A munkaidő beosztása, a munkarend meghatározása a munkáltató feladata. Előfordulhat azonban, hogy a beosztás szerinti munkaidőn felül is dolgozniuk kell a munkavállalóknak. Ilyenkor rendkívüli munkaidőről, vagy közismert nevén túlóráról beszélünk.
Kevés munkajogi intézmény van, amelynél a szabályozás betűje és a gyakorlati alkalmazás oly messze tud egymástól kerülni. A kötetlen munkarendet viszont ide kell sorolni. A törvényi fogalom értelmezését, a gyakorlatba való átültetését tévedések sora lengi körül, nem egyszer a joggal való visszaélés határát súrolva, illetőleg munkavállalói (anyagi) igényeket generálva. Tisztázandó a felmerülő kérdéseket, az alábbiakban a kötetlen munkarend fogalmát és az alkalmazásának egypár vonatkozását ismertetem.
Munkaszüneti napokon sokszor a munkáltatók és munkavállalók nagy része hosszú hétvégére számíthat, azonban bizonyos munkavállalói csoportok részére a munkaszüneti nap is munkavégzést tartogathat.
Túlórák szinte minden munkahelyen előfordulnak, a különbség abban adott, hogy kifizetésre kerülnek-e, és ha igen, a kifizetés eléri-e a jogszabályban meghatározott összeget. Természetesen a rendkívüli munkát minden esetben meg kell fizetni, ennek elmaradása esetén a munkavállaló az elévülési időn belül jogi úton kényszerítheti azt ki. Sok esetben a munkáltatók a rendkívüli munka munkabérben való megfizetése helyett lehetőséget adnak azok „lecsúszására”, az egyenértékű szabadidő biztosítása önmagában azonban nem teljesíti a követelményeket. Az elszámolás során az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a rendkívüli munkára mikor került sor.
Egy közismert szabály és három zavarba ejtő kérdés. Gondoljuk végig együtt, mi lehet a válasz!
A rendkívüli munkavégzésért külön díjazás illeti meg a munkavállalót. Ez elsődlegesen bérpótlékot jelent, ami azonban bizonyos esetekben megváltható szabadidővel is. Végül, a törvény megengedi a rendkívüli munkavégzésért járó pótlék átalányként történő fizetését is. Az alábbiakban megvizsgáljuk, mivel járnak ezek a lehetőségek.
