Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ha a munkavállalók összeverekednek, akkor a munkáltató sem maradhat tétlen, s bizonyos esetekben a munkáltató felelőssége is fölmerülhet. Érdemes ezért ismerni az ilyen váratlan esetekre vonatkozó munkajogi szabályozást.
Ahol embereknek együtt kell működnie ott elkerülhetetlenek a feszültségek, különösen igaz ez a munkahelyre, hiszen a napi feladatok ellátása mellett a megfelelő vagy éppen nem megfelelő munkavégzés az esetek túlnyomó többségében a munkavállaló – és családja – közvetlen megélhetésére is kihatással van. Éppen ezért előfordulhat, hogy akár a munkaviszonnyal összefüggésben, akár magánjellegű okokból a munkavállalók közötti konfliktusok tettlegességig fajulnak.
Ebben az esetben a munkáltatónak természetesen közbe kell avatkoznia, elsősorban a munkavállalók, másodsorban „saját” védelme érdekében. A munkavállalók közötti verekedés felszámolása során akár a munkáltatói jogkör gyakorlója, akár más munkavállalók is jogosultak a verekedésben részt vevőket lefogni és – bűncselekmény elkövetése, például testi sértés esetén – a rendőrséget értesíteni, azzal, hogy senki nem kötelezhető arra, hogy saját testi épségét ennek során kockáztassa. Azaz, amennyiben nincsen olyan, „vállalkozó szellemű” munkavállaló, aki a verekedő felek megfékezésében részt vesz, akkor arra kötelezni senkit nem lehet. Ettől függetlenül a rendőrség értesítésére haladéktalanul sor kerülhet. A rendőrség kiérkezéséig az elkövetőket vissza lehet tartani. Ezen túlmenően célszerű a résztvevőket orvosi vizsgálatra is elküldeni, annak érdekében, hogy az esetleges sérülések miatti egészségügyi alkalmatlanság kizárható legyen.
A rendőrség értesítése, de legalábbis a körülmények jegyzőkönyvben történő rögzítése mindenképpen célszerű, hiszen a verekedésben vétlen, azt elszenvedő munkavállaló kártérítési igénnyel fordulhat a munkáltató felé.
A hatályos szabályozás alapján a munkáltató felelőssé tehető a saját munkavállaló által a másik munkavállalónak okozott károkért (például a kórházi ápolás miatt kiesett munkabér, felmerült egyéb költségek megtérítéséért stb.), amennyiben azok a munkaviszonnyal összefüggésben keletkeztek. A kártérítés mértékének megállapítása során a bíróság figyelembe veszi a munkavállaló közrehatását a kár bekövetkezésében, jelen esetben például azt, hogy aktív része volt-e a verekedésnek, provokálta-e a másik munkavállalót és így tovább.
Ennek keretei között, különös méltánylást érdemlő körülményként figyelembe veheti a bíróság azt a tényt, hogy a munkavállalók szándékosan verekedtek össze, kizárólag egymásnak okoztak kárt, és ennek során a munkáltató a kártérítési kötelezettség alól részben mentesítheti, de ehhez feltétlenül szükséges, hogy ezeket a körülményeket a munkáltató bizonyítani tudja.
A munkáltató kizárólag akkor mentesül biztosan a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítani tudja, hogy a károkozás nem a munkaviszonnyal összefüggésben következett be. Például az összeverekedő munkavállalók egymás szomszédjai és a tettlegességig fajuló vita alapja a telekhatárokkal kapcsolatos nézeteltérésük, amelyre csak véletlenül került sor a munkahelyen, de annak a munkavégzéshez semmi köze nincsen. A fenti körülmények bizonyításnak lehet kiváló eszköze a rendőrségi és/vagy a munkáltató által felvett jegyzőkönyv.
A büntetőjogi és kártérítési kérdéseken túl természetesen a verekedésben résztvevő munkavállalók egyben munkajogi kötelezettségeiket is jelentős mértékben megszegik, hiszen egészen biztosan nem a munkatársakkal történő együttműködés megfelelő formája, ha valaki ököllel akar érvényt szerezni vélt vagy valós igazának. Éppen ezért az ilyen munkavállalók munkaviszonya akár azonnali hatállyal megszüntethető, amennyiben ténylegesen részt vettek a jogellenes magatartásban és nem csupán vétlen elszenvedői voltak annak.
