Év végi szabadságok: kivenni vagy átvinni?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Közeledik az év vége, így célszerű áttekinteni a bennragadt szabadságok kiadására vonatkozó hatályos szabályozást. A szabadság jelenleg 20 nap alapszabadságból és különböző jogcímeken járó pótszabadságokból áll. A teljes szabadságot úgy tudjuk kiszámolni, ha ezeket összeadjuk. Év közben keletkezett munkaviszony esetén a végértéket arányosítani kell, mely alól az apáknak gyermek születése esetén járó szabadság a kivétel.

Fontos, hogy a szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, hanem azt a munkáltató adja ki. Ez alól kivétel 7 nap, amelyet legfeljebb 2 részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. Ezt a 7 napot év közben keletkezett/megszűnt munkaviszony esetén szintén arányosítani kell és a fél napot elérő töredéket egész napként kell figyelembe venni. Azt azonban ki kell külön emelni, hogy a többi alapszabadsággal (pl. a gyermekek után járó alapszabadsággal) a munkavállaló már nem rendelkezik szabadon. Miután a jogosultsága megállapítást nyert, a szabadságnapok az alapszabadságába beleolvadnak és a továbbiakban osztják annak a sorsát (azaz pl. a munkáltató adja ki, arányosítani kell stb.) – olvasható a LIGA Szakszervezetek közleményben.

A szabadságot kötelezően az esedékesség évében kell kiadni és minden esetben a munkáltató adja ki. A munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállaló a rendelkezésére álló 7 napját nem szándékozta (időben) kivenni. Amennyiben viszont a munkavállaló több szabadságot kap, mint amennyi számára jár, a többlet munkaviszony megszűnése esetén jogszerűen nem követelhető tőle vissza.

A szabadság következő évre történő áttolására 4 esetben van lehetőség:

1. Ha a szabadság igénybevétele még az esedékesség évében megkezdődik, az esedékesség évét követő évben ezzel egybefüggően legfeljebb 5 munkanap kiadható. Ilyenkor törvényi fikció, hogy a szabadság még az esedékességének évében kiadásra került, azt abban az évben kiadottnak kell tekinteni és elszámolni.
2.  Legfeljebb az esedékesség évét követő év március 31-ig adható ki a szabadság 
     a) ha a munkaviszony az esedékesség évében október 1. napján vagy azt követően kezdődött; 
     b) ha a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt arra kollektív szerződés felhatalmazást ad.
3. A felek megállapodása alapján a szabadság harmadát az esedékesség évét követő év végéig lehet kiadni. Ilyen megállapodást minden évben külön kell kötni ! A 2014-ben esedékes szabadságokra nézve ez már nem vonatkozik, 2014. január 1. napjától ugyanis a felek már csak az életkor alapján járó pótszabadság átvitelében állapodhatnak meg.
4. Ha a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem tudta kiadni a munkáltató az esedékesség évében, akkor a szabadságot az ok megszűnésétől számított 60 napon belül kell kiadni. Ilyen esetben akár az esedékesség évét követő év eltelte után is kiadható a szabadság.

A szabadság kiadásának (és a 7 nap kivételének) az időpontját legalább 15 nappal előre közölni kell. A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke, illetve működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának a közölt időpontját módosíthatja, illetve a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja. Ebben az esetben a munkavállaló kárát és költségeit meg kell téríteni.

Fő szabály szerint a szabadságot a munkaviszony megszűnésének az esetét kivéve megváltani nem lehet. Amint arról már a korábbiak folyamán beszámoltunk, a Parlament előtt van szeptember 9-e óta egy törvényjavaslat (T/12141.), amely erre az évre az un. bennragadt szabadságok megváltását lehetővé tenné a következők szerint:

Kttv.
A Kttv. 104. § (2) bekezdésében és 107. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően a munkáltató a 2014. január 1-jét megelőzően keletkezett és ki nem adott szabadságot — a közszolgálati tisztviselő hozzájárulásával — 2014. február 1-jéig megválthatja. Nem váltható meg a ki nem adott szabadság azon része, amely a 2013. évben kiadott szabadsággal összeszámítva nem haladja meg a 2013 . évben keletkezett alapszabadság mértékét.

Mt.

Az Mt. 122 . § (5) bekezdésében és 123 . § (2)–(3), (5)–(6) bekezdéseiben foglaltaktól eltérően a munkáltató a 2014 . január 1-jét megelőzően keletkezett és ki nem adott szabadságot – a munkavállaló hozzájárulásával – 2014 . február 1-jéig megválthatja. Nem váltható meg a ki nem adott szabadság azon része, amely a 2013 . évben kiadott szabadsággal összeszámítva nem haladja meg a 2013. évben keletkezett alapszabadság mértékét.

A javaslat indoklása szerint a szigorúbb szabályokra és az alkalmazásukra biztosított felkészülési idő rövidségére figyelemmel indokolt a munkáltatók és munkavállalók számára egy egyszeri lehetőség biztosítása a felhalmozódott szabadságok helyzetének rendezésére. Ezen lehetőség megteremtésének alapvető indoka, hogy a korábban felhalmozott szabadságok munkavállalók részére egyszerre, egy szűk időszakon belül történő kiadása ne lehetetlenítse el a munkáltatók működését, illetve a munkavállalók munkavégzését. A szabályozás a szabadságmegváltásra kizárólag egyedileg megvizsgált, indokolt, valamint mind a munkáltató, mind a munkavállaló érdekeinek megfelelő esetben ad lehetőséget. Erre tekintettel a munkáltató saját elhatározása alapján, a munkavállaló hozzájárulásával dönthet a szabadságmegváltás mellett.
  
Dr. Kéri Ádám

---