Hogyan ne dolgozzunk? – a távollét munkajogi jogcímei – 2. rész

Szerző: Halmos Szilvia
Dátum: 2019. március 28.
Címkék: , , , ,
Rovat:
A munkajog életünk minden percét felcímkézi valamilyen, munkaidő-beosztással kapcsolatos kategóriával. A munkamentes idők sokféle kategóriába tartozhatnak, s ezek elkülönítése a gyakorlatban igen lényeges, hiszen meghatározásukra, díjazásukra, megszakíthatóságukra eltérő szabályok vonatkoznak.

Érdekes belegondolni, hogy ha egyszer munkavállalóként munkaviszonyt létesítünk, a munkajog életünk minden percét felcímkézi valamilyen, munkaidő-beosztással kapcsolatos munkajogi kategóriával. Dolgozni a rendes vagy a rendkívüli munkaidőben fogunk. A munkamentes idők azonban sokféle kategóriába tartozhatnak: cikkünk első részében a pihenőidőkre (munkaközi szünet, napi pihenőidő, heti pihenőnap/pihenőidő), a munkaszüneti napra, a szabadnapra és a betegszabadságra vonatkozó szabályokat ismertettük. Ezúttal – egyebek mellett – a szabadság fajtáit vesszük górcső alá.

5.) Szabadság

A (fizetett) szabadság célja, hogy a munkavállalónak évente néhány hét erejéig legyen alkalma úgy pihenni, regenerálódni, kikapcsolódni, hogy eközben fizetést is kap. A szabadság 20 munkanap alapszabadságból és a munkavállaló egyéni körülményeire tekintettel különböző mértékű pótszabadságból áll. A szabadság mértéke nem teljes évben tartó munkaviszony esetén arányosan kevesebb, azonban részmunkaidős foglalkoztatás esetén nem csökken időarányosan. A szabadság kiadásának ütemezését – itt nem részletezendő szabályok szerint – elsősorban a munkáltató határozza meg, azonban bizonyos mértékig a munkavállalónak is van befolyása a szabadság kiadásának időpontjára (pl. évente hét munkanapot a kérésének megfelelő időpontban kell kiadni a munkaviszony első három hónapja kivételével). Szabadság alatt a munkavállaló részére távolléti díja jár.

6.) Szülési szabadság

A szülési szabadság célja a szülés előtt álló, illetve a nemrégen szült vagy kisbabát örökbefogadó nők munka alóli mentesítése. Az anyának 24 egybefüggő hét áll e célból rendelkezésre, s ebből 2 hetet köteles is igénybe venni. A szülési szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg úgy, hogy legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen. A felek ettől eltérően is megállapodhatnak, de ebben az esetben is tekintettel kell lenni a szülési szabadság céljára, tehát a szülési szabadságnak a szülés körüli, érzékeny időszakot kell fednie. A kiadás időpontjának meghatározásánál a munkáltatónak messzemenőkig meg kell tartania a munkavállalóval való együttműködési kötelezettségét és a méltányos joggyakorlás elvét. Szülési szabadság alatt munkabér nem jár, erre az időre a munkavállaló társadalombiztosítási vagy szociális juttatásra lehet jogosult (tipikusan: csed, gyed vagy gyes).

7.) Fizetés nélküli szabadság

A szabadság kiadásának ütemezését elsősorban a munkáltató határozza meg, de bizonyos mértékig a munkavállalónak is van befolyása a szabadság kiadásának időpontjára

Fizetés nélküli szabadság jár olyan élethelyzetekben, amelyekben a munkavállaló valamilyen fontos magánéleti okból, többnyire tartósan nem tudja ellátni a munkáját. A törvény meghatározza azokat az élethelyzeteket, melyekben a munkavállaló kérésére a munkáltató köteles fizetés nélküli szabadságot biztosítani (3 éven aluli – egyes esetekben akár idősebb – kisgyermek otthoni gondozása, közeli hozzátartozó otthoni ápolása, tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartama), azonban nincs kizárva, hogy a munkavállaló kérése alapján a munkáltató ezektől eltérő esetben is fizetés nélküli szabadságot biztosítson (pl. tanulmányi/kutatói/alkotói szabadság, sabbatical leave stb.). A törvényben meghatározott esetekben a fizetés nélküli szabadságot annak megkezdése előtt 15 nappal kell bejelenteni. Lehetőség van a fizetés nélküli szabadság megszakítására is – ezt 30 nappal előre kell bejelenteni –, de amíg a fizetés nélküli szabadságra alapot adó élethelyzet tart, nincs akadálya az újrakezdésnek sem (ezt szintén 15 nappal előre kell kérni). Fizetés ilyenkor természetesen nem jár, a munkavállaló azonban különféle társadalombiztosítási vagy szociális juttatásokra lehet jogosult (tipikusan: gyed, gyes, ápolási díj stb.)

8.) Mentesülés a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól

A munka törvénykönyve olyan élethelyzeteket is meghatároz, amelyek alatt a munkavállaló a törvény erejénél fogva mentesül a munkavégzés és a rendelkezésre állás kötelezettsége alól. A fizetés nélküli szabadságtól eltérően tehát ezeket a távolléteket nem kell előzetesen kérelmezni, csupán – a munkavállaló együttműködési kötelezettsége keretében – a lehető leghamarabb be kell jelenteni igénybevételüket, és megfelelően igazolni a mentesülés okát. A legtipikusabb mentesülési eset a keresőképtelenség. Amennyiben a munkavállaló akár azért nem jogosult betegszabadságra, mert az adott évben már 15 munkanapnál többet betegeskedett, akár azért, mert a keresőképtelenség adott típusára nem jár betegszabadság (pl. veszélyeztetett várandósság), a munkavállaló mentesül a munkavégzés és a rendelkezésre állás alól. További mentesülési esetek például: a véradás ideje (minimum 4 óra), a hozzátartozó halála esetén két nap, bírósági vagy hatósági eljárásban személyes megjelenési kötelezettséggel történő idézés alapján történő részvétel ideje, kötelező orvosi vizsgálat tartama, a szoptató anya számára biztosított 1-4 óra, különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok fennállásának ideje stb. A mentesülési esetek egy részében távolléti díj jár, másokban viszont nem jár bérezés, legfeljebb valamilyen társadalombiztosítási juttatás (pl. táppénz).

9.) A rendkívüli munkaidő kompenzációja

A munkáltató által elrendelt rendkívüli munkaidőt a törvényben meghatározottak szerint pénzben (bérpótlék formájában) és/vagy az elvesztett pihenőidőt kompenzáló plusz pihenőidő, szabadidő formájában kell ellentételezni. Ha a munkavállaló munkanapján rendelnek el számára túlmunkát, akkor számára az alapbérén felül 50 százalék bérpótlék vagy legalább a túlmunkával azonos tartamú, díjazott szabadidő jár (ezt hívja a köznyelv „lecsúsztatásnak”). Ha viszont a munkavállaló heti pihenőnapján (pihenőidejében) rendelték be rendkívüli munkavégzésre, akkor ezért az alapbérén felül 100 százalék bérpótlék jár, vagy 50 százalék bérpótlék fizetése mellett egy másik – nem díjazott – pihenőnap (pihenőidő). A kompenzáció módjáról, illetve a szabadidő vagy pihenőidő kiadásának ütemezéséről a törvény keretei között a munkáltató dönt.


Kapcsolódó cikkek: