Munkaidőkeret vagy elszámolási időszak?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A 2012. július 1. napjától hatályos új Munka Törvénykönyve a munkáltatók számára lehetőséget teremt, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztás két formája, a munkaidőkeretet vagy az elszámolási időszak között válasszanak. A munkaidőkeret eddig is ismert munkajogi jogintézmény volt, az elszámolási időszak azonban újdonság.
A munkaidőkeret és az elszámolási időszak közös jellemzője, hogy a munkavállaló munkaideje egyenlőtlenül is beosztható, azaz a hét minden napjára, tehát az általános munkarendben pihenőnapnak minősülő szombatra és vasárnapra, illetve az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is. Dolgozhat tehát a munkavállaló a munkaszerződése szerinti napi munkaidőnél többet vagy kevesebbet is rendes munkaidőben, és akár szombaton, illetve a törvényi feltételek teljesülés esetén vasárnap is. Ezzel szemben általános munkarend esetén a munkavállaló hétfőtől péntekig, minden nap a napi munkaidővel egyenlő mértékben végez munkát.
A munkaidőkeret hossza főszabály szerint legfeljebb 4 hónap vagy 16 hét lehet, de bizonyos, pl. megszakítás nélküli, több műszakos tevékenység esetén a 6 hónapot vagy a 26 hetet is elérheti. Kollektív szerződés legfeljebb 12 hónap vagy 52 hét tartamú munkaidőkeretről is rendelkezhet, ha azt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják.
Munkaidőkeret alkalmazása esetén az első legfontosabb kérdés a munkáltató számára, hogy a munkaidőkeret tartama alatt rendes munkaidőben összesen hány óra munkavégzést rendelhet el a munkavállalónak. Ez a mérték a munkavállaló napi munkaideje és az általános munkarend alapján határozható meg. A számítás során az általános munkarendre eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni. Például egy általános teljes napi munkaidőben dolgozó munkavállaló számára 1 havi munkaidőkeretben, ha a hónapban 21 munkanap van, 21 x 8, azaz 168 óra rendes munkaidő osztható be. Ha a 21 munkanap közül egy munkaszüneti nap, akkor a beosztható rendes munkaidő 160 óra. A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő meghatározásakor a távollét tartamát figyelmen kívül kell hagyni vagy az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékével kell számításba venni. Ha a munkavállalónak a távolléttel érintett napra nincs munkaidő-beosztása, a távollét tartamát a napi munkaidő mértékével kell figyelmen kívül hagyni, vagy számításba venni.
Ha a munkáltató az elszámolási időszakot választja, a munkaidő úgy is beosztható, hogy a munkavállaló a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével megállapított heti munkaidőt a munkáltató által meghatározott hosszabb, az érintett héttel kezdődő időtartam alatt teljesíti. Az elsősorban német és osztrák munkajogban használt elszámolási időszak (Arbeitszeitkonto) mintájára jelent meg ez a jogintézmény a magyar munkajogban is, melynek lényege, hogy alkalmazásával a munkáltató a munkahétre eső munkaidő ledolgozására hosszabb időszakot vesz alapul, és a kezdő hétre eső, általános munkarend szerinti munkaidőt „görgetheti” előre az elszámolási időszak időtartama alatt. Az elszámolási időszak tulajdonképpen azt a lehetőséget biztosítja a munkáltatónak, hogy a munkavállaló egy adott időszakon belül teljesített esetleges túlóráit, illetve a teljes munkaidőnél kevesebb teljesítést „jóváírhassa”.
|
Munkajogi továbbképzés
|
|
Négy alkalom alatt áttekintjük a munka törvénykönyve fontos részeit:
A munkaviszony megszüntetése – Dr. Lőrincz György
A munkaviszony létesítése – Dr. Berke Gyula
Az atipikus munkaviszony kérdései – dr. Bankó Zoltán
A munka- és pihenőidő szabályai – dr. Pál Lajos
Bővebb információ és jelentkezés >>
|
Az elszámolási időszak viszonyítási alapja a heti munkaidő, amely a napi munkaidő és az általános munkarend alapján határozható meg. A távollét figyelmen kívül hagyására, vagy számításba vételére a munkaidőkeretnél irányadó szabály ugyanúgy alkalmazandó. További fontos elem, hogy a munkavállalónak a heti munkaidőt az adott héttel kezdődő hosszabb időtartam alatt kell teljesítenie. Azaz mindig csak az időszak elején keletkezett időket kell az elszámolási időszak utolsó hetével bezárólag rendezni. Az egyes elszámolási időszakok egymásra épülnek, egymással párhuzamosan telnek, tehát minden egyes héten új elszámolási időszak kezdődik, s az egyes elszámolási időszakok elcsúsztatva hetente járnak le.
A Munka Törvénykönyve mindösszesen három szakaszból álló rendelkezést szentel az elszámolási időszaknak, és több jellemzőt a munkaidőkeretre történő visszautalással határoz meg (pl. az elszámolási időszak tartama). Továbbá mivel a munkaidőkeret és az elszámolási időszak az egyenlőtlen munkaidő-beosztás két vagylagosan választható formája, ezért az egyenlőtlen munkaidő-beosztásra vonatkozó szabályok (pl. heti pihenőidő kiadása, részben-egészben történő összevonása) egyaránt vonatkoznak mindkét típusra.
A gyakorlatban mégis az tapasztalható, hogy a munkáltatók többsége továbbra is a munkaidőkeretet alkalmazza, és az elszámolási időszak kevésbé népszerű. E mögött feltehetően az elszámolási időszak újdonsága, alig két éves múltja, és az áll, hogy egy külföldről átültetett jogintézmény megértéséhez, és magyar alkalmazásához a Munka Törvénykönyve nem sok segítséget nyújt. A törvény csupán szűkszavúan definiálja a fogalmat, néhány szabállyal visszautal a munkaidőkeretre, de a gyakorlati alkalmazásához többre lenne szükség.
