Egy arisztokrata a főkönyv mögött – gróf Andrássy Katinka

Szerző: Sinka Júlia
Dátum: 2020. március 12.
Címkék: ,
Rovat:
Ha egy arisztokrata kisasszony arra kényszerült, hogy pénzkereset után nézzen, akkor mondjuk nyelvtudását felhasználva lefordított néhány érdekes, külföldön megjelent kötetet, vagy úti beszámolót írt, esetleg zongoraleckéket adott. De könyvelni, ráadásul „passzióból”, azt nem. Vagy mégis?

1911-ben járunk. Az elegáns nőiruha-szalon különleges vásárlók részére fenntartott, kifinomult ízléssel berendezett szobájában egy fiatal nő áll. Barackvirág színű, félig kész nyersselyem ruháját egy kissé testes, idősödő asszony gombostűkkel igazítja pontos méretre. Óvatosan dolgozik, nehogy véletlenül is, de megszúrja kivételezett vendégét. Beszélgetnek. Az idősebb arról panaszkodik, hogy bár a megrendelései bőven vannak, még sincs elég tőkéje ahhoz, hogy bővítse az üzletet.

– Művész vagyok – mondja és finoman ujjai közé csippent egy darabot a kényes kelméből, a hölgy karcsú derekára „szabva” azt néhány tűvel -, nem értek a számokhoz. Azt hiszem, ügyesebben kellene bánnom a pénzzel. Az üzleti kalkulációhoz sajnos nem értek.

– Abban tudok segíteni!- lelkendezik a kisasszony.

– Ön, méltóságos grófnő?- hüledezik a másik.

Képzeletbeli látogatásunkat Fischer Júlia divatszalonjában tettük, és a fenti párbeszéd közte és gróf Andrássy Katinka között zajlott. Nincs rá bizonyítékunk, hogy a jelenetet nem csupán fantáziánk szülte, de az bizonyos, hogy megtörténte nem lehetetlen.

Egyrészt azért, mert az 1910 és 1915 évek közötti időszakra – amely szakmai szempontból fénykora volt a cégnek, Fischer Júlia később, idős korában úgy emlékezett vissza, hogy bár megrendelése sok volt, hiányzott a forgótőkéje a növekedéshez es a megfelelő kereskedelmi szakértelme az üzletvezetéshez.

Akkoriban ez utóbbi általános problémát jelentett, még a 20. század első felében is a reklámozás, az üzleti kalkuláció és stratégiaépítés a vállalkozásoknál jellemzően kezdetlegesen, inkább ötletszerűen működött. (Az 1918-ban alakult Nőiruha-készítők Országos Szövetsége ezt felismerve, rendszeresen szervezett előadásokat, és irt ezek fontosságáról lapjában, a Magyar Divatiparban.)

A kalkuláció különösen azoknak okozott gondot, akik sokkal inkább voltak művészek, mintsem üzletemberek – jelen esetben, pontosabban üzletasszonyok-, és maradva a divat világánál, inkább az anyagokra, szabásvonalakra, divatváltozásokra voltak érzékenyek: ilyen volt Fischer Júlia is.

Ez tehát a háttere képzeletbeli időutazásunknak, és bizony nagyon is lehetséges, hogy Katinka tudott (volna) segíteni abban a fránya kalkulációban.

gróf Andrássy Katinka

Gróf Andrássy Katinka volt ugyanis családjában az „örök lázadó”, akit a művészetek mellett a kor társadalmi kérdései is erősen foglalkoztattak. A társadalmi igazságtalanságokra érzékeny, liberális gondolkodású Katinka számára fontos volt, hogy ne csak a kor szokása szerint a társadalmi helyzete szerint „illendő” tárgyakról – így például idegen nyelvek, zene – szerezzen ismereteket, hanem szeretett volna valami gyakorlati szempontból is hasznos dolgot is tanulni, valami olyat, ami adott esetben akár egy modern fiatal nő megélhetését is biztosíthatja.

