Hétvégén is lejárhat…? – a próbaidő számításának buktatói

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A próbaidőre nem a határidő, hanem az időtartam Mt. szerinti számításának szabályait kell alkalmazni.

A próbaidő a munkajog egyik legismertebb intézménye, hiszen szinte mindenki kénytelen „átesni rajta”, aki valaha munkaviszonyban vagy közszolgálatban dolgozott. Az is nagyjából közismert, hogy a próbaidő általában három hónapig tart. De hogy pontosan hogyan kell kiszámítani a próbaidő lejárati dátumát, az már nem is olyan egyszerű kérdés. Pedig igen lényeges a zárónap pontos meghatározása: eddig a napig van ugyanis lehetősége a feleknek a próbaidő alatti azonnali hatályú, indokolás nélküli felmondásra. Ha csak egyetlen nappal is később tesznek ilyen nyilatkozatot, az már a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeit vonja maga után. Cikkünkben a próbaidő tartamának helyes kiszámításával kapcsolatos tudnivalókat foglaljuk össze.

1. A próbaidő természete

A munka törvénykönyve megkülönbözteti a „határidő” és az „időtartam” kategóriáit, azonban sajnos egyikre sem ad teljes definíciót. Azok a törvényben meghatározott időegységek minősülnek határidőnek, amelyek egy adott nyilatkozat, cselekmény megtételére szabott időt határozzák meg. Ilyen például egy megtámadási határidő, a szankciós jellegű azonnali hatályú felmondás közlésére szabott határidő stb.

Ettől eltérően a törvény által „határidőnek nem minősülő időtartam”-nak nevezett periódusok esetén nem beszélhetünk olyan, határidőhöz cselekményről, amelyet ez idő alatt lehet szabályszerűen megtenni, csupán egy-egy, valamilyen módon különleges jogi minőséget nyerő időszakról van szó. Ilyen például a felmondási idő valamint a próbaidő is.

A próbaidő tehát nem a határidő jellegzetességeit viseli, vagyis nem kifejezetten arra szolgál, hogy a felek egy bizonyos határidőben meg tudják tenni a jogviszonyt azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntető jognyilatkozatukat, hanem csupán egy olyan kitüntetett időszak, amelyben a felek ilyen nyilatkozat megtételére jogosultak. Ez valóban árnyalatnyi különbség, de lényeges, mivel éppen erre tekintettel nem a határidő, hanem az időtartam Mt. szerinti számításának szabályait kell alkalmazni a próbaidőre.

2. A próbaidő kezdete

A próbaidőt a törvény szerint a munkaviszony kezdetétől lehet kikötni. A munkaviszony kezdete nem feltétlen azonos a munkaszerződés megkötésének napjával!

A munkaviszony kezdete az a nap, amikor a feleknek a munkaviszonyból származó fő kötelezettségeiket – a munkáltató részéről: a foglalkoztatási és munkabér fizetési kötelezettséget, a munkavállaló részéről: a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettséget – teljesíteniük kell.

A munkaviszony kezdetét a munkaszerződésben kell meghatározni, ennek hiányában a munkaviszony kezdete a munkaszerződés megkötését követő nap. Gyakori azonban, hogy a munkaviszony kezdetét csak néhány nappal vagy héttel a szerződéskötést követő napban határozzák meg a felek, míg a munkavállaló beszerzi például a szükséges munkaköri alkalmassági, pályaalkalmassági igazolásokat, erkölcsi bizonyítványt igényel stb.

Ha a felek próbaidőt kötnek ki, lényeges, hogy tehát az nem a munkaszerződés megkötésekor, hanem a munkaviszony kezdetekor, vagyis a munkaviszony „aktív létszakaszának” elindulásakor kezdődik. Ez érthető is, hiszen a munkaviszony kezdetéig a felek nincsenek abban a helyzetben, hogy teszteljék, beváltja-e munkaviszony a hozzá fűzött reményeiket, vagy kívánják-e gyakorolni a próbaidő alatti indoklás nélküli, azonnali hatályú felmondás jogát.

Ugyanakkor megjegyzendő, hogy ha a munkaviszony munkaszerződésben meghatározott kezdetén a munkavállaló ténylegesen nem tud munkába lépni, mert például rögtön betegállományba kerül, vagy nem mindjárt a munkakörében dolgozik, mert kezdeti kötelező betanulási programban vesz részt, ez nem késlelteti a próbaidő megindulását.

3. A próbaidő lejárata

A felek legfeljebb 3 hónapig terjedő próbaidőt köthetnek ki. Vagyis nem tilos ennél rövidebb  próbaidő kikötése.  Ha a próbaidő 3 hónapnál rövidebb, a felek ezt legfeljebb egy alkalommal meghosszabbíthatják úgy, hogy meghosszabbítás esetében sem haladhatja meg a 3 hónapot. Kollektív szerződés alapján a próbaidő tartama legfeljebb 6 hónap lehet.

Mivel a próbaidő alatti azonnali hatályú, indokolás nélküli felmondást a felek gyakran a próbaidő végig halogatják, nagyon fontos kérdéssé válik, hogy mi az az utolsó nap, amikor még ezen nyilatkozat megtehető. Ha például egy háromhónapos próbaidő április 1-én indult, akkor vajon június 30-án, vagy július 1-jén lehet ilyen módon egyszerűen, olcsón megszabadulni a munkaviszonytól? Mi történik, ha az utolsó nap hétvégére, vagy munkaszüneti napra esik?

Itt kap jelentőséget az a körülmény, hogy a próbaidő nem határidő. A határidő számításával kapcsolatban rendelkezik ugyanis arról a törvény, hogy a hetekben, hónapokban megállapított határidő lejárata az elnevezésével illetve számával a kezdő napnak megfelelő nap. Szintén határidő-számítási szabály, hogy ha a határidő utolsó napja az általános munkarend szerinti pihenő- vagy munkaszüneti nap, akkor a határidő csak az ezt követő napon jár le.

Mindezek a kedvező szabályok azonban az időtartam számításánál kifejezetten kizártak. A törvény azt írja ehelyett, hogy az időtartam számításánál „a naptár az irányadó”. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az április 1-én, hétfőn kezdődő, háromhetes próbaidő nem április 22-én (hétfőn), hanem már április 21-én (vasárnap) lejár. Továbbá: az április 1-én kezdődő, háromhónapos próbaidő nem július 1-jén, hanem már június 30-án lejár, mégpedig tekintet nélkül arra, hogy ez a nap szombat vagy vasárnap-e.

A próbaidő ugyanígy le tud járni munkaszüneti napon, azaz augusztus 20-án, március 15-én, karácsony napján stb. is. Az ezt követően közölt, indokolás nélküli azonnali hatályú felmondás már jogellenes.

Elgondolkodhatunk azon, hogy abból a törvényi szóhasználatból, miszerint „a naptár az irányadó”, nem nem következhetne-e egy olyan értelmezés, hogy a hetekben meghatározott határidő a kezdőnapnak megfelelő elnevezésű, a  hónapokban meghatározott határidő pedig a számának megfelelő napon jár le. Ez a gondolatmenet az alábbiak miatt nem tartható.

Tegyük fel, hogy a felek három hónapos határidőt kötnek ki április 1-ével kezdődően. Három hónapnak azonos időtartamnak kell lennie, mint háromszor egy hónapnak. Ha azonban egy hónapot úgy számítunk, hogy az április 1-étől május 1-ig tart, akkor a 3×1 hónap az alábbiak szerint alakulna: április 1.-május 1., május 2.-június 2., június 3.- július 3. Márpedig a törvényalkotó szándéka nyilvánvalóan nem lehetett az, hogy az április 1-én induló három hónapos próbaidő július 3. napján járjon le. Ezért az az értelmezés tartható, miszerint egy hónap időtartam a kezdőnaptól a következő hónap kezdőnapját megelőző napig tart. Ugyanez a számításmód alkalmazandó a hetekben meghatározott időtartamra is.

---