„Érdemei elismeréseként…” – azaz kinek jár, és kinek nem jár a végkielégítés?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünkben összegyűjtjük, milyen megszüntetési és megszűnési módok esetén illeti meg a távozó munkavállalót a végkielégítés. Minden esetben feltételezzük, hogy a munkavállaló a kellő időtartamban (a törvény szerint: minimum 3 év) az adott munkáltatónál dolgozott. A végkielégítés összegét befolyásoló tényezőkkel valamint a jogszerző idők számítási módjával most nem foglalkozunk részletesen.

Aki volt valaha olyan helyzetben, hogy saját, hosszabban fennálló munkaviszonyának megszüntetését fontolgatta, vagy – munkáltatói jogkört gyakorlóként – egy régi dolgozójának elbocsátásáról kellett döntenie, és az adott helyzetben többféle megszüntetési mód is szóba kerülhetett, bizonyára elgondolkodott azon, hogy végkielégítés szempontjából melyik mód is volna kedvezőbb. Végkielégítés ugyanis a munka törvénykönyve szerint legalább három évig tartó munkaviszony megszüntetése vagy megszűnése esetén jár, de nem minden esetben. Nem könnyű a törvényben elszórtan elhelyezkedő, a végkielégítéssel kapcsolatos szabályokból visszakövetni, hogy pontosan mely megszűnési, megszüntetési mód von maga után végkielégítés-fizetési kötelezettséget, és miért. A szabályozás mögötti rendezőelv megértéséhez fontos tudni, hogy a végkielégítésnek kettős funkciót tulajdonít a munkajog. Egyrészt ebben a formában rendeli honorálni a munkavállaló hosszú éveken át való kitartását a munkáltató mellett, ha a munkavállaló nem saját jószántából hagyja el a munkáltatót. Másrészt a végkielégítésnek szociális célja is van: anyagi segítséget jelent a volt munkavállalónak addig, amíg újra el tud helyezkedni. A végkielégítés törvényben foglalt részletszabályai e két funkció köré épülnek, tehát a „honorárium” vagy a „támogatás” karakterét kívánják kiemelni e juttatástípusnak. Mindezek alapján már könnyen megérthetjük, hogy valaki miért részesül végkielégítésben munkaviszonya végén, más pedig miért nem.

Milyen munkaviszony-megszüntetési/-megszűnési módoknál jár a végkielégítés?

1. Munkáltatói felmondás – meghatározott felmondási okok kivételével

A munkáltatói felmondás a legalapvetőbb olyan megszüntetési mód, amelynél főszabály szerint végkielégítést kell fizetni. Azonban nem mindegy, milyen okból közölnek egy határozatlan időre alkalmazott munkavállalóval felmondást: ha ugyanis a munkavállaló magatartása vagy nem egészségi okkal összefüggő képessége (vagyis tipikusan: szakmai alkalmatlanság) a megszüntetés indoka, akkor – a végkielégítés honoráló funkciójára tekintettel – nem fog járni a juttatás. A munkáltatói megszüntetés további eseteiben, így tehát pl. ha a munkavállalót az üzemorvos a munkakörére alkalmatlannak nyilvánítja, vagy a munkáltató működésével összefüggő okból mondja fel a munkáltató a határozatlan idejű jogviszonyt, a végkielégítés jár. A határozott idejű munkaviszonyt a munkáltató némileg eltérő indokokra hivatkozva mondhatja fel, mint a határozatlan idejűt. A határozott idős munkaviszony esetén csak a nem egészségi okkal összefüggő képesség alapján történő felmondás a végkielégítést kizáró ok, a többi megszüntetési módnál (ha a munkáltató a felszámolási- vagy csődeljárás alatt áll; egészségügyi alkalmatlanság; a munkaviszony fenntartását ellehetetlenítő, elháríthatatlan külső ok) végkielégítés fizetendő.