Ezt ő a könyvvitelben találta meg, és bár nincs adat arra – én legalábbis nem találtam-, hogy valaha is alkalmazta ezt a gyakorlatban – bár állásajánlatot kapott-, mindenesetre megtanulta a könyvelés alapjait. Erre később még visszatérünk, de lássuk, mi lehet az oka annak, hogy egy fiatal arisztokrata lány vonzóbbnak találja a „könyökvédőt”, mint egy fényes báltermet!

Katinkát finom úrilánynak nevelték, olyannak, aki majd az Andrássy névhez méltón viselkedik, vesse bárhová is a sors. Ez a „bárhova” természetesen nem lehetett más, mint egy gróf, legrosszabb esetben báró kastélya: Katinkát, akárcsak három nővérét, határozottan a társadalmi osztályához méltó házasságra, feleségszerepre készítették fel. Famíliájának és rokonságának tagjai a Nagy Háború előtti (ekkor még nem tudták, lesz majd egy második, az elsőnél is borzalmasabb világégés) Magyarország legbefolyásosabb köreihez tartoztak: Andrássyak, Eszterházyak, Czirákyak, Pallaviciniek, Batthyányiak és persze Károlyiak – befolyásos, pénzügyi, politikai hatalommal bíró arisztokraták.

Katinka azonban már kisgyermekként is meglehetősen rakoncátlan volt, aki ahol lehetett, lázadt a felnőttek által állított merev szabályok ellen és elszánt – jobbára eleve kudarcra ítélt – harcot vívott a számára érthetetlen tradíciók megváltoztatásáért.

Szabályokból volt az Andrássy családban bőven. A négy kisasszonynak pontosan beosztott napirendje volt, amitől eltérniük nem lehetett. Ma már megmosolyogtató szabálynak tűnik, de akkoriban ezt igen komolyan vették náluk, hogy a családi étkezésekre is csak „protokolláris”, azaz születési sorrendben érkezhettek.  Amellett, hogy – anyjuk szerint „edződés céljából” – a csípős hideg ellenére is lengébb öltözet kellett viselniük, vagy a jéghideg patakban mezítlábas „egészségügyi sétákat” tenniük-, már csak apróság, hogy az utolsó falatig muszáj volt megenniük a tányérukra került ételt, édességet pedig csak minimálisan fogyaszthattak.

Művelődniük viszont szabad, sőt elvárt volt: kedvükre bújhatták a családi könyvtár életkoruknak megfelelő „kötelezőit”. Katinka főleg filozófiai munkákat olvasott, ezek emellett leginkább a klasszikusokra alapozott németes irodalmi műveltségre tett szert.

Azért e téren sem volt mindent szabad: anyjuk kínosan ügyelt arra, hogy a gyerekei által olvasott könyvek azon oldalait, ahol erotikus utalások szerepeltek már jó előre összevarja.

Joggal feltételezhetjük, hogy Zichy Eleonóra grófnő számára sokkal szélesebb jelentéssel bírt az „erotikus” jelző, mint számunkra, vagy akár a kor kevésbé „gondos” édesanyái számára.

Jól érzékelteti ezt az, a Katinka később nyomtatásban is megjelent naplójából megismert eset, amikor a család budai palotájából a már tizenéves Katinkának a Párizsban tartózkodó anyjától táviratban kellett engedélyt kérnie, hogy nevelőnője társaságában átmehessen a Duna túloldalára ajándékot vásárolni. Mindez azért, mert „a Váci utcáról és a Duna-parti korzóról köztudomású volt, hogy a légkörük tele van szexuális feszültséggel”.

Az Andrássy kisasszonyok szellemi fejlődését külföldi nevelőnők segítették. Ennek köszönhetően, a korabeli arisztokrácia taníttatási szokásainak megfelelően, a társadalmi elit „viselkedési kódexe” mellett Katinka is elsajátította előbb az angol nyelvet, majd ezt követően németül és franciául is kitűnően megtanult.

Sajátos színekkel gazdagította a lányok nevelését édesapjuk, gróf Andrássy Tivadar szenvedélyes érdeklődése a politika iránt.

