Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A joggal való visszaélés bírói értelmezése túlságosan korlátozza a munkáltatók döntési szabadságát. A fogalom mai értelmezésére döntő befolyást gyakorol az elmúlt 60 év ítélkezési gyakorlata. Mindezt dr. Tercsák Tamás ügyvéd mondta a XIII. Magyar Munkajogi Konferencián.
| A konferenciáról szóló első beszámolónkat, amelyben a munkáltatók uniós léptékben példátlanul széles utasítási jogáról írtunk, itt olvashatja. |
A joggal való visszaélés bírói értelmezése az indokoltnál jóval szigorúbban köti meg a munkáltatók kezét beosztottaik kiválasztásában és a munkaviszony egészében is – erről beszélt dr. Tercsák Tamás ügyvéd A joggal való visszaélés a munkajogban című előadásában a Wolters Kluwer által szervezett XIII. Magyar Munkajogi Konferencián. Jogesetek felidézésével érvelt állítása mellett.
Minek minősül a 3 hónapos szerződés 19-szeres meghosszabbítása?
A munkavállaló 3 hónapos szerződését a munkaadó 19-szer meghosszabbította újabb 3 hónapra, majd az utolsó terminus után ezt már nem tette meg; a dolgozó bírósághoz fordult, mert úgy vélte, munkáltatója visszaélt a szerződéskötésre vonatkozó joggal – idézte a jogesetet az ügyvéd. Hozzátette: megítélése szerint a szerződéskötésre vonatkozó joggal nem lehet visszaélni, mert ilyen nincs is; szerződéskötéshez való szabadság van csak, azzal pedig szintén nem lehet visszaélni, mert a szerződés megkötéséhez két fél kell. A bíróság ítélete ezzel szemben azt mondta ki, hogy a munkáltató törvényes érdek nélkül hosszabbítgatta a munkaszerződést, ezért eljárása jogszabályellenes volt. Tercsák Tamás szerint a bíróság döntése nincs összhangban a törvénnyel, mert a Munka törvénykönyvében csak a munkavállaló törvényes érdekeiről van szó, a munkaadóéról nincs. Az ügyvéd úgy vélte, a bírósági döntés azt is jelenti, hogy a munkáltató illegitim érdeke az, hogy határozott idejű munkaszerződések láncolatával várjon jobb képességű munkavállalóra.
dr. Tercsák Tamás
Az ügyvéd által ismertetett második jogesetben a munkáltató határozott idejű munkaszerződéssel alkalmazta a dolgozóit, hogy helyettesítésüket – például szülési szabadság alatt – meg tudja oldani. A bírói gyakorlat szerint ez is a joggal való visszaélés, még akkor is, ha a munkáltató a felvett embereknek előre nem tudja megmondani, kit kell majd helyettesíteniük.
Az új munkahelyi vezető elküldte a régit, aki egyébként már nyugdíjas; a per során elmondta, hogy tervei megvalósítása érdekében felülírná a régi lojalitásokat. A bíróság az elhangzottak alapján úgy döntött, hogy a régi vezető elbocsátásának indoka nem a leírt volt, így sérült a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye; e jogeseten túl is számos döntés korlátozza a munkahelyi vezetők szabadságát a joggal való visszaélésre hivatkozva – mondta Tercsák Tamás. Az ügyvéd szerint e bírósági gyakorlat be nem következett jövőbeli konfliktusok (ti. az új vezető azt feltételezi, hogy a régi szembeszegül utasításaival) okán indokolatlanul megköti az új munkahelyi vezetők kezét csapatuk kialakításában, feladatuk elvégzésében, koncepciójuk érvényesítésében.
A társadalmi rendeltetést keresik
Kulturális beidegződésekkel és jogtörténeti áttekintéssel magyarázta a kialakult bírói gyakorlatot Tercsák Tamás.
A régi Ptk. szerint a joggal való visszaélés a jog gyakorlása, ha a jog társadalmi rendeltetésével nem összhangban lévő célra irányul; a definíciót a jogszabályban példálózó felsorolás követte. Az új Ptk-ban a definíciót nem követi felsorolás, a jogszabály nem ad fogódzót az értelmezéshez. Az 1967-es Munka törvénykönyve úgy rendelkezett, hogy társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni a jogokat; ez a törvényhozó szerint vélhetően egyenértékű megfogalmazás a rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmával – a kódex szövegét 1979-ben így is pontosították. Az 1992-es Mt-ben nem szerepel a joggal való visszaélés tilalma, csak a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, a 2012-es Mt. szabályozása változatlan, de a rendeltetésellenes joggyakorlás kifejezést használják a törvényhozók, majd a 2013-as módosítással kerül a szövegbe a joggal való visszaélés fogalma konkrétumokat nélkülöző generálklauzulaként, amelynek érdemi tartalmát a bírósági gyakorlat alakítja ki – adott jogtörténeti mélységet a fogalomnak Tercsák Tamás.
A bírói gyakorlat ma is a – vélelmezett – társadalmi érdeket keresi – vonta le a konklúziót az ügyvéd.
(Az Adó Onine kiadója és a konferencia szervezője is a Wolters Kluwer Kft. – a szerk.)