végkielégítés2. Jogviszonyváltás

Nem gyakori, de a munkajog által elismert munkaviszony-megszűnési mód a jogviszonyváltás. Erre akkor kerül sor, ha a munkavállaló egy önálló gazdasági egységhez tartozik, amelyet a munkáltatótól jogszabály vagy jogügylet alapján átvesz egy másik munkáltató, amely nem tartozik az Mt. hatálya alá (hanem pl. költségvetési szerv). Ilyenkor a munkaviszony természetesen a törvény alapján megszűnik, és – a jogügylet vagy a jogszabály rendelkezése alapján – másik munkajogi jogállási törvény hatálya alatt folyhat tovább a foglalkoztatás. A megszűnt munkaviszonyra tekintettel a munkavállalót végkielégítése megilleti.

3. A munkáltató jogutód nélküli megszűnése

A munkaviszony akkor is megszűnik, ha a munkáltató jogalanyisága úgy szűnik meg, hogy nincs jogutódja, tehát például egy céget – tipikusan felszámolást vagy végelszámolást követően – törölnek a cégjegyzékből. A munkavállalónak ekkor is végkielégítésben kell részesülnie.

4. Ha a munkáltatói jogutódlás következtében a munkavállaló krízishelyzetbe kerül

Ha a munkavállaló olyan gazdasági egységnél dolgozik, amely munkáltatói jogutódlás következtében más munkáltatóhoz kerül át, előfordulhat, hogy az átvevő munkáltatónál olyan változások következnek be, amelyek a munkafeltételek lényegesen kedvezőtlenebbek, mint a korábbi munkáltatónál. Például megtörténhet, hogy az átvevő cég más, nagyobb igénybevételt jelentő műszakrendet vezet be, vagy messzebbre kell járni dolgozni. Ha a munkavállaló részére ilyenkor a további munkavégzés aránytalan sérelemmel járna, vagy éppenséggel lehetetlenné válna, a jogutódlástól számított 30 napon belül oly módon élhet felmondási jogával, hogy végkielégítésére is jogosultságot szerez.

5. Szankciós jellegű azonnali hatályú felmondás a munkavállaló részéről

A korábbi (1992. évi) Mt. hatálya alatt rendkívüli felmondásnak nevezte, a mai törvény (szankciós jellegű) azonnali hatályú felmondásnak hívja azt az megszüntetési módot, amellyel a munkaviszonyban valamelyik fél azért élhet, mert a másik fél valamilyen minősített súlyú kötelezettségszegést követett el, vagy egyébként olyan magatartást tanúsított, amellyel ellehetetlenítette a munkaviszony további fenntartását. Ha ilyen súlyos esetben a munkavállalói azonnali hatályú felmondást közöl, akkor végkielégítésre szintúgy jogosult, mintha (sima, tehát felmondási idővel történő) felmondás címzettje lenne.

6. Jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeként

Ha a munkaviszony-megszüntetéssel kapcsolatban indított munkaügyi perben a bíróság arra a következtetésre jut, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyt, és a munkaviszony helyreállítását nem rendeli el, a további járandóságokon (pl. elmaradt jövedelem mint kártérítés) felül a munkavállaló végkielégítésre is jogosultságot szerez. Végkielégítés ilyenkor abban az esetben illeti meg, ha munkaviszonya jogellenesen nem felmondással szűnt meg, vagy ha (jogellenes) felmondással, de a munkáltató azért nem részesítette őt végkielégítésben, mert a felmondást a magatartására vagy nem egészségügyi okkal összefüggő képességére alapította.

7. Munkaszerződés érvénytelensége a munkáltató oldalán felmerült okból

Ha a munkaszerződés a munkáltató oldalán felmerült okból érvénytelen, és az ok nem hárítható el, akkor a munkaviszonyt azonnali hatállyal meg kell szüntetni, és a végkielégítés szintén jár a munkavállalónak.