Ez nem meglepő annak tudatában, hogy ő volt a dualizmus utolsó külügyminisztere; a Monarchia első magyar miniszterelnökének, majd közös külügyminiszterének, gróf Andrássy Gyulának idősebb fia.

Ilyen környezetben azon sem csodálkozunk, hogy a gyerekek már egész fiatalon „parlamentesdit” játszottak egymással, vehemens szónoklatokat és vitákat folytattak a rögtönzött pulpitusról.

A leukémia miatt idejekorán elhunyt gróf Andrássy Tivadar egyébként a művészetek iránt is igen fogékony volt, különösen a festészetben volt jártas.

Édesapjuk halála után két évvel, nagybátyjuk, ifj. Andrássy Gyula (a Monarchia utolsó külügyminisztere) feleségül kérte anyjukat. Így nem úszott el a hitbizomány, ráadásul kedves személyisége miatt „mostohaapjuk” is nagy szeretetnek örvendett a családban,

Az ateistának tartott Andrássyak „rossz híre” miatt azonban anyjuk jónak látta, ha leányai házassági esélyeit javítja, így legkisebb lányát, Katinkát zárdaiskolába íratta.

Ez nem bizonyult jó ötletnek: a lázadó természetű kislány örök harcban állt az apácákkal. Abban az életkorban, amikor a kislányok már a menyasszonyi ruhájukról és a csokor virágainak színeiről ábrándoznak, a már fiatalon hősi halálról ábrándozó Katinkát lelkesíti minden, ami egy kicsit is heroikus.

Emellett a teátrális jelenetektől sem riadt vissza: tizenhat évesen szerelmi csalódás miatt anyja pisztolyával öngyilkosságot kísérelt meg – ráadásul a fürdőszobában -, de azt szerencsére csodával határos módon túlélte.

Károlyi Mihállyal – későbbi férjével – tizenkét évesen találkozott először, majd évekig szinte nem is látta. Ennek ellenére a férfi – aki az Andrássy családban is gyakori beszédtémát adott különcségeivel, liberális szellemű beszédeivel – a kor egyik legjobb „partyjának” számított.

Tekintve, hogy Károlyi 17 évvel volt idősebb Katinkánál – és egyébként is kissé „zűrös” figurának tarthatták –, bizonyára ő lett volna az utolsó, akit az Andrássy szülők vejükként elképzeltek volna.

Annál is inkább, mert az Andrássy és a Károlyi család sosem voltak különösebben jóban, a szikár alkata miatt „Duci bácsi”-nak becézett mostohapapa pedig nem nézte jó szemmel Károlyi „veszedelmes” demokratikus nézeteit.

Ennek ellenére Katinkát – akitől a liberális elvek egyébként sem álltak távol – lenyűgözte Károlyi, így végül a család végül engedélyezte az eljegyzést.

Katinka számára, az addigi politikai véleményét alakító családi közeg – különösen Duci bácsi – helyett Károlyi vált az új igazodási ponttá.

Persze Katinka egyébként is szeretett szembe menni családja és társadalmi környezete elvárásaival.

Emellett már fiatalon is az volt a véleménye, hogy a nőknek is függetlennek kellene lenniük és hangsúlyozta pályaválasztásuk szükségességét is.

Így nem meglepő, hogy – az általa csak „házasságpiacként” jellemzett „unalmas” bálok és „sablonos” fogadások helyett, a középiskoláit követően – ismét szakítva a hagyományokkal – házitanító segítségével folytatta tanulmányait: könyvvitelt tanult.

,Ráadásul – nem kis szenzációt okozva ezzel – egy cég még alkalmazta is volna könyvelőként a fiatal arisztokrata kisasszonyt.

Mivel erre – mind a könyvviteli tanulmányokra, mind az ominózus állásajánlatra, amelynek híre egyébként bekerült az újságokba is – még az 1914-ben kötött házassága előtt került sor, így nyilván olyan tankönyv volt ebben segítségére, amely ezt megelőzően jelent meg.

