a munkaidőkeretben dolgozó, órabéres munkavállaló díjazása így nem ingadozik havonta a ténylegesen beosztott munkaidő mértéke függvényében. Például, a munkavállaló a háromhavi munkaidőkeret első hónapjában 240, a másodikban 140, a harmadikban 160 órára volt beosztva. Alapbérét ugyanakkor mindhárom hónapban az általános munkarend szerinti óraszám után kapja, ami például 160, 176 és 184 óra volt.
A ténylegesen teljesített órákat a munkaidőkeret lejártakor kell elszámolni. Ilyenkor össze kell vetni az általános munkarend és a napi munkaidő alapján kiszámított munkaidő mértékét a ténylegesen teljesített munkaidővel. Például, előző példánkban a munkavállaló 160+176+184 óra, azaz 520 óra után kapta meg munkabérét, ám valójában 240+140+160=540 órát teljesített. Ha az elszámolás alapján a munkavállaló a már kifizetettnél alacsonyabb összegű munkabérben részesült, a különbözetet ki kell fizetni számára, adott esetben a munkaidőkereten felüli túlórapótlék szabályaira tekintettel. Ha viszont ennél magasabb összegű munkabérben részesült, úgy a többletet az előlegnyújtásból eredő szabályok szerint a munkáltató levonhatja a munkabérből. Ezt a korrekciót a következő bérkifizetésnél kell elvégezni.
Fontos hangsúlyoznunk, hogy az előbbi szabály nem jelenti azt, hogy a munkáltató választása szerint akár kevesebb órára is beoszthatja az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozó munkavállalót, mint amennyire az szerződött. A munkaidő „ledolgoztatása” ugyanis nem csak joga, de egyben kötelezettsége is a munkáltatónak. A törvény szerint a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni. Ezt nevezzük foglalkoztatási kötelezettségnek. Ebből eredően, ha a munkaidőkeret végén az elszámoláskor azt észleljük, hogy a munkavállaló azért kapott több munkabért, mert a munkáltató be sem osztotta az általános munkarend szerinti munkanapok számának megfelelő óraszámra, a különbözetet levonni nem lehet.
Meg kell jegyezni, hogy az órabéresek fenti elszámolása csak a felek eltérő megállapodásának hiányában irányadó. A munkáltató és a munkavállaló tehát megállapodhatnak „klasszikus órabérezésben” is, tehát hogy a munkavállaló minden hónapban a ténylegesen teljesített órák után kapja munkabérét.
| Munka törvénykönyve 2012-1992 |
|---|
|
Az új Mt. és a régi Mt. szövegét a jól ismert tükrös formába szerkesztettük. Naprakész segítséget nyújt munkajogászoknak, bíráknak, HR-eseknek, joghallgatóknak. |
Végül, fontos sajátosság, hogy órabérezés esetén a munkavállalót a napi munkaidőnek megfelelő távolléti díj illeti meg, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő. Ennek azért van jelentősége, mert a munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő kiszámításánál az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni. Az így kieső óraszámra tehát távolléti díj jár az órabéres munkavállalónak, míg a havibéreseknél a havi alapbér már a munkaszüneti napra eső díjazást is magában foglalja.
