Erős paragrafusok védik a munkáltatók érdekeit
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Munka törvénykönyve két ponton védi igen erősen a munkáltatók érdekeit. Egyrészt a munkáltató jogos gazdasági érdekeit a munkavállaló nem veszélyeztetheti, másrészt a munkajog felmondási rendszere végtelenül liberális. A XV. Magyar Munkajogi Konferencián dr. Berke Gyula előadásán jártunk.
A munkajog tradicionális és mostani önképének összevetésével kezdte A munkáltató érdeke a munkajogviszonyban című előadását dr. Berke Gyula egyetemi docens a Wolters Kluwer Hungary által megrendezett XV. Magyar Munkajogi Konferencián. E szerint a múlt század elején a munkajogot a magánautonómia, a felek szerződéses szabadsága jellemezte – vagyis alig korlátozták a munkaadói érdekérvényesítést. Ezzel szemben most a munkajog munkavállaló-védelmi jog. A dolgozók védelmében az állam kogens, és relatív diszpozitív szabályok alkotásával avatkozik be, valamint az ő védelmüket szolgálja a kollektív munkajogi intézmények megjelenése is.
Berke Gyula a munkáltatói érdekek érvényesítésének két hagyományos eszközét jelölte meg: az egyik a munkáltatói érdekképviseletek működtetése, a másik az ágazati, szakmai kollektív szerződések megkötése – utóbbit „legális kartelleknek” nevezte a jogtudós. Hozzátette: ezekre leginkább külföldön vannak példák, bár az új Munka törvénykönyve szerint az ágazati kollektív szerződésektől nem lehet eltérni.
A munkajognak általában konfliktus-feloldó szerepe van, célja az előzetes érdekkiegyenlítés – mondta az előadó, aki a munkajog tradicionális felfogásaként nevesítette, hogy a munkáltató gazdasági kockázatát maga a munkáltató viseli – vagyis nem viselheti a munkavállaló, sőt a munkajog a kockázatmegosztást is tiltja. A jogalkotók általában üzemi (ez esetben az üzemszünet a munkáltatótól függetlenül következik be), gazdasági (ilyen a piaci viszonyok változása) és munkaharci (ez lehet például a sztrájk) kockázatot különböztetnek meg. Az első két esetben a kockázat terhét egyértelműen a munkáltató viseli, míg munkaharc esetén a munkajog hajlamos a kockázatmegosztásra – tehát például a sztrájkoló dolgozó nem kap fizetést.
dr. Berke Gyula a pulpituson
Szintén felfogható a munkáltatói érdekek védelmeként az a munkajogi főszabály, hogy a nem teljesítő munkavállaló nem jogosult díjazásra.
Az Pécsi Tudományegyetem docense ezek után sorra vette a munkáltatói érdekek megjelenését a Munka törvénykönyve általános rendelkezéseiben.
Ilyennek nevezte a joggal való visszaélés jogintézményét, amely a magánjogból származik és megítélése vitás. Többen úgy vélik, hogy rosszhiszeműséget jelent, míg mások szerint objektív megítélésű fogalomról van szó, mert a munkáltatói és munkavállalói érdekek összemérésére szolgál a jogintézmény; ha ugyanis az egyik fél érdeke aránytalanul előtérbe kerül, a munkaszerződés értelmét veszti.
Szintén a munkáltatói érdekek megjelenítése közé sorolta a munkavállaló teljesítésének munkáltató által való meghatározását, amelyet korlátoz a munkavállaló érdekeinek méltányos mérlegelése. Utóbbi az egyoldalú munkáltatói érdekérvényesítés gátja, sérülése nyomán pedig a munkáltatói utasítás érvényét vesztheti, viszont a munkaviszony megmarad.
Szintén ebbe a körbe tartozik, hogy a munkáltató jogos gazdasági érdekeit a munkavállaló nem veszélyeztetheti. A munkáltató gazdasági érdekének meghatározása rendkívül tág, ide tartozik az üzleti- és társadalmi életben való megjelenéséhez fűződő valamennyi érdeke. A hazai bírói gyakorlat is nagyon szélesen, kiterjesztően értelmezi ezt a munkavállalói kötelezettséget, és egyértelműen munkáltató-párti – jegyezte meg Berke Gyula. Közölte: az ítélkezési gyakorlat szerint nem szükséges, hogy kár keletkezzen, a munkavállaló elmarasztalásához elég önmagában a veszélyeztetés is.
Az előadó szintén a munkaáltatói érdekeke védelméhez sorolta, hogy a munkáltató személyiségi jogait elismeri és védi a jogszabály.
Végezetül a munkaadók érdekét szolgálja, hogy a magyar munkajog felmondási rendszere „végtelenül liberális” – fogalmazott Berke Gyula. A munkavállaló szociális szempontjai egyáltalán nem mérlegelhetőek, kivéve amikor ezt a jogalkotó mondja ki (ilyen például a várandós nők védelme). Peres gyakorlatban nem vizsgálható, hogy a szociálisan nem adekvát felmondás jogellenes-e, sőt, itthon ez a fogalom nem is ismert. Ráadásul az üzemi tanácsoknak sincs ilyen ügyekben jogköre – mondta.
A munkavállalók védelme két okból szükséges: egyrészt a munkáltatói utasítások korlátozásával a munkaadó irányítási hatalmát szükséges keretek közé szorítani, másrészt az egzisztenciálisan kiszolgáltatott munkavállalót kell védenie a törvénynek – hangzott el a XV. Magyar Munkajogi Konferencia nyitó előadásán.
(Az Adó Online kiadója a Wolters Kluwer Hungary Kft. – a szerk.)
