Mennyiben is állapodtunk meg?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mi a teendő, ha a munkavállaló állítása szerint magasabb bérben állapodtak meg a munkáltatóval, mint amennyit végül is megkapott? A pontos elszámolás nem csak a hosszú barátságnak, de a tartós munkaviszonynak is alapfeltétele.

Első hallásra furcsának tűnhet, hogy a felek egy olyan alapkérdést nem tisztáznak világosan, írásban, mint a munkabér mértéke. A gyakorlatban ez mégis számos esetben előfordulhat. Például, a munkaszerződés vagy annak a béremelést tartalmazó módosítása csak szóban köttetik meg, a munkavállaló sem vitatja az írásbeli forma hiányát – az első bérfizetésig. De ilyen eset lehet az is, amikor a munkavállaló szóban értesítést kap arról, hogy munkája elismeréséül jutalomban részesül, ám annak átutalása már elmarad. Hasonló a helyzet akkor is, amikor a munkavállaló valamilyen külön juttatásért vállal el valamely átmeneti többletfeladatot, vagy helyettesítést, ám ez később a bérlapján már nem látszik. Nem ritkán még születik is dokumentum a fentiekről, ám az csak tervezet stádiumban, vagy a munkáltató részéről aláírás nélkül marad.

A felsorolt esetek közös vonása, hogy a munkavállaló csak igen nehezen tudja bizonyítani a többlet járandóság iránti igényét. Ha az alkura négyszemközt került sor a munkáltatói jogkör gyakorlójával, aki történetesen másképp emlékszik, akkor gyakorlatilag lehetetlen. Ezért a legjobb a hasonló eseteket megelőzni, és legalább elektronikus dokumentumban rögzíteni a megállapodás feltételeit. Az alapbért mindig kötelező az írásos munkaszerződésben rögzíteni, ha ez maradna el, azért a munkaügyi hatóság bírságot szabhat ki a munkáltatóval szemben.

Egyébként az is szabálytalan, de jóval kisebb súlyú jogsértés, ha a felek a munkaszerződést formálisan nem módosítják fizetésemelésnél, ám a munkáltató minden hónapban következetesen a magasabb összeget utalja. Ilyenkor ugyanis a formailag hibás megállapodás a felek közös akaratából teljesül, a bér mértéke nem vitatott, ám a hatósági szankciót elkerülendő érdemes az írásos munkaszerződést összhangba hozni a valósággal.

Az is fontos tanács, hogy ha a bér mértékét érintő nézeteltérés van, azt a munkavállaló haladéktalanul tisztázza a munkáltatóval. Minél hosszabb idő telik el anélkül, hogy a munkavállaló formálisan vitatná az összeget, annál valószínűtlenebb, hogy igényének érvényt tud szerezni. Elvileg ugyan a munkabér iránti igények elévülési ideje három év. Ám a Munka Törvénykönyve szerint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti.

Az idézett általános magatartási követelményekkel nem egyeztethető össze, ha a munkavállaló hosszabb ideig nem jelzi a munkáltatónak, hogy vitatja a bér mértékét és nem kísérli meg tisztázni az eltérés okát. Erre már csak azért is rendszeresen lehetősége van, mert a törvény szerint a munkavállalónak a munkabérről minden hónapban tizedikéig részletes írásos elszámolást kell kapnia, amelyből a munkavállaló az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja. Ha a munkavállaló a bérkifizetésről szóló munkáltatói tájékoztatókat és adónyilatkozatokat aláírja, jogfenntartással nem él, utóbb a munkáltató joggal tekintheti úgy, hogy az esetleg szóban kötött, magasabb juttatásról szóló megállapodás sosem lépett életbe, és ez a munkavállaló akaratának is megfelelt.

Ha a munkáltató a munkabért csak a munkavállaló kifogása után, késedelmesen fizeti ki, a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal – idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamattal, ennek hiányában a pénzpiaci kamattal – megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni.

A munkavállaló az elmaradt munkabér iránti igényt munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti. Emellett a munkaügyi hatóság ellenőrzési hatásköre is kiterjed a munkabér elszámolására és kifizetésére vonatkozó szabályok megtartására. A kifizetési határidőre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén munkaügyi bírság kiszabása kötelező. Ezért a munkabérrel kapcsolatos vitáknál a munkáltatónak érdemes tekintettel lenni arra, hogy ha a munkavállaló igénye alaposnak bizonyul, akkor a késedelmes bérfizetés miatt a fentiek szerinti kamatfizetésre köteles, és hatósági bírságra is számíthat. 

