Kérdések a keresőképtelenségekről: hazautazás és munkavégzés otthonról

Szerző: dr. Pintér Miriam
Dátum: 2019. június 20.
Címkék: ,
Rovat:
Még a legacélosabb munkavállalóval is előfordul időnként, hogy megbetegszik vagy megsérül, nem tud bejönni dolgozni, pár napra keresőképtelenné válik. A munkáltató ilyenkor váratlan munkaerőhiánnyal találhatja szemben magát, gondoskodnia kell a munkavégzésre képtelen munkavállaló által végzett feladatok ellátásáról, tevékenysége zökkenőmentes folytatásáról.

A munkavállaló igazolt keresőképtelen állapota idején a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 55. § (1) bekezdés a) pontja alapján mentesül munkavégzési kötelezettsége alól. Ez azt jelenti, hogy a keresőképtelen munkavállaló alapvető munkaszerződésből fakadó kötelezettségeit nem csupán nem tudja, de nem is köteles teljesíteni. Ennek megfelelően a munkavállaló keresőképtelensége esetén nem köteles a munkáltató által előírt helyen munkára képes állapotban megjelenni, ott munkaidőben rendelkezésre állni, valamint munkát végezni [Mt. 52. § (1) bekezdés a)-c) pontok].

Annak, hogy a keresőképtelen munkavállaló nem köteles a munkáltató által meghatározott helyen megjelenni és ott munkát végezni, velejárója az is, hogy a munkáltatónak ilyenkor nincs olyan jogi eszköz a kezében, mellyel befolyásolhatná a munkavállaló tartózkodási helyének megválasztását. Ez különösen külföldön történő munkavégzés esetén jelenthet a munkáltató számára gondot, hiszen ebben az esetben a keresőképtelenség előre nem látható hazautazással és visszautazással, az utak gyors megszervezésével, plusz költségekkel járhat. Az utazás költségeinek viselésére a munkáltató az Mt. szerint nem köteles, ugyanakkor a felek közt létrejött megállapodás, illetve a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalása ettől eltérően is rendelkezhet. Ezen felül a mihamarabbi munkába állást alapvetően az mozdítaná elő, ha a munkavállaló helyben maradna, így keresőképtelensége megszűnése másnapján már dolgozhatna, az utazás nem késleltetné a munka megkezdését. Mindezek ellenére a munkáltatónak együttműködési kötelezettsége [Mt. 6. § (2) bekezdés] keretein belül elsősorban a munkavállaló szabad orvosválasztáshoz [az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 8. § (1) bekezdés] és tartózkodási helyének szabad megválasztásához való jogát [Magyarország Alaptörvénye IV. cikk] kell szem előtt tartania, nem törekedhet arra, hogy e jogait bármilyen nyomásgyakorlás útján csorbítsa. Ha a munkavállaló keresőképtelensége idején – legyen az előreláthatólag akár csupán pár nap – haza szeretne utazni, a munkáltató ebben semmiképp nem akadályozhatja.

A munkavállaló igazolt keresőképtelensége, mindennapi munkamenetből való kiesése a munkáltatónak abban az esetben okoz igazán nagy problémát, ha a munkavállaló munkakörében már munkavállalót nem foglalkoztat, feladatait a munkáltató szervezetében más legfeljebb felületesen képes ellátni, a munkavállalót nincs ki helyettesítse. Ilyenkor a munkáltató tevékenységének zökkenőmentes tevékenysége könnyen ellehetetlenülhet. Az egyértelmű munkáltatói érdek ellenére azonban fontos szem előtt tartani, hogy a munkavállaló keresőképtelensége esetén egyáltalán nem kötelezhető munkavégzésre. Lévén a munkavállaló nem köteles a munkáltató rendelkezésére állni, nem kötelezhető arra sem, hogy otthonról azért valamennyit dolgozzon, legalább a beérkező e-maileket válaszolja meg, a közelgő határidőre szükséges anyag előkészítését mindenképp fejezze be, vagy fáradjon be a munkahelyére és a többi munkavállalót igazítsa el, hogy a feladatok ellátása biztosított legyen. Figyelemre méltó tény, hogy amennyiben az igazoltan keresőképtelen munkavállaló mégis munkát végez, azért szokásos munkabérénnél jóval kevesebb pénzt, betegszabadság esetén távolléti díja 70%-át [Mt. 146. § (5) bekezdés], táppénz esetén még ennél is csekélyebb összeget kapna cserébe. Amennyiben a munkáltató mégis hasonló követelményeket fogalmaz meg a keresőképtelen munkavállalóval szemben, ám ő a munkavégzést megtagadja, a munkavállalóval szemben erre tekintettel hátrányos jogkövetkezmény nem alkalmazható, munkaviszonya erre tekintettel nem szüntethető meg stb. A fent leírtak alól némileg kivételt képeznek a vezető állású munkavállalók, esetükben feladataik jellegére tekintettel munkaszerződésük előírhatja, hogy bizonyos körben keresőképtelenségük esetén is kötelesek munkát végezni, vagy legalábbis a feladatok ellátásának megszervezéséről gondoskodni.

A fent leírtakat a konkrét eset körülményeitől függően árnyalhatja a munkaviszony alanyainak együttműködési kötelezettsége [Mt. 6. § (2) bekezdés]. Együttműködési kötelezettségének köszönhetően a munkavállaló keresőképtelensége alatt is köteles legalább minimális szinten kapcsolatot tartani a munkáltatóval, őt keresőképtelenségéről, annak várható tartamáról, a gyógyulás folyamatáról tájékoztatni. Ennek keretén belül a munkavállalótól elvárható, hogy a munkáltatót azokról a sürgető feladatokról is tájékoztassa, melyeket keresőképtelensége folytán maga ellátni nem tud, esetlegesen az azok teljesítéséhez szükséges alapvető instrukciókat is közölje.


Kapcsolódó cikkek:


Családi pótlék – kevésbé közismert oldaláról is
2019. június 6.

Nem biztosításhoz kötött családtámogatási ellátás ugyan, mégis azt gondolom, hogy ebben a cikkben a jogosultsággal, szüneteléssel és bejelentési kötelezettséggel kapcsolatos ismert szabályokon túl, kevésbé ismert oldaláról is olvashatnak, ami – tekintettel a családi adókedvezmény igénybevételére – a hétköznapi életben is hasznos információkkal szolgál.

Hogyan felel a munkáltató a munkahelyi balesetért?
2019. április 21.

A Munka Törvénykönyvének XIII. fejezete rendelkezik a munkáltatói kártérítésről. Cikkünkben a hatályos bírósági gyakorlaton keresztül ismertetjük a munkáltató kárfelelősségét üzemi baleset bekövetkezése esetén.