Hogyan mondhat fel a munkavállaló?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkaviszony megszüntetése körében legtöbbször arról beszélünk, a munkáltató hogyan szabadulhat meg jogszerűen a feleslegessé váló munkavállalóktól. Ezúttal az érem másik oldalára tekintünk, és azt foglaljuk össze, hogyan tudja a munkavállaló megszüntetni a munkaviszonyát, ha valamilyen okból már nem akar tovább dolgozni munkáltatójánál.

A munkáltatók szinte minden esetben próbaidővel veszik fel új alkalmazottaikat. A próbaidő lényege, hogy annak tartama alatt bármelyik fél, indokolás nélkül és azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszonyt, ha az mégsem felel meg várakozásainak. Ez a fajta rugalmasság a munkavállalót is megilleti. A próbaidő alatt tehát a munkaviszony megszüntetéséhez csak egy írásba foglalt nyilatkozatot kell tennie a munkáltató felé, amelyben kijelenti, hogy a próbaidőre hivatkozással munkaviszonyát azonnali hatállyal megszünteti. Ezt az „angolos távozást” lehetővé tévő eszközt azonban csak szigorúan a próbaidő alatt lehet alkalmazni, amely legfeljebb 3 hónap – kollektív szerződés rendelkezése alapján 6 hónap – lehet.

A munkavállaló bármikor kezdeményezheti a munkáltatónál, hogy a munkaviszonyt közös megegyezéssel szüntessék meg. Ilyenkor a megszűnés időpontja és a munkavállalót megillető járandóságok is a felek megállapodására vannak bízva. A közös megegyezést is írásba kell foglalni. Ebben az esetben tehát az elválás minden körülményéről a felek maguk egyeznek meg, a közös megegyezés így csak akkor járható út, ha megvan a kölcsönös akarat a munkaviszony lezárására.

Határozatlan idejű munkaviszony esetén a munkavállaló bármikor élhet felmondással. Ehhez szintén írásos nyilatkozat szükséges, amelyet nem kell megindokolni. A felmondás sajátossága, hogy a felmondás közlése után nem nyomban ér véget a munkaviszony, hanem a felmondási időt még le kell dolgozni, amely alól azonban a munkáltató mentesítést adhat. Leginkább akkor célszerű felmondással élni, ha a munkavállaló egy másik, jobb állást talált magának, vagy megélhetését más módon (pl. vállalkozásból) fogja tudni biztosítani. A munkavállaló felmondása esetén – szemben a munkáltatói felmondással – a felmondási idő ledolgozása alól nem kötelező mentesítést adni, és nem jár végkielégítés sem.

Az új munka törvénykönyve lehetővé teszi a határozott idejű munkaviszony felmondását is. Különbség a határozatlan idejű jogviszonyhoz képest, hogy ebben az esetben a munkavállalónak a felmondást meg kell indokolnia. Csak olyan okra lehet hivatkozni, amely a munkavállaló számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné vagy körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna. Ilyen eset lehet, ha a munkavállaló családjával külföldre költözik.

 

---