Patthelyzet feloldása döntőbíráskodással


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkáltató és a szakszervezet, vagy üzemi tanács közötti vitában eljöhet egy olyan pont, ahonnan nem látszik semmilyen továbblépés. Ha végleg megmerevednek az álláspontok, de a vitát valahogyan mégiscsak le kell zárni, megoldás lehet a döntőbíráskodás. Az ingyenesen igénybe vehető, új Munkaügyi Tanácsadó és Vitarendező Szolgálat segítségével Magyarországon is elterjedhet ez az egyelőre még igen ritka vitafeloldási eszköz.


A döntőbíráskodás abban különbözik a jóval ismertebb közvetítéstől (mediációtól), hogy a felek vitájában eljáró külső, harmadik fél nem csak közelíti a felek álláspontját a megegyezés érdekében, hanem megállapodás hiányában kötelező döntéssel lezárja a vitát. A feleknek akkor célszerű döntőbírót igénybe venni, ha elszántak a vita gyors és végleges lezárására, és ezért akár arra is készek, hogy a döntő szót átengedjék egy külső félnek.

A döntőbírói eljárás meglehetősen ritka a gyakorlatban, noha a Munka Törvénykönyve szerint két esetben kötelező az igénybevétele. Ezek az alábbiak: (1) ha a munkáltató és az üzemi tanács nem tud megállapodni az üzemi tanács választásának, illetve működésének költségeiben, vagy (2) ha a jóléti célú pénzeszközök felhasználása tekintetében az üzemi tanács és a munkáltató nem ért egyet.

Míg tehát a döntőbírói eljárás sok esetben célszerű választás lehet a felek számára, két esetben pedig egyenesen kötelező, maga a törvény rendkívül szűkszavúan szabályozza az eljárás menetét. Csak annyit tudunk meg a jogszabályból, hogy a döntőbírót a felek közösen választják meg, megegyezés hiányában pedig a felek jelöltjei közül sorsolással kell kiválasztani. A döntőbíró az eljárás végén kötelező döntést hoz, eljárásának tartama alatt pedig a felek nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a megállapodást vagy a döntés végrehajtását meghiúsítaná. Hogy pontosan kit, hogyan és milyen eljárásra kell (célszerű) felkérni, az már nem derül ki a jogszabályból.

 

A részletes szabályozás hiányát oldja fel a Munkaügyi Tanácsadó és Vitarendező Szolgálat. A szociális partnerek által életre hívott szervezet célja, hogy segítse a munkáltatókat és a szakszervezeteket, üzemi tanácsokat kollektív munkaügyi érdekvitáik kezelésében. (A Közép-Magyarországi Régióban a szolgáltatás a Nemzetgazdasági Minisztérium szervezésében valósul meg.) E célból ingyenes vitakezelési szolgáltatásokat nyújt, pártatlan munkajogi szakértők közreműködésével. Az eljárás titkos és teljesen önkéntes, a Szolgálat csak a felek közös felkérése esetén jár el a vitában. (Egy fél önállóan csak tanácsadási szolgáltatást kérhet.) A közvetítés, békéltetés és egyeztetés mellett a Szolgálat döntőbírói eljárások lefolytatását is vállalja, az Eljárási Kódexében foglaltak szerint (további információk itt).

A Szolgálat előtti döntőbírói eljárás az alábbiak szerint zajlik. Bár a döntőbíró döntése kötelező, az eljárás során a döntőbíró elsősorban arra törekszik, hogy a felek megegyezés útján zárják le a vitát. Ez azt jelenti, hogy az első három tárgyalási napon a döntőbírónak tilos határozatot hoznia. Ez alatt a döntőbíró a feleket (szakértőket, tanácsadókat) meghallgatja, az iratanyagot áttanulmányozza, és az álláspontokat közelítve segíti a feleket konszenzusra jutni. A feleknek ugyanakkor már ebben az első három napban is annak tudatában kell tárgyalni, hogy ha nem sikerül megegyezniük, úgy a negyedik napon a döntőbíró határozatával már lezárhatja az eljárást, amely kötelező lesz.

A felek a döntőbíráskodásnak egy másik típusát is választhatják. A Szolgálathoz intézett felkérésben kiköthetik, hogy a döntőbíró saját döntést nem dolgozhat ki, hanem a felek által kimunkált végleges ajánlatok közül kell valamelyiket kiválasztania. Ilyenkor az eljárás végére mindkét félnek ki kell dolgoznia egy részletes ajánlatot, amely minden felmerülő vitás kérdést rendez. A döntőbíró pedig csak annyit tesz, hogy a két végleges ajánlat közül kiválasztja az egyiket, amelyik megítélése szerint jobban szolgálja a vita közös érdekek mentén történő rendezését. Ez a kiválasztott ajánlat lesz kötelező a felekre. A döntőbíró határozata ilyenkor teljes egészében átveszi a kiválasztott ajánlatot, azon semmit nem változtathat meg.

Ez utóbbi eljárás azt kívánja meg a felektől, hogy végleges ajánlatukat kellő önmérséklettel tegyék meg. A döntőbíró ugyanis a másik fél érdekeit figyelmen kívül hagyó, egyoldalú előnyökre építő ajánlatot nem fogja elfogadni. Az ajánlattételt megelőző egyeztetések szerepe éppen az, hogy a felek a döntőbíró közreműködésével fel tudják tárni a lehetséges kompromisszum kereteit, hogy a számukra még elfogadható, de a másik félnek is vállalható végleges ajánlatot tudjanak tenni. Természetesen nem kizárt – sőt, a döntőbíró kifejezetten erre fog törekedni –, hogy ebben az esetben is a felek megegyezésével záruljon az eljárás, és ne kerüljön sor a végleges ajánlatok megtételére. A törvény szerinti kötelező döntőbírói eljárás esetén is választhatnak a felek, hogy azt a fent bemutatott két forma közül hogyan szeretnék lefolytatni (végleges ajánlattétellel vagy nem). 


Kapcsolódó cikkek

2024. július 5.

Álláskeresés nyáron? – Itt az idő a nézelődésre!

Bár nem ebben az időszakban a legszélesebb a kínálat a munkáltatói oldalon és lassul a kiválasztás folyamata is, de jellemzően nem húzzák le a rolót a vállalkozások. Igenis van esély álláskeresőként, bár szükség van egy kicsit több türelemre.

2024. július 3.

Profession.hu: beindult az alkalmi munkák szezonja

Beindult az alkalmi munkák szezonja, május második felétől látványosan nőttek az ilyen típusú megbízásokra toborzó álláshirdetések, amelyekben leggyakrabban egyebek mellett felszolgálót, pincért, sofőrt és futárt keresnek – közölte a Profession.hu kedden.

2024. július 3.

Képzési lehetőségekkel lehet megtartani a kifáradt munkavállalókat

A munkavállalók majdnem fele (45%) úgy érzi, hogy az elmúlt évben jelentősen megnőtt a munkaterhelése, kétharmaduk (62%) pedig bizonytalannak érzi helyzetét a munkahelyi változások felgyorsulása miatt. Mindez a készségeik hosszú távú fejlesztésére ösztönzi őket, és 28% akár váltana is munkahelyet egy éven belül – derül ki a PwC Global Workforce Hopes & Fears felméréséből.