Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A felperes határozott időre szóló munkaviszonya megszűnését követő, a jogellenességet megállapító ítélet jogerőre emelkedésének napjáig terjedő időtartam jogviszony hiányában szolgálati időként nem ismerhető el – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a közalkalmazotti státuszban foglalkoztatott felperes eredeti munkaszerződése határozott időre, 2005. június 30-ig szólt. A munkáltató egyesület 2004. november 30-i dátummal feloszlatta magát, ezért a felperes munkahelye megszűnt. 2009. november 5-én hozott ítéletében a bíróság megállapította, hogy a munkaviszony megszüntetésére jogellenesen került sor, azonban a társadalombiztosítási szervek ezen időtartamon belül a 2006. február 9. és 2007. augusztus 28 közötti 539 napot nem ismerték el szolgálati időként.
A munkaügyi bíróság és a Kúria első döntése
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság határozata ellen előterjesztett keresetében a felperes amellett érvelt, hogy szolgálati idejébe a munkaviszonya jogellenes megszüntetésétől a jogellenesség jogerős ítélettel való megállapításáig terjedő időtartamot be kell számítani. A közigazgatási és munkaügyi bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes foglalkoztatójának megszűnése miatt a munkaügyi perben megítélt pénzösszegből nyugdíjjárulék levonása nem történt, így a társadalombiztosítási szervek határozatai nem jogsértőek. A szolgálati idő módosításával kapcsolatos kereseti kérelem elbírálása tárgyában a Kúria a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szerint szolgálati időkként figyelembe kell venni azt az időt is, amely a munkaviszony jogellenes megszűnésétől annak helyreállításáig vagy az utóbbi mellőzése esetén a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogerős megállapításáig telt el [Tny. 40. §]. Ebben a részben tehát a Kúria szerint mindenképpen el kellett volna bírálni a felperes keresetét.
Munkajogi kiskönyvtár csomag |
|---|
Rendelje meg a Munkajogi kiskönyvtár sorozat 8-11. köteteit csomagban akciósan 8100 Ft + áfa áron!
Személyes adatok kezelése a munkaviszonyban A munkaviszony létesítése Bérszámfejtés a gyakorlatban |
A folyósított nyugdíjösszeg mértékével kapcsolatban azonban megállapította, hogy mivel a felperes által beszámítani kért pénzösszegekből nyugdíjjárulék levonása nem történt, így jogszerűen került sor a felperes nyugdíjösszege módosításával kapcsolatos kereseti kérelmének elutasítására.
A megismételt eljárás – munkaügyi bíróság
A felperes továbbra is azt kérte, hogy a 2006. február 9-től 2007. augusztus 28-ig terjedő időszakot szolgálati időként ismerjék el. Kérte továbbá a táppénz időszakára kifizetett összeg beszámítását a nyugdíja összegébe, valamint a 2011. és 2015. közötti évekre az évenkénti rendszeres emelés, valamint az újonnan megállapított nyugellátás összege után kamatok megfizetését.
Alperes ellenkérelmében kijelentette, hogy mivel a Kúria csak a szolgálati idő módosítása tárgyában utasította a munkaügyi bíróságot új eljárásra, így a megismételt eljárást is csak erre vonatkozóan lehet lefolytatni. Kiemelte, hogy mivel a felperes munkaszerződése 2005. június 30-ig tartó határozott időre szólt, ezért ettől hosszabb időszakot szolgálati időként nem fogadhat el.
A bíróság elutasította a felperes keresetét. Indoklásában leszögezte, hogy a megismételt eljárásban kizárólag a szolgálati időre vonatkozóan lehetett az eljárást lefolytatni, az összeg kérdése nem vizsgálható. Az alperes érvelését elfogadva a bíróság is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szolgálati idő vonatkozásában irreleváns, hogy az ítélet mikor emelkedett jogerőre. Mivel a felperes munkaviszonya határozott időtartamra jött létre, ezért a munkaviszonyt követő időtartamra szolgálati idő nem állapítható meg.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes érvelése szerint a Kúria ítéletében egyértelműen előírta a Tny. 40. §-a alkalmazandóságát, így a bíróságnak ezen jogszabályhely figyelembevételével kellett volna meghoznia határozatát, hiszen rendelkezett a törvényben foglalt feltételekkel, (jogviszonya jogellenesen került megszüntetésre, valamint munkáltatója megszűnése miatt a jogviszonya helyreállítására sem kerülhetett sor).
| Munkajogi kérdés-válasz szolgáltatás |
|---|
|
Használja kérdés-válasz szolgáltatásunkat és kérdezzen szakértőinktől, akik egyénre szabott segítséget nyújtanak az Ön számára 5 munkanapon belül. A kérdezési lehetőség mellett hozzáférést biztosítunk adatbázisunkhoz is, ahol több száz munkajogi kérdés-válasz közül böngészhet. |
A Kúria megállapításai
A Kúria döntésében vizsgálta a Tny. 40. §-ának helyes értelmezését. Kiemelte, hogy mivel a bíróság megállapította, hogy a felperes munkaviszonyát a munkáltató jogellenesen szüntette meg, ezért az 2005. június 30-án, a határozott idő leteltével szűnt meg. Így a helyes értelmezés szerint szolgálati időként azt az időtartamot kell figyelembe venni, amely a felperes jogviszonyának jogellenes megszüntetése napjától, a munkaviszony jogellenes megszüntetése nélkül a határozott idő lejártáig tartott volna. A határozott időponton túl a felperes jogviszonya, annak jogellenes megszüntetésétől függetlenül sem állt volna fenn, a határozott idejű jogviszony a bíróság jogerős ítélete keltének napjáig nem hosszabbodott meg, tehát a felperes jogviszonya csak addig az időpontig tartott, amíg az a munkaszerződés szerint is fennállt volna.
Mindezek alapján a Kúria is arra az álláspontra jutott, hogy jogviszony hiányában a 2005. június 30. napját követő idő a Tny. 40. §-a rendelkezésére figyelemmel szolgálati időként nem ismerhető el, ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. III. 10.558/2015.) a Kúriai Döntések 2016/6. számában 153. szám alatt jelent meg.