8. Ha a megosztott munkakörben dolgozók száma egy főre csökken

A munkakör-megosztással (job sharing) dolgozók munkaviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik, ha a megosztott munkakörben dolgozók létszáma egy főre csökken (hiszen ekkor már nem beszélhetünk megosztott munkakörről). Ilyenkor a munkavállalót szintén megilleti végkielégítése.

A fenti eseteket végigtekintve arra következtethetünk, hogy a felmondáson kívüli, utóbbi hét esetben a törvény azt kívánja biztosítani, hogy akinek bizonyos módokon a munkaviszonyát rajta kívül álló okból szüntetik meg, vagy szűnik az meg a törvény erejénél fogva, netán egyes szorító körülmények folytán maga kényszerül azt megszüntetni, az ne kerülhessen végkielégítés szempontjából kedvezőtlenebb helyzetbe annál, mintha a munkáltató – nem a munkavállaló magatartása vagy szakmai képessége miatt – felmondana neki. A munkavállaló tehát ezen esetekben ugyanúgy jogosult hosszú munkaviszonyának anyagi elismerésére és a munkanélküli időszak áthidalását elősegítő, végső juttatásra.

Mikor nem jár végkielégítés?

Tekintsük át azokat a helyzeteket, amelyekben nem jár a munkavállalónak végkielégítés.

  • Mint már korábban arra utaltunk, munkáltatói felmondás esetén sem jár végkielégítés, ha a felmondást – jogszerűen – a munkavállaló magatartásával vagy nem egészségügyi okkal összefüggő képességével indokolták.
  • Nem illeti meg a munkáltatót végkielégítés, ha az irányadó időpontban (ideértve a felmondás közlését, a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének, a munkavállalói azonnali hatályú felmondásnak, a jogutódlás következtében kritikus helyzetbe került munkavállaló felmondásának időpontját) nyugdíjasnak minősül. Emögött az a megfontolás húzódik, hogy ha a munkavállaló mégoly elismerésre méltóan hosszú munkaviszonyból is megy (vagy mehetne) nyugdíjba, akkor is biztosított számára nyugdíj formájában a jövedelempótlás.
  • Ha a munkaviszonyt jogellenesen szüntették meg, a bíróság – a törvény által lehetővé tett szűk esetkörben – a jogviszonyt a munkavállaló kérelmére helyreállítja. Ilyenkor elrendeli a munkavállaló továbbfoglalkoztatását és elmaradt munkabérének, egyéb járandóságainak visszamenőleges kifizetését. Ez utóbbi összegből azonban le kell vonni a munkaviszony megszüntetésekor esetlegesen kifizetett végkielégítést. Ilyenkor ugyanis olyan helyzetbe kell hoznia munkavállalót, mintha munkaviszonya meg sem szűnt volna, vagyis a már kifizetett végkielégítés neki mégsem fog járni.
  • A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének fent fel nem sorolt, egyéb eseteiben sem kell végkielégítést fizetni. Ide tartoznak legfőképpen a munkaviszony munkavállalói felmondásának egyéb – tehát a jogutódlással kapcsolatban említettől eltérő – esetei, a közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetés, a határozott idő lejárta miatti megszűnés, a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás (bármely fél részéről) valamint a határozott időre létesített munkaviszony azonnali hatályú, munkáltatói felmondása a hátralévő időre – maximum egy évre – járó munkabér kifizetése mellett. Ezek esetében nem indokolt az, hogy a munkavállalót a törvény hasonló helyzetbe hozza a munkáltatói felmondással járó státuszhoz. A végkielégítésre vonatkozó szabályoktól azonban a felek a munkavállaló javára eltérhetnek. Vagyis nem kizárt olyan megállapodás, hogy a munkavállaló azokban az esetekben is részesüljön ilyen juttatásban, amelyekben őt a törvény alapján nem illetné meg. (Ezalól kivétel a köztulajdonban álló munkáltatónál fennálló munkaviszony, melynél a végkielégítés törvényi szabályaitól sem egyedi, sem kollektív megállapodásban nem lehet eltérni.) A bírói gyakorlat kifejezetten megerősíti, hogy ha a felek határozott idejű munkaviszony lejárta esetére végkielégítésben állapodtak meg, úgy a munkavállalót a végkielégítés megilleti (BH2000. 322.). Közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetés esetén kifejezetten gyakori, hogy a felek valamennyi végkielégítés megfizetéséről is megállapodnak. Figyelmet érdemel, hogy kollektív szerződés útján a végkielégítés törvényi szabályaitól akár a munkavállaló hátrányára is el lehet térni.

