Munkaidő beosztása és a rendkívüli munkaidő
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkaidő beosztása, a munkarend meghatározása a munkáltató feladata. Előfordulhat azonban, hogy a beosztás szerinti munkaidőn felül is dolgozniuk kell a munkavállalóknak. Ilyenkor rendkívüli munkaidőről, vagy közismert nevén túlóráról beszélünk.
Munkaidő fogalma
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) értelmében munkaidőnek a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama minősül [Mt. 86. § (1) bekezdés]. Előkészítő és befejező tevékenység körébe minden olyan feladat ellátása beletartozik, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni [Mt. 86. § (2) bekezdés]. A bolti dolgozónak például az üzlet nyitása előtt el kell végeznie a pénztárgép beüzemelését, elő kell készítenie az üzletteret a vásárlók érkezésére, záráskor pedig el kell számolnia a kasszával. Ezeknek a feladatoknak az elvégzése az említett előkészítő és befejező tevékenységnek számít és ezáltal munkaidőnek kell tekinteni. A munkáltatóknak ezekre az időtartamokra figyelemmel kell megszervezniük a munkát.
Munkaidő-beosztás
Főszabály szerint a munkarendet a munkáltató állapítja meg, az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel [Mt. 96. § (1) bekezdés; Mt. 97. § (1) bekezdés]. A munkavállaló napi munkaidejének tartamát tipikusan a munkaszerződés határozza meg, ha pedig arról a felek nem rendelkeztek, akkor a munkaviszony általános teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre [Mt. 45. § (4) bekezdés]. A felek megállapodásában meghatározott napi munkaidő azt határozza meg, hogy mennyi az a munkaóra szám, amely alapján a munkavállaló munkaideje beosztható.
Ehhez kapcsolódik a beosztás szerinti napi munkaidő fogalma, amely az adott munkanapra elrendelt rendes munkaidőt jelenti [Mt. 88. § (2) bekezdés]. Ha egy pincér általános teljes napi munkaidőben dolgozik, akkor abból logikusan az következne, hogy ő naponta 8 órát dolgozik, ez azonban nem minden esetben van így. A munkáltató úgyis beoszthatja a felszolgáló munkaidejét, hogy az egyik napon 6 órát dolgozik a másik napon pedig 10 órát (természetesen figyelemmel kell lennie a pihenőidőre vonatkozó szabályokra). Ezek a beosztás szerinti napi munkaidők rendes munkaidőnek minősülnek.
Rendkívüli munkaidő és típusai
A rendkívüli munkaidő a rendes munkaidőn túli munkaidőben történő munkavégzést jelenti, vagyis olyankor kell a munkavállalónak dolgoznia, amikor alapból pihenőideje (pihenőnapja) lenne vagy éppen munkaszüneti nap van. Az Mt. meghatározásában rendkívüli munkaidőnek a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli, az elszámolási időszak alkalmazása esetén az ennek alapjául szolgáló heti munkaidőt meghaladó munkaidő, továbbá az ügyelet tartama minősül [Mt. 107. §].
Munkaidő-beosztástól eltérő munkaidő: A munkaidő-beosztástól eltérő munkaidő a munkáltató által beosztott rendes munkaidőn felül elrendelt és előre nem beosztott munkavégzést/rendelkezésre állást jelent. Ha a dolgozó az adott napon a beosztása szerint reggel 6 órától délután 14 óráig dolgozott volna, de valamilyen munkáltatói utasításra tekintettel 16 órakor fejezte be a munkát, akkor a 14 órától 16 óráig tartó időszak az esetében beosztástól eltérő rendkívüli munkaidőnek tekintendő.
Munkaidőkereten felüli munkaidő: A munkaidőkeretben beosztható rendes munkaidő felett teljesített munka rendkívüli munkaidőnek minősül. Ha egy 6 hetes munkaidőkeretben 250 órát lehet elrendelni, de a munkavállaló 253 órát dolgozott, akkor 3 óra rendkívüli munkaideje lesz.
Elszámolási időszak alkalmazása esetén az ennek alapjául szolgáló heti munkaidőt meghaladó munkaidő: Az elszámolási időszakban beosztható rendes munkaidőn túl teljesített munkavégzés (hasonlóan a munkaidőkerethez) szintén rendkívüli munkaidőnek minősül.
Ügyelet: Az ügyelet teljes tartama rendkívüli munkaidő, függetlenül attól, hogy az ügyelet alatt történik-e és mennyi tényleges munkavégzés.
Rendkívüli munkaidő elrendelése és tartama
A rendkívüli munkaidőt a munkáltató rendeli el. A rendkívüli munkaidő elrendelése nem kötelező írásban, azonban az Mt. lehetőséget biztosít a munkavállaló számára, hogy a munkáltatójától a rendkívüli munkaidő írásbeli elrendelését kérje [Mt. 108. § (1) bekezdés]. Eszerint olyan eset is elképzelhető – és csakugyan rendkívüli munkának tekintendő –, hogy a munkáltató külön utasítást nem fogalmaz meg, de elvárja vagy tudomásul veszi, hogy a dolgozó a beosztás szerinti munkaidején felül tovább dolgozik.
Az Mt. a rendkívüli munkaidő tartama kapcsán rögzíti, hogy annak mértéke évenként maximum 250 óra lehet [Mt. 109. § (1) bekezdés]. Ha a felek erről írásban megállapodnak, akkor ez az időtartam további 150 órával növelhető, ami így összesen 400 óra rendkívüli munkaidőt jelent. A munkavállaló ezt a megállapodást a naptári év végére mondhatja csak fel [Mt. 108. § (2) bekezdés]. Kollektív szerződés esetén a rendkívüli munkaidő tartama 250 óra helyett 300 óra is lehet, ezt meghaladóan pedig szintén a felek írásbeli megállapodása alapján naptári évenként legfeljebb további 100 óra rendelhető el [Mt. 135. § (3) bekezdés].
Rendkívüli munkaidő díjazása
Ha a dolgozó a rendes munkaidején felül dolgozik, akkor ezért az alapbérén felül bérpótlék vagy szabadidő illeti meg. Azt, hogy bérpótlékot vagy szabadidőt „kap” a dolgozó, főként a felek megállapodása határozza meg. A munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben, a munkaidőkereten felül vagy az elszámolási időszakon felül végzett munka esetén a bérpótlék összege 50% [Mt. 143. § (2) bekezdés]. A bérpótlék számítási alapja – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló egy órára járó alapbére [Mt. 139. § (2) bekezdés]. Ha tehát a dolgozó 2 órát dolgozott a rendes munkaidőn felül és az alapbére 5000 forint/óra, akkor a 2 óra rendkívüli munkaidőre 15000 forint illeti meg. Ha a munkavállalónak a rendkívüli munkaidőért szabadidő jár, akkor azzal kapcsolatban a szabály az, hogy az nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál és erre az alapbér arányos része jár [Mt. 143. § (3) bekezdés].
Abban az esetben, ha a munkáltató a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) vagy munkaszüneti napra rendel el rendkívüli munkaidőt, akkor a munkavállalónak 100% bérpótlék jár. Ha munkáltató másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít, akkor a bérpótlék mértéke 50% [Mt. 143. § (4)-(5) bekezdés].