A – teljesség igénye nélküli felsorolásban – ilyen kötet

  • Bún Samu: Egyszerű és kettős könyvvitel (kiadás éve: 1887., zsebkönyv méretű és csak 176 oldal – a tartalomjegyzéket is ideértve!),
  • Zachár Gyula: Könyvviteltan. Az egyszerű és a kettős könyvvezetés elmélete és gyakorlata (kiadás éve: 1897.),
  • Zsengeri Manó: Könyvvitel és Mérleg (kiadás éve: 1906.),
  • Trautman Henrik, Stampfel Károly: Könyvvitel (ezt 1910-ben adták ki 171. oldal terjedelemben),
  • Szatmáry Sándor: Egyszerű könyvviteltan. A kereskedelmi könyvelés magántanulás útján való elsajátítására (1912-ben /is/ kiadták- az én könyvtáramban egy korábbi kiadás szerepel -, és ez az én személyes kedvencem: mindössze 95 oldal terjedelmű, de még a háztartási könyv vezetésének is szentelt néhány oldalt).

Nem tudni, mely könyvet forgatta Katinka – lehet, hogy fentiek valamelyikét, de az is lehet, hogy mást.

Térjünk vissza az időutazásunkban elképzelt jelenethez, és képzeljük el, milyen ismeretekkel felvértezve ajánlhatta fel gróf Andrássy Katinka Fischer Júliának, hogy segít az üzlet gazdasági számításaiban!

Tegyük fel, hogy a Zsengeri Manó féle könyvet forgatta.

Szóval, az a bizonyos kalkuláció…

Zsengeri Manó (felső kereskedelmi iskolai tanár, a Hazai Bank helyettes főkönyvelője) 1906-ban megjelent „Könyvvitel és Mérleg” című tankönyve a kalkuláció kérdéséről a „Gyártás elkönyvelése” címszó alatt ír, az alábbiak szerint.

„A gyárak rendszerint két irányban folytatják működésüket, nevezetesen a gyártmányokat nemcsak előállítják, hanem érétkesítik is. Ez a kettős ténykedés, valamint az a törekvés, hogy a könyvelés az üzleti működésről minél tökéletesebb képet nyújtson, megfelelő könyvviteli berendezést igényel. Ki kell ugyanis a könyvekből tűnnie egyrészt annak, hogy a gyártmányok előállítása mennyibe kerül, de másrészt arról is fölvilágosítást kell nyernünk, hogy az árúk értékesítése milyen eredménnyel járt. Aszerint, amint az egész gyár működésének, tehát a gyártásnak és eladásnak eredményét együttesen, vagy külön-külön akarják kimutatni, a csoportosító (kumuláló), vagy a kalkuláló könyvelési módot kell alkalmazni.

Mindkét könyvelési mód megegyezik egymással abban, hogy a gyártásnál fölhasznált különféle anyagokat, valamint a gyártási kiadásokat nem tűntetik föl külön veszteségi tételeknek, hanem azokat időnkint egy e célra létesített gyártási számlára könyvelik át, amelyen azután az jut kifejezésre, hogy a gyártás mily összeget emésztett föl.

Akármelyik könyvelési módot alkalmazzuk, a beszerzett nyersanyagok, gyártási segédanyagok, tüzelőanyagok stb. részére egy-egy, vagy esetleg a szükségeshez képest több számlát kell nyitnunk, amelyet megterhelünk a beszerzett anyagok vételárával. Több nyersanyagszámlát akkor szoktak nyitani, ha különféle nemű nyersanyagokat használnak a gyártáshoz, továbbá akkor is, ha különböző minőségű, bár azonos nemű nyersanyagokat más és más gyártási ágnál használnak föl és minden gyártási ág eredményét külön-külön kívánják kimutatni. Ezen anyagszámlákon kívül bérszámla vezetendő a gyári alkalmazottaknak kifizetett havi és heti bérekről, amely bérszámla szintén megosztható a gyártási ágak szerint s mindegyik ág részére külön bérszámla vezethető. Végül a vegyes gyártási költségek részére szintén egy vagy több számla nyitandó, amelyeken mindazok a gyártási költségek, amelyeknek nincs oly nagy jelentőségük, hogy érdemes volna részükre külön számlát vezetni.

(…) Az összes gyártási kiadások megállapítása végett az egész gyári működésről egy közös, vagy gyártási ágankint, illetőleg gyártmány-csoportonkint külön-külön gyártási számla nyitandó, amelyet időnkint és pedig rendszerint havonkint egyszer, vagy félévenkint, de néha csak a mérleg elkészítése alkalmával megterhelnek a fölhasznált nyers-, segéd- és tüzelőanyagok értékével, továbbá a kiadott munkabérek és egyéb gyártási kiadások összegével, amelyek viszont az illető anyag- és kiadási számlák javára írandók.

A csoportosító könyvelésnél minden gyártási számlának megfelelően egy-egy eladási számla is nyitandó, amelynek javára írjuk az eladott gyártmányokért befolyt összegeket. Időnkint, amidőn a gyártási számlát megterheljük a gyártási kiadások összegével, amely kiadások a gyártmányok előállítási árát jelentik, egyúttal átkönyveljük az eladási számla javára mutatkozó összegeket a gyártási számla javára, miáltal a gyártási számla együtt mutatja ki azt, hogy mennyit adtunk ki a gyártmányok előállítása fejében és mennyit kaptunk értük az eladás alkalmával.

Ha az év végéig minden gyártmányt, amelyet előállítottunk, egyúttal el is adtunk, akkor a gyártási számla egyenlege a gyártmányok előállításán elért eredményt, vagyis a nyereséget vagy veszteséget tünteti föl.  Ha ellenben az eladott gyártmányokon fölül még raktáron, illetőleg munkában vannak gyártott készáruk és félgyártmányok is, amelyeknek előállítási ára már a gyártási számlán szerepel, akkor ezen készletek értéke készárú- és félgyártmányszámla terhére átkönyvelendő és csak azután állapítható meg a gyártási számlán az üzleti eredmény.”

Zengeri tanár úr persze fentieknél picit hosszabban – és főleg példákkal alátámasztva – értekezik a kérdésről, de az idézett részletből is sok minden kiderülhet a mai olvasó számára.

Ha valakinek az – egyébként a kalkulációhoz szükséges adatok miatt is fontos –  5. számlaosztály, illetve a 6-7. számlaosztályok vezetésének szabályai jutnak minderről eszébe, az nem véletlen.  (Az alábbiakban a gazdasági esemény megnevezésekor a „-nak” és a „-tól” toldalékok az ellenszámlával való kapcsolatra – terhére vagy onnan átvezetve – utalnak)

Nincs új a nap alatt…

Anno – mondjuk 1906 táján – így festett tehát egy gyártási számla (természetesen koronában számolva):

Gyártási számla
Tartozik                                                         Követel
Nyersanyagszámlának (gyártásra fölhasznált különféle nyersanyagok értéke) 178.315,25 Eladott gyártmányok számlájáról 423.750,92
Gyártási segédanyagszámlának (fölhasznált anyag) 97.836,15 Eladott melléktermények számlájáról 49.320,56
Tüzelőanyag-számlának (fölhasznált anyag) 63.240,20 Készáruszámlától (készlet értéke) 52.948,70
Világítási anyagszámlának (fölhasznált anyag) 12.563,10 Félgyártmányszámlától (készlet értéke) 13.725,40
Gyártási alkalmazottak fizetési számlájának 27.860,00    
Munkások bérszámlájának 48.679,30    
Gyári költségszámlának 19.356,80    
Nyereség- és veszteségszámlának (eredmény) 91.894,78    
———————————- 539.745,58 —————————— 539.745,58

Azoknak, akik a korszak könyvvitelét és annak oktatását szeretnék jobban megismerni, ajánlom a fentebb felsorolt műveket, míg azoknak, akik Katinkáról szeretnének többet megtudni, érdemes elmélyedniük Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban című kötetét (Emlékezések sorozat. Európa Kiadó, Budapest, 2011.)


Kapcsolódó cikkek: