Tágas öröklakásokból indulnak a kivándorlók
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Érdekes, helyenként megdöbbentő összefüggéseket tár föl a magyarországi migrációval kapcsolatban a TÁRKI Társadalmi Riport 2014-ben nemrégiben megjelent, „Magyarok külföldön – Mennyien? Kik? Hol?” című tanulmány.
A külföldön dolgozó magyarok számáról nagyon sokféle becslés áll rendelkezésre, de teljes biztonsággal csak azt lehet állítani, hogy a migráció növekvő arányú, s a trendje gyorsuló – világlik ki a „Magyarok külföldön – Mennyien? Kik? Hol?” című, Blaskó Zsuzsa, Ligeti Anna Sára, Sik Endre kutatók által írt tanulmányból. Mindig lesznek megbízhatónak tűnő statisztikák, amelyek azokat is migránsként tartják nyilván, akik már régen hazatértek, és olyanok is, amelyek különböző,de nem elhanyagolható nagyságú csoportokat viszont kihagynak a számításból – állapítja meg az elemzés.
A kutatók tanulmányukban ezért több adatbázissal dolgozva igyekeztek föltárni a migráció társadalmi összefüggéseit: megállapításaik között akadnak egészen meglepők is.
Érdekes összefüggésnek mondható például, hogy a rövid és a hosszú távú migránsok egyaránt nagyobb eséllyel kerülnek ki olyan háztartásokból, amelyek tulajdonosai a lakásnak, amelyben élnek. E két csoport azonban nagyon eltérő körülmények közül – az előbbiek zsúfolt, az utóbbiak tágas lakásokból – indulnak útnak, állapítja meg az elemzés a Népszámlálás adataiból kiindulva. Aki tehát Magyarországon tágas öröklakásban él, az nagyobb eséllyel lesz kivándorló, mint aki mondjuk egy szűk bérleményben.
A tanulmány a SEEMIG-kutatás adatait használva arról is ír: a legfeljebb 8 általános iskolát végzettekhez képest minden iskolázottabb csoport tagjai többszörös valószínűséggel hagyják el az országot: legnagyobb ennek valószínűsége a főiskolát végzettek és az egyetemi diplomát szerzettek körében (4-szeres, illetve közel 3-szoros). A legfiatalabbak (a 21–30 éves korcsoport) megy legnagyobb eséllyel külföldre. Hozzájuk képest a harmincasok külföldön élésének valószínűsége 75 százalékos, a 41–50 éveseké feleakkora, míg a 15–21 éveseké csupán 17 százalék. Az, hogy valakinek kettő vagy még több testvére van, mintegy másfélszeresére emeli a külföldre költözés valószínűségét az „egykékhez” viszonyítva – olvasható az elemzésben.
A népszámlálási adatok is hasonló képet mutatnak, mint a SEEMIG: a mai Magyarországon a rövid távú külföldi tartózkodás esélyét növeli, ha a migráns iskolázott, képzett, férfi, hajadon/nőtlen, 21–30 év közötti, budapesti lakos.
Meglepő lehet sokaknak talán a tanulmány azon megállapítása is, hogy a férfiak inkább hajlamosak Németországot választani a külföldi munkavállalás színhelyéül, míg a nők szívesebben részesítik Angliát előnyben. Németországba egyébként nagyobb valószínűséggel mennek alacsonyabb iskolai végzettségűek és idősebbek is, míg az Egyesült Királyságba inkább a fiatalok és a magas iskolai végzettségűek.
Az Ausztriában élést leginkább a földrajzi hovatartozás határozza meg: a dunántúli régiókból jelentősen nagyobb eséllyel, sőt a Nyugat-Dunántúlról migrálók közel tízszer nagyobb eséllyel mennek Ausztriába, mint a Közép-Magyarországon élők.
A migráció összefügghet az entnikummal is: míg a roma származás nem függ össze a migráció esélyével, addig a német nemzetiségűek több mint háromszor nagyobb eséllyel mennek Németországba, mint mások – derül ki a tanulmányból.
