Gyakorlati kérdések a napi pihenőidőről


A napi munkaidő teljesítése után a munkavállalót a törvényben meghatározott, egybefüggő pihenőidő illeti meg. Számos eset előfordulhat azonban, amikor az eredetileg pihenésre szánt idő alatt is munkát kell végezni. Az alábbiakban áttekintjük, ilyen esetben mire kell figyelnie a munkáltatónak.

A napi pihenőidő a munkavállalót a napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között megillető, egybefüggő időtartam. Ez főszabály szerint tizenegy óra, ami speciális esetekben lehet csak nyolc óra is, azzal, hogy a két egymást követően beosztott napi pihenőidők együttes tartama legalább huszonkét óra kell legyen (Mt. 104. §). A szabály célja az, hogy a munkavállalónak legyen lehetősége kipihennie magát két munkavégzés között.

A napi pihenőidő rendeltetéséből és egybefüggő jellegéből következik, hogy azt munkavégzéssel, illetve rendelkezésre állással töltött idő nem érintheti. Ha ez mégis megvalósul, akkor a pihenőidő újrakezdődik, és a munkavállaló addig nem állítható újra munkába, amíg az előírt legrövidebb pihenőidő tartama, megszakítás nélkül meg nem valósul. Ha emiatt a munkavállaló nem állítható munkába a beosztása szerint, akkor a kieső idő állásidőként számolandó el.

Gyakran előfordul, hogy a beosztás szerint ugyan eltelik egybefüggő 11 óra a napi munka vége és a másnapi munkakezdés között, de a munkavállalót rendkívüli munkavégzésre veszik igénybe (pl. a pihenőidőre elrendelt készenlét alatt). Ez a rendkívüli munkavégzés a napi pihenőidőt megszakítja, amely tehát így újra kezdődik, a munkavállaló pedig nem állítható újra munkába a második napon addig, amíg a 11 óra egybefüggő pihenőidő le nem telt. A beosztása szerint kiesett órákat állásidőként kell részére elszámolni. Nem kell ezt a szabályt alkalmazni akkor, ha a napi munka vége és a pihenőidő alatti rendkívüli munkavégzés között már eltelt egybefüggő 11 óra (pl. ha másnap hajnalban merül fel a munkavégzés igénye). Annak nincs jelentősége a szabály szempontjából, hogy a napi pihenőidőt milyen jogi minősítésű munkavégzés szakítja meg: eleve a legrövidebb pihenőidő letelte előtt már beosztják a munkavállalót, vagy rendkívüli munkaidő esik a pihenőidő tartamára.

Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a napi pihenőidő nem eshet egybe a heti pihenőidővel sem [12/2020. (VI. 22.) sz. AB határozat]. A két pihenőidő típust ugyanis külön jogcímen biztosítja az Alaptörvény, és az Alkotmánybíróság szerint a rendeltetésük is más. Míg a napi pihenőidő a két munkavégzés közötti regenerálódást biztosítja, a heti pihenőidő az egymást követő munkanapok okozta testi és lelki megterhelést kívánja ellensúlyozni. Mindebből pedig az következik, hogy a napi és heti pihenőidő egy időben nem adható ki.

Például, ha a munkavállaló pénteken délután öt órakor végez a munkájával, akkor megilleti 11 óra egybefüggő pihenőidő, ami szombaton hajnali négykor fog lejárni. Csak ezt követően osztható be neki a heti pihenőidő (ami főszabály szerint vagy heti két naptári nap, vagy egybefüggő 48 óra lehet). A napi és a heti pihenőidő tehát nem telhet párhuzamosan. Az Alkotmánybíróság határozata ugyan erre nem tért ki, de hasonló következtetést vonhatunk le a fizetett szabadság és a napi pihenőidő kapcsolatáról. A fizetett szabadságot is önálló jogcímen, a napi pihenőidőtől elkülönülten biztosítja az Alaptörvény és a rendeltetése is más, mint a nem fizetett napi pihenőidőnek. Ebből következően – követve az Alkotmánybíróság érvelését – a munkavállaló csak akkor kezdheti meg a szabadságát, ha az utolsó munkanapját követő napi pihenőidő már lejárt.

Arra is ügyelni kell, hogy a törvény szerint a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra lehet, amelybe a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidőt is be kell számítani. Mivel a napi pihenőidőre elrendelt készenlét alatt teljesített rendkívüli munkaidő fogalmilag a munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzést jelent, annak tartamát a napi tizenkét órás korlát szempontjából figyelembe kell venni. E korlát azonban munkanaponként értelmezendő. Tehát, ha a készenlét alatt a munkavállaló már éjfél után teljesít rendkívüli munkavégzést, az már e második munkanaphoz számítandó a 12 órás korlát szempontjából. Megjegyezem, hogy a törvény szerint a munkanap nem csak naptári napot jelenthet, hanem lehet a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli huszonnégy óra is, ha a munkarend alapján a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik. Ilyen esetben tehát a napi beosztható munkaidő mértékére vonatkozó korlátokat nem a 0-24 óráig tartó időszakon belül teljesített munkavégzés egybeszámításával, hanem egy másik 24 órás időtartam figyelembe vételével kell betartani (pl. hajnali hat óra és másnap hajnali hat óra között).



Kapcsolódó cikkek

2021. augusztus 2.

Bővült az álláskeresőt alkalmazók adókedvezménye

Június 10-től a szociális hozzájárulási adó kedvezménye a korábbi hat hónap helyett már három hónap munkanélküliség után is jár, amely intézkedéssel 30 milliárd forinttal több pénz marad a vállalkozói szektorban – közölte Izer Norbert, a Pénzügyminisztérium adóügyekért felelős államtitkára.

2021. július 30.

A távmunka költségtérítése a veszélyhelyzetben

A veszélyhelyzet ideje alatt igazolás nélkül, költségként elszámolható a távmunkavégzéssel összefüggésben költségtérítésként fizetett összeg – hívta fel a figyelmet weboldalán a NAV.

2021. július 30.

Nőttek a keresetek

Májusban 8,2 százalékkal nőttek a keresetek az egy évvel korábbihoz képest. A teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 431 600 forint, a kedvezmények nélkül számolt nettó átlagkereset 287 000 forint volt – jelentette pénteken a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).