Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Kaphat-e ilyen kedvezményt az a munkavállaló, aki nem kedvezményezett munkaadótól ment nyugdíjba?
A felperes a munkaviszonyának fennállása alatt 1968. augusztus 1-től 2010. december 14-ig vasúti utazási menetkedvezményben részesült, amelyet 1993. január 1-től a korábbi munkáltatója munkajogi jogutódjának minősülő új munkáltatója és a korábbi munkáltatója által kötött Szindikátusi Szerződés biztosított számára.
Az ezt követően nyugdíjasként benyújtott kérelmére az I. rendű alperes arról tájékoztatta, hogy az utolsó munkáltatója, a II. rendű alperes az egyes vasúti utazási kedvezményekről szóló 57/2009.(X.20.) KHEM rendelet (Rendelet) szerint nem minősül kedvezményezett vasúti társaságnak, és a rendelet 1. §-a szerint utazási kedvezményre csak az a nyugdíjas jogosult, aki ilyen vasúti társaságtól vonult nyugdíjba.
A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest a vasúti utazási menetkedvezményhez szükséges igazolvány kiadására, a II. rendű alperest pedig ennek tűrésére. A kereseti kérelmének jogalapjaként hivatkozott arra, hogy a 42 éves munkaviszonya alatt több munkáltatója is volt, de a munkavégzési helye nem változott, az utolsó munkáltatója a II. rendű alperes, aktív munkavállalói pedig jelenleg is részesülnek az utazási kedvezményben.
|
Munkaügyi e-könyv csomag Koobe Slimbook HD olvasóval |
|---|
|
Átalakuló emberi erőforrás menedzsment |
Álláspontja szerint a Rendelet 16. § (2) bekezdésére, valamint a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény (Vtv.) 87. § (3) bekezdésére tekintettel is megilleti a kedvezmény.
A jogerős ítélet az I. rendű alperest kötelezte a vasúti utazási menetkedvezményhez szükséges igazolvány kiadására, a II. rendű alperest pedig az ehhez szükséges munkáltatói intézkedés megtételére. Az ítélet indokolása szerint a státuszváltozáshoz (nyugdíjazás) a jogszabály a jogosultság megítélése vonatkozásában semmilyen rendelkezést nem fűz, a Rendelet 16. § (2) bekezdése a jogosultságot a korábbi törvények rendelkezései alapján fenntartotta, a Vtv. 87. § (3) bekezdése szerinti kedvezményezetti kör nem csupán az aktív munkavállalókat jelenti, mivel a korábbi törvények kedvezményezetti köre sem kizárólag munkavállalókból állt.
Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria megállapította, hogy a felperes utolsó munkáltatója a Rendelet 1. § a) pontjában foglaltakra tekintettel nem minősül kedvezményezett vasúti társaságnak, így a felperes nem tekinthető a juttatásra jogosult nyugdíjasnak sem. A Rendelet 16. § (2) bekezdése a hatályba lépését megelőzően szerzett utazási kedvezmények fenntartásáról rendelkezett, a felperes önálló jogosultságát pedig már a Vtv. sem alapozta meg.
A felperes a Rendelet hatályba lépését megelőzően felmondott Szindikátusi Szerződésre tekintettel a hatályba lépéskor sem megállapodás, sem jogszabály alapján nem volt jogosult a kedvezményre, így esetében a Rendelet 16. § (2) bekezdése nem alkalmazható. Az alperesek egyoldalú kötelezettségvállalása alapján részére aktív munkavállalóként biztosított kedvezmény, mint szerzett jog kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, a megszerzett jogok fenntartása, ahogy maga a jogosultság is, státuszhoz kötődik.
Mindezekre tekintettel a Kúria jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