Első hallásra furcsának tűnhet, hogy a felek egy olyan alapkérdést nem tisztáznak világosan, írásban, mint a munkabér mértéke. A gyakorlatban ez mégis számos esetben előfordulhat. Például, a munkaszerződés vagy annak a béremelést tartalmazó módosítása csak szóban köttetik meg, a munkavállaló sem vitatja az írásbeli forma hiányát – az első bérfizetésig. De ilyen eset lehet az is, amikor a munkavállaló szóban értesítést kap arról, hogy munkája elismeréséül jutalomban részesül, ám annak átutalása már elmarad. Hasonló a helyzet akkor is, amikor a munkavállaló valamilyen külön juttatásért vállal el valamely átmeneti többletfeladatot, vagy helyettesítést, ám ez később a bérlapján már nem látszik. Nem ritkán még születik is dokumentum a fentiekről, ám az csak tervezet stádiumban, vagy a munkáltató részéről aláírás nélkül marad.

A felsorolt esetek közös vonása, hogy a munkavállaló csak igen nehezen tudja bizonyítani a többlet járandóság iránti igényét. Ha az alkura négyszemközt került sor a munkáltatói jogkör gyakorlójával, aki történetesen másképp emlékszik, akkor gyakorlatilag lehetetlen. Ezért a legjobb a hasonló eseteket megelőzni, és legalább elektronikus dokumentumban rögzíteni a megállapodás feltételeit. Az alapbért mindig kötelező az írásos munkaszerződésben rögzíteni, ha ez maradna el, azért a munkaügyi hatóság bírságot szabhat ki a munkáltatóval szemben.

Egyébként az is szabálytalan, de jóval kisebb súlyú jogsértés, ha a felek a munkaszerződést formálisan nem módosítják fizetésemelésnél, ám a munkáltató minden hónapban következetesen a magasabb összeget utalja. Ilyenkor ugyanis a formailag hibás megállapodás a felek közös akaratából teljesül, a bér mértéke nem vitatott, ám a hatósági szankciót elkerülendő érdemes az írásos munkaszerződést összhangba hozni a valósággal.

 

Az is fontos tanács, hogy ha a bér mértékét érintő nézeteltérés van, azt a munkavállaló haladéktalanul tisztázza a munkáltatóval. Minél hosszabb idő telik el anélkül, hogy a munkavállaló formálisan vitatná az összeget, annál valószínűtlenebb, hogy igényének érvényt tud szerezni. Elvileg ugyan a munkabér iránti igények elévülési ideje három év. Ám a Munka Törvénykönyve szerint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti.

Az idézett általános magatartási követelményekkel nem egyeztethető össze, ha a munkavállaló hosszabb ideig nem jelzi a munkáltatónak, hogy vitatja a bér mértékét és nem kísérli meg tisztázni az eltérés okát. Erre már csak azért is rendszeresen lehetősége van, mert a törvény szerint a munkavállalónak a munkabérről minden hónapban tizedikéig részletes írásos elszámolást kell kapnia, amelyből a munkavállaló az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja. Ha a munkavállaló a bérkifizetésről szóló munkáltatói tájékoztatókat és adónyilatkozatokat aláírja, jogfenntartással nem él, utóbb a munkáltató joggal tekintheti úgy, hogy az esetleg szóban kötött, magasabb juttatásról szóló megállapodás sosem lépett életbe, és ez a munkavállaló akaratának is megfelelt.

Ha a munkáltató a munkabért csak a munkavállaló kifogása után, késedelmesen fizeti ki, a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal – idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamattal, ennek hiányában a pénzpiaci kamattal – megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni.

A munkavállaló az elmaradt munkabér iránti igényt munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti. Emellett a munkaügyi hatóság ellenőrzési hatásköre is kiterjed a munkabér elszámolására és kifizetésére vonatkozó szabályok megtartására. A kifizetési határidőre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén munkaügyi bírság kiszabása kötelező. Ezért a munkabérrel kapcsolatos vitáknál a munkáltatónak érdemes tekintettel lenni arra, hogy ha a munkavállaló igénye alaposnak bizonyul, akkor a késedelmes bérfizetés miatt a fentiek szerinti kamatfizetésre köteles, és hatósági bírságra is számíthat. 

---