Visszatérés részmunkaidőben


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A gyermekgondozás céljából igénybe vett szabadság utáni visszatérés egyik közkedvelt módja, hogy a szülő egy ideig csak részmunkaidőben áll vissza dolgozni. Bizonyos esetekben a munkáltató a munkavállaló erre irányuló kérelmét köteles elfogadni. Érdemes azonban egyes tényezőket mindkét félnek előre végiggondolnia.


Ha a munkaszerződés nem tartalmaz eltérő kikötést, akkor a munkaviszony az általános teljes munkaidőre jön létre. Ezért a részmunkaidőre való áttéréshez a munkaszerződés módosítása szükséges, ami a felek közös megegyezését igényli. Kivételt képez ugyanakkor, hogy a munkavállalót kérelmére kötelező napi négy órás részmunkaidőre áttérni, a gyermeke hároméves koráig. Három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén ez a legkisebb gyermek ötéves koráig terjedhet. Tehát, a munkavállaló kérelmére kötelező a részmunkaidős foglalkoztatás, feltéve, hogy a munkavállaló gyermeke még nincs hároméves (illetve ötéves), a részmunkaidő a gyermek hároméves koráig fog tartani, és a munkaidő napi négy óra lesz. Sokszor előfordul, hogy a szülő másképp képzeli el a részmunkaidős foglalkoztatást, így például nem napi négy órás munkaidőt szeretne (mivel elve sem nyolc óra volt a teljes munkaideje), vagy még a gyermek hároméves kora előtt szeretne visszaállni teljes munkaidőre. Ha a munkavállaló kérelme bármely elemében eltér a törvényben foglaltaktól, akkor az már a munkáltató beleegyezését is igényli.

A részmunkaidő folyománya, hogy – az időarányosság elve alapján – a munkaidő mértékével összefüggő juttatások is arányosan csökkennek ilyenkor. Ez az arányosítás nem alkalmazható viszont a szabadság mértékére. Ugyanannyi nap szabadság jár részmunkaidőben is, mint teljes munkaidőben, azzal, hogy egy nap szabadság természetesen arányosan kevesebb napi munkaidőnek felel meg.

 

A magyar munkajog munkában töltött időnek ismeri el a szülési szabadságot, illetve a gyermekgondozási fizetés nélküli szabadság első hat hónapját. Ebből eredően a munkába visszatérő szülő általában azzal folytatja karrierjét, hogy szabadságra megy. A munkáltató ugyanis a visszatérést követő 60 napon belül köteles kiadni a korábbi évekre járó, és még igénybe nem vett szabadságot. Ha abból indulunk ki, hogy a szülési szabadság 24 hét, a gyermekgondozási szabadságból pedig hat hónapot szinte minden gyermekével otthon maradó szülő igénybe vesz, ez kb. egy évre járó, minimum 20 munkanap szabadságot jelent. Ehhez hozzászámítandó a gyermek után járó pótszabadság is, ami már a születés évében is jár (egy gyermek után két munkanap, mindkét szülőnek).

Gyakori kérdés, hogy ha a munkavállaló részmunkaidőben kívánja folytatni a munkát, akkor a felhalmozódott szabadságot a teljes munkaidő, vagy a részmunkaidő alapján kell-e elszámolni. A kérdés eldöntése szempontjából annak van jelentősége, hogy a felek még a szabadság igénybe vétele előtt, vagy csak az után módosították a munkaszerződést részmunkaidőre. Ha ez a módosítás még a szabadság igénybe vétele előtt megtörténik, akkor a szabadságot már a részmunkaidőnek megfelelő óraszám alapján kell elszámolni. Annak pedig nincs jelentősége, hogy hány órára szólt a munkaszerződés akkor, amikor az utólag kiadott szabadságra a munkavállaló jogot szerzett.

Ez a következő szabályokkal támasztható alá. A törvény szerint szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Ha a munkaszerződés módosítás a szabadság kiadásakor már megtörtént, akkor értelemszerűen a munkavállaló már az új napi munkaidőnek megfelelő időtartamra mentesül. A szabadságra járó távolléti díjat pedig az esedékessége időpontjában érvényes – illetve az ezen időpontot megelőző irányadó időszakra járó – bérelemek alapján kell kiszámítani. Az esedékesség időpontja ebben az esetben a távollét (a szabadság) kezdő időpontja. Az elszámolás alapja így a szabadság kezdetekor irányadó napi munkaidő és az arra járó bér lesz. Azaz, ha már megtörtént a munkaszerződés módosítása, akkor az alacsonyabb, a részmunkaidőnek megfelelő díjazást kell figyelembe venni. A fentiek irányadóak a távolléti díj számítására akkor is, ha a munkavállalónak felmond a munkáltató, és végkielégítésre és/vagy felmentési időre járó díjazásra lesz jogosult. A végkielégítés a felmondás közlésekor, a felmentési időre járó díjazás pedig a felmentési idő kezdetekor érvényes bér alapján számítandó. Megjegyzem, hogy mivel a visszatérő szülő esetén az irányadó időszakban (a megelőző hat hónapban) a fizetés nélküli szabadság miatt munkabér-kifizetés nem történt, ilyenkor valójában csak az alapbért kell figyelembe venni a távolléti díj számításánál.

 

Mielőtt ebből minden munkavállaló azt a következtetést vonja le, hogy eszerint csak a szabadság igénybevétele után célszerű a munkaszerződést módosítani részmunkaidőre, még egy szempontot érdemes figyelembe venni. A fizetett szabadság igénybevétele aktív munkaviszonyt, keresőtevékenységet jelent, ez pedig bizonyos gyermekneveléshez kötött ellátásoknál csak korlátozottan lehetséges. Míg a gyermekgondozási díj és a gyermekgondozást segítő ellátás esetén a gyermek hat hónapos kora után nem korlátozott a keresőtevékenység, addig a gyermeknevelési támogatásnál (gyet) ez csak otthoni munkavégzésnél, vagy heti 30 órát nem meghaladóan lehetséges. Ezért, ha a gyet-re jogosult (legalább három kiskorú gyermeket nevelő) munkavállaló meg kívánja tartani az ellátását is a munkabére mellett, akkor az ő esetében már a szabadság igénybevétele alatt is csak legfeljebb heti 30 órás részmunkaidőre szólhat a munkaszerződése.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 22.

Hátrányos helyzetűek szakmatanulására nyílik 23 milliárd forintos pályázat

Szakképzési centrumok számára pályázati lehetőség nyílik 23 milliárd forintos keretösszeggel, hátrányos helyzetben lévők szakmatanulásának elősegítésére és rugalmas tanulási utak kialakítására – jelentette be az innovációért, felsőoktatásért, szakképzésért és felnőttoktatásért felelős államtitkár kedden, a Tatabányai Szakképzési Centrumban tartott sajtótájékoztatóján.

2024. május 21.

Az üres iroda fenntartása a legdrágább

Az elmúlt időszakban jelentősen átalakultak az irodahasználati szokások, ráadásul belépett a munkaerőpiacra a Z-generáció, amelynek tagjai nagyobb szabadságot, rugalmasságot várnak el az őket foglalkoztató vállalatoktól, valamint az irodákban is élményekre vágynak. Mindez kettős kihívást jelent a megfelelő munkahelyi környezet kialakításával, fenntartásával foglalkozó szakembereknek és a HR-eseknek. Új megközelítésre van szükség, hogy a dolgozók ne kényszerként éljék meg a bejárást, és a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák az irodai munkában.