Ami nem érinti a végkielégítésre való jogosultságot

Mint láthatjuk, a végkielégítésre való jogosultság szempontjából jelentősége van a munkaviszony megszűnése, megszüntetése módjának, továbbá egyes esetekben a megszüntetés indokának valamint más tényezőknek is (a kellő jogszerző idő megléte pedig mindig feltétel). A gyakorlatban sok más, a munkaviszonnyal kapcsolatos körülmény vonatkozásában fel szokott merülni a kérdés, hogy vajon nem zárja-e ki a végkielégítésre való jogosultságot. Ezek közül az alábbiakra érdemes különösen felhívni a figyelmet.

  • Nem zárja ki a végkielégítést, ha a munkáltató a munkaviszony megszüntetésekor betegszabadságon, táppénzen, szülési vagy fizetés nélküli szabadságon van.
  • Végkielégítés akkor is jár, ha a munkáltató csődeljárás, felszámolás vagy végelszámolás alatt áll. (Bár a felszámolási költségként elszámolható végkielégítés mértékét a Csődtv. 57. § (3) bekezdése limitálja az ott részletezettek szerint.)
  • Végkielégítés csoportos létszámcsökkentéssel érintett munkavállalónak is fizetendő, ha arra egyébként jogosultak.
  • Akkor is jogosult a munkavállaló végkielégítésre, ha a megszüntetett jogviszonya mellett másik állása vagy keresőtevékenysége van.
  • Végkielégítés szempontjából a munkaviszony határozott idős, részmunkaidős vagy távmunkavégzésre irányuló jellege nem bír jelentőséggel.

Megszűnő vagy megszüntetett munkaviszony esetén tehát a munkáltatónak kellő körültekintéssel kell megállapítania, hogy a távozó munkavállalónak fizetendő-e végkielégítés, ami persze jelentősen megnövelheti a megszüntetéssel járó költségeket. Amennyiben a végkielégítés járna, de a munkáltató nem fizeti meg, ez önmagában nem teszi jogellenessé a megszüntetést. Azonban a munkáltatónak számolnia kell azzal, hogy az elmaradt végkielégítés iránti igényt a munkavállaló nemcsak a jogellenes megszüntetés esetére irányadó 30 napos keresetindítási határidőn belül, hanem hároméves elévülési időn belül érvényesítheti bírósági úton.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 23.

KSH: a bruttó átlagkereset 658 400 forint

2024. márciusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 658 400, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 452 700 forint volt. A bruttó átlagkereset 13,9, a nettó átlagkereset 13,7, a reálkereset pedig 9,9 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest – közölte csütörtökön a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

2024. május 22.

Hátrányos helyzetűek szakmatanulására nyílik 23 milliárd forintos pályázat

Szakképzési centrumok számára pályázati lehetőség nyílik 23 milliárd forintos keretösszeggel, hátrányos helyzetben lévők szakmatanulásának elősegítésére és rugalmas tanulási utak kialakítására – jelentette be az innovációért, felsőoktatásért, szakképzésért és felnőttoktatásért felelős államtitkár kedden, a Tatabányai Szakképzési Centrumban tartott sajtótájékoztatóján.