Trükközés a munkaidővel

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Milyen problémákat okoz, ha csak elektronikus beléptetőrendszer az alapja a munkaidő-nyilvántartásnak? Milyen trükköket alklmaznak a munkavállalók a rendszer adta kiskapuk kihasználására? Pár példán keresztül bemutatjuk a több nyilvántartórendszer fenntartásának szükségességét.

Az Mt. 134. § (1) bekezdése előírja, hogy a munkáltató köteles nyilvántartani a rendes és rendkívüli munkaidőt, a készenlét és a szabadság tartamát. Kötetlen munkarendben foglalkoztatottak esetén csak a szabadság tartamával kapcsolatban áll fenn nyilvántartási kötelezettség. A munkaidő-nyilvántartás formája nincs meghatározva, vezethető például jelenléti íven vagy számítógépes rendszerben is.

Napjainkban egyre inkább elterjedt megoldás az elektronikus beléptető rendszerek alkalmazása, és sok cég lényegében ehhez kapcsolja munkaidő-nyilvántartását. Használata egyszerű, gyors, megbízható, azonban az már kérdéses, hogy elérhető-e vele a munkaidő-nyilvántartás célja.

A rövid válasz: önmagában a beléptető rendszer a munkaidő nyilvántartására alkalmatlan.

Egyszerűen azon okból, mivel a beléptető rendszer a munkahelyen tartózkodást méri, és nem a munkaidőt.
A nyilvántartásból megállapíthatónak kell lennie a rendes, rendkívüli munkaidő, készenléti idő, illetve a szabadság tartamának. Az elektronikus beléptető rendszer ugyan megbízhatóan nyilvántartja, hogy mikor, ki lépett be az adott épületbe, munkahely területére, illetve onnan mikor távozott, de ezek az időpontok nem feltétlenül azonosan a munkaidő kezdő, befejező időpontjával, nem teszi lehetővé a felsorolt adatok megállapítását, a rendes és rendkívüli munka hitelt érdemlő módon történő elkülönítését. A rendszer csak a tényleges ott tartózkodás idejét rögzíti, nem teszi lehetővé ennek elhatárolását a tényleges munkaidőtől, illetve az egyéb adatok egymástól történő elhatárolását.

Hibalehetőségek

Előfordulhat, hogy a munkavállalónak pl. üzleti tárgyalás céljából, vagy bármely más, a munkájával összefüggő okból kell „kicsekkolnia”, így könnyen előfordulhat olyan eset, amikor a beléptető rendszer „távollévőként” tartja nyilván a valójában munkát végző munkavállalót.

Személyes élményem volt az egyik ügyfelemnél, amikor tűzriadó-gyakorlat során a beléptető-rendszer villáit leengedték, minden, az épületben tartózkodó munkavállalónak el kellett az épületet hagynia. Ez azonban azt jelentette, hogy – amennyiben a beléptető rendszer lett volna egyben a munkaidő-nyilvántartás alapja – úgy az aznapi munkaidő nyilvántartása lehetetlenné vált volna.

Egy másik ügyfelemnél egy időben rendszeres „gyakorlat” volt a munkavállalók között, hogy egymás belépőkártyáival léptek ki-be, ezzel manipulálva a beléptető rendszert.

Az is előfordulhat, hogy a munkáltató a munkavállalóknak a munkahelyen biztosít különböző szabadidős tevékenységeket, pl. edzőtermet. Az edzőteremben tartózkodás nyilvánvalóan nem munkaidő.

Egy – némileg komikus – másik esetben egy munkavállaló 18 (!!!) órás munkahelyen tartózkodásra hivatkozva kért túlóradíjazást a HR vezetőtől. Mint utóbb kiderült, aznap 12 (!!!) óra hosszat felnőtt tartalmat nézett a számítógépén. Ilyen esetben, ha a beléptető rendszeren kívül más munkaidő-nyilvántartás nem létezik, és a munkáltató nem tudja bizonyítani, hogy pl. a munkavállaló szabadidős tevékenység céljából tartózkodott a munkahely területén, akkor egy esetleges ellenőrzés során komoly bírságra számíthat.

A fentiek alapján tehát kijelenthető, hogy az elektronikus beléptető rendszer önmagában nem helyettesítheti az Mt. 134. § alapján végzendő munkaidő-nyilvántartási kötelezettség naprakész, hiteles módon történő teljesítését. A munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó szabályok betartását akkor lehet érdemben ellenőrizni, ha ezek nyilvántartásából a ténylegesen munkavégzéssel töltött idő megállapítható.

A beléptető rendszerek tehát csak az érkezés és a távozás időpontját rögzítik – a fentiek szerint néha még azt sem-, ez azonban nem alkalmas maradéktalanul a munkaidő nyilvántartására.

dr. Fodor T. Gábor és Konta Éva

A szerzők a dr. Fodor T. Gábor és Partnerei tagjai.

---