Szabadságszámítás újratöltve
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Úgy tűnik, mégis mindegy lesz, mikor megyünk szabadságra. A tervezett módosítás ezen túl is számos új feladatot ad majd a munkabérek elszámolásakor – olvasható az RSM DTM blogbejegyzésében.
A kormány ismételten módosítaná ugyanis a Munka törvénykönyvét; pénteken közzétett javaslata eltörölné a távolléti díj jelenlegi számítási módszerét. Ezzel egy a szakmát alaposan felkavaró vita végére kerülhet pont.
Visszaállhat a régi rend, miszerint akár „rövid”, akár „hosszú” hónapban megyünk szabadságra, a teljes munkabérünket kapjuk meg. A kormány honlapjára pénteken felkerült ugyanis egy törvényjavaslat, amely módosítaná a Munka törvénykönyvét (Mt.), mégpedig úgy, hogy eltörölné a távolléti díj jelenlegi számítási módszerét. A javaslat egyben módosítaná a Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt (Kjt.) is, ezzel biztosítva a két jogszabály közötti munkajogi összhangot.
Szakmai viták kereszttüzében
A távolléti díj új szabályozása január 1-jével lépett életbe, és bizony az első pillanattól fogva heves szakmai vitákat váltott ki. A vita február elején kulminálódott, miután munkavállalók tömegével jelezték: a megszokottnál több bért számfejtett munkáltatójuk. Az első reakció persze az elégedettség volt a dolgozók körében, hiszen kinek ne jönne jól néhány ezer vagy tízezer forint plusz, ám az örömbe rövidesen üröm vegyült, miután kiderült: a bőséges január árát egy szűk július vagy augusztus formájában kell majd megfizetni.
Az új szabályozás ugyanis úgy rendelkezett, hogy a szabadság idejére járó távolléti díjat az alapbér alapján, a 174-es bűvös osztószám segítségével kell meghatározni. Aminek pedig az lett a következménye, hogy abban a hónapban, amikor a munkavállaló szabadságra megy, biztosan nem visz haza ugyanakkora fizetést, mintha a teljes hónapot végigdolgozta volna. Ez önmagában egyébként még nem is akkora tragédia, ám a szakemberek attól tartottak, hogy ez a fajta rendszerbe kódolt anomália munkahelyi konfliktusok garmadáját eredményezheti. Hiszen ha nem mindegy, az ember mikor megy szabadságra, bizony elindul a verseny a munkavállalók között.
Kormányzati hátraarc
A parázs diskurzus kellős közepén, február 13-án, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) közzétette módszertani segédletét. Ez – mint ahogy erre blogbejegyzésemben is rámutattam –, gyakorlatilag megerősítette, hogy a távolléti díj számításának eredményeként valójában előfordulhat, hogy a munkavállalónak a havi bérétől eltérő összegű bért kell számfejteni azokra a hónapokra, amikor szabadságon volt.
A viták azonban továbbra sem csillapodtak. A versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) Monitoring Bizottsága februári ülésén áttekintette és megvitatta a távolléti díjjal kapcsolatos hatályos szabályozást. Mind a munkaadói, mind a munkavállalói érdekképviseletek egyetértettek abban, hogy a munkabér ne változzon a szabadsággal érintett hónap munkanapjainak számától és a távollét időtartamától függően.
És mivel a Nemzetgazdasági Minisztérium már korábban is jelezte, hogy kész arra, hogy a munkaadók, a munkavállalók és az egyéb jogalkalmazók visszajelzései alapján az érdekképviseletekkel és más szakmai szervezetekkel közösen áttekintse a hatályos szabályozást, és a tárgyalások eredményeként, ha szükséges, kezdeményezze a távolléti díjjal kapcsolatos előírások módosítását, tudni lehetett, hogy hamarosan megjelenik a távolléti díj számításával kapcsolatos törvénymódosítási javaslat.
Dióhéjban a változtatásokról
A pénteken megjelent törvénytervezet értelmében visszaállna a régi rend, vagyis amikor a munkavállaló „rövid” hónapban megy szabadságra, akkor is megkapja a munkabérét, és nem bukik súlyos ezreket a szabadsága miatt. Így az egy napra járó havi munkabér meghatározásánál az adott hónap munkarendjéhez igazodó munkanapok számával kell a havi bért elosztani, tehát eltűnik a 174-es osztószám.
A tervezett módosítás több témában is finomítja az új Mt.-t, ezért napirendre került a távolléti díj számításának módosításán túl a szabadság kiadásának pontosítása, miszerint a munkavállalónak kiadásra kerülő 14 nap szabadsága – eltérő megállapodás hiányában – naptári évente és egybefüggően értendő.
A törvénytervezet kitér a gyermek(ek) születésekor kiadásra kerülő „apanapokra” is, és pontosítani kívánja, azaz függetlenül a kispapa munkaviszonyának kezdő időpontjától, teljes egészében kivehető legyen számára a pótszabadság, azaz ne legyen arányosítás a munkaviszonyban eltöltött időre vonatkozóan. Emellett a tervezet foglalkozik a munkáltatók körében egyre kedveltebb munkaidőforma, a kötetlen munkaidő jellegének pontosításával is.
Elolvasva a tervezet sok kis pici – és nem mellesleg az Európai Bíróság munkajogi tárgyú ítéleteihez igazodó – módosítását, változtatását, úgy tűnik, kapunk újabb feladatokat a munkabérek elszámolásakor! Itt az idő, hogy vegyek egy újabb Mt.-t…
A blogbejegyzés szerzője Pentz Edina, az RSM DTM Hungary Zrt.bérszámfejtési vezetője. Az RSM DTM blog az Adó Online szakmai partnere.
