Változik a pihenőidő szabályozása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Munka Törvénykönyve (Mt.) hatályos rendelkezései értelmében a munkaidő-beosztást úgy kell elkészíteni, hogy a munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között a legalább 11 óra egybefüggő pihenőidő biztosítva legyen, így biztosítva az egészséges és biztonságos munkavégzés körülményeit.

A fentiektől eltérően az osztott munkaidőben, a több műszakos, a megszakítás nélküli, az idényjellegű tevékenység keretében vagy készenlét jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében elegendő, ha a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább 8 óra egybefüggő napi pihenőidőt biztosít a munkáltató. 

Nyári időszámítás – rövidebb pihenőidő az óraállítás napján

2017. január 1-től a 11 órás általános pihenőidő esetében 10 órára rövidülhet a napi pihenőidő a nyári időszámítás kezdetének időpontjában.  A rövidebb, 8 órás napi pihenőidő az osztott munkaidőben, a több műszakos, a megszakítás nélküli, az idényjellegű tevékenység keretében vagy készenlét jellegű munkakörben dolgozók esetében pedig a nyári időszámítás kezdetének időpontjában 7 órára is lecsökkenthető.

 

2017 januárjától szintén új szabály lesz, hogy amennyiben a napi pihenőidő bármely fenti okból – akár a nyári időszámítás miatt, akár azért, mert osztott munkaidőben, a több műszakos, a megszakítás nélküli, az idényjellegű tevékenység keretében vagy készenlét jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalóról van szó – rövidebb, mint 11 óra, akkor a két egymást követően beosztott napi pihenőidő együttes tartamának legalább a 22 óra időtartamot el kell érnie. Az Mt. szerint fennmarad tehát annak a lehetősége, hogy ezekben az esetekben rövidebb pihenőidő kerüljön beosztásra, de a változások hatályba lépésétől kezdve az ilyen rövidebb napi pihenőidőt kompenzálni kell a következő napi pihenőidőben, és a kettő átlagában meg kell lennie az általános szabályok szerinti 11 órás napi pihenőidőnek.

Az ügyelet és a készenlét a munkavállaló – kizárólag meghatározott feltételek esetén fennálló – munkaidőn kívüli rendelkezésre állási kötelezettsége. Ebből következően az ügyelet és a készenlét akár a napi pihenőidő időtartamára, annak terhére is elrendelhető. A rendelkezésre állás ideje alatt a munkavállaló köteles munkára képes állapotban lenni, elérhetőnek kell lennie, és amennyiben a munkáltató erre utasítja, akkor köteles munkát végezni.

Ügyelet és készenlét esetén is figyelembe kell azonban venni a napi pihenőidőre vonatkozó szabályt, készenlét esetén azonban pihenőidő értelemszerűen csak akkor jár, ha a munkavállaló a készenlét alatt munkát végzett. A munkavállalót tehát a készenlétet követően, ha a készenlét alatt munkát nem végzett, nem illeti meg a napi pihenőidő.

A bejegyzés szerzője Pentz Edina, az RSM DTM Hungary bérszámfejtési vezetője. Az RSM Blog az Adó Online szakmai partnere. 

---