Egy évtizedes ítélet mai tanulságai – az adózás előtti eredményt növelő, nem „céges” költségek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Azok a költségek növelik az adózás előtti eredményt, amelyek nem állnak összefüggésben a gazdasági társaság vállalkozási, illetve bevételszerző tevékenységével. Ez így egyszerűnek tűnik. Pedig nem (mindig) az…

Az ítélet – és ami mögötte van….

„Azok a költségek növelik az adózás előtti eredményt, amelyek nem állnak összefüggésben a gazdasági társaság vállalkozási, illetve bevételszerző tevékenységével /1996. évi LXXXI. törvény 8. §; 1992. évi LXXIV. törvény 33. §; 2003. évi XCII. törvény 1. §./(EBH2008. 1916).”

Az ítéletben, amelyet az alábbiakban röviden összefoglalok, az érintett adózó – a perben felperes – villamosenergia-ellátási és -szolgáltatási tevékenységet folytatott, egy cégcsoport tagjaként.

Az adóhatóság a 2004-2005. évekre vonatkozóban, több adónemet érintően a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett a cégnél, és az ott tapasztaltakat adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék kivetésével „díjazta”.

A pórul járt vállalkozó egy Kft-vel új számlázási rendszert fejlesztetett ki (SAP modul), ennek a költségelszámolását és az ezzel kapcsolatos áfa-elszámolást vitatta az adóhatóság.

A modul a villamosenergia-kereskedelemhez kapcsolódó adatszolgáltatások és elszámolások informatikai hátterét, illetve a felperes által nyújtott szolgáltatások számlázását biztosította.

A felperes az e fejlesztés kapcsán felmerült és a Kft. felé kifizetett összegeket költségként elszámolta, ezekkel társasági adóalapját csökkentette és a számlák szerinti általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) 2004-2005. évi bevallásaiban visszaigényelte.

Ugyanakkor, a SAP modul nem került a felperes tulajdonába, annak használatáért rendszeresen díjat fizetett.

A Kft. által kibocsátott számlák közvetített szolgáltatásról szóltak, és azokon kizárólag postai tárgyi adómentes postai szolgáltatás szerepelt, amely kapcsán áfát felszámítani, illetve levonni nem lehet. (Az adóhatóság ezzel párhuzamosan, a kérdéses számlákat kibocsátó Kft-nél is végzett ellenőrzést, melynek során a postai szolgáltatás számlázására vonatkozóan a Kft. eljárásának jogszerűségét nem vitatta.)

Az adóhatóság álláspontja szerint a társaság mind az Áfa tv. akkor hatályos, mind a számviteli törvény előírásait (ez utóbbi esetben elsődlegesen a közvetített szolgáltatás fogalmát érintőeket) figyelmen kívül hagyva járt el, az ügylet könyvviteli elszámolását, illetve az adólevonási jogának gyakorlását érintően.

Az alperes – az adóhatóság – ezért 2004. évre 55 890 000 Ft, 2005. évre pedig 54 840 000 Ft áfa adókülönbözet megfizetésére kötelezte a felperest.

A jogerős adóhatósági határozat ellen a társaság keresetet nyújtott be, amelyben az SAP modul fejlesztésével és a postai költségekkel kapcsolatos megállapításokat, érdemi döntéseket és jogkövetkezményeket vitatta (ideértve azt is, hogy a Kft-t a számlák helyesbítésére kellett volna az adóhatóságnak felszólítania), ezeket érintően kérte az adóhatósági határozatok megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését.

A Legfelsőbb Bíróság – a felperesi indítványt elutasító – ítéletében kiemelte, hogy az adóhatóság a felperes üzleti partnerénél (az ominózus számlákat kibocsátó Kft-nél) is végzett ellenőrzést, melynek során a postai szolgáltatás számlázására vonatkozóan a Kft. eljárásának jogszerűségét nem vitatta.

Ezért, ha és amennyiben a Kft.-nél lefolytatott ellenőrzés során a Kft. által kibocsátott számlákat az adóhatóság hiteltelennek tartotta volna, akkor fel kellett volna hívnia a Kft.-t a számlák helyesbítésre, erre azonban nem került sor. Az ellenőrzés a Kft. terhére e körben jogszabálysértést nem állapított meg, tehát ennél fogva sincs az alperesnek jogszabályi lehetősége arra, hogy ugyanazon jogügyletet adózónként eltérően minősítse.

(A szóban forgó ítélet a Legf. Bír. Kfv. I. 35.497/2007. számú döntése, megjelent: Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2008/2. )

Amint látjuk, nem okos dolog más által végzett fejlesztés költségeit úgy állni, hogy annak eredménye nem kerül a tulajdonunkba, sőt, bérleti díjat is fizetnünk kell.

A kulcsszó tehát a „nem a vállalkozás érdekében felmerült költség”, és az ügy áfa kihatásai is részben ebből következtek.

Tekintve, hogy cégcsoportról van szó, és egy ezen belül lezajlott fejlesztésről, nem is olyan könnyű eldönteni, hogy a költségek milyen „leosztásban” terhelhetik valójában az érintett vállalkozások valamelyikét.

A társasági adótörvény rögzít olyan költségeket, amelyek semmiképpen sem jelenhetnek meg egy vállalkozás adóalapot érintő költségei között, de az az általános megfogalmazás, hogy a „bevételszerző tevékenységgel összefüggő” költségek vehetőek csak figyelembe, okozhat fejtörést.

Itt a jogalkotó legfeljebb példálózó jellegű felsorolást adhat (3. számú melléklet A) pont, „A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások”), de nem érthető okokból nem lehet teljes körű: az adott vállalkozás körülményeinek, tevékenységének egyedi mérlegelésével dönthető el, elszámolható-e az adott tétel az adóalapból levonható költségként vagy sem.

Amit biztos, hogy tilos…

Egy cég gazdálkodásában felmerülhetnek olyan költségek, ráfordítások, amelyek a társasági adó alapjának megállapításánál nem lehet figyelembe venni. Ezek egy része bár a folyó üzleti tevékenységgel elvileg összefügg, de valamilyen feltétel (mondjuk a megfelelő dokumentáció) hiányában nem vehetőek figyelembe, míg más részük nem kapcsolható a bevételszerző tevékenységhez. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egyes költségeket, ráfordításokat maga a társasági adóról szóló törvény „tilt le”, míg másokat a cég körülményeinek mérlegelésével lehet a bevételszerző tevékenységgel összefüggésbe hozni – vagy nem.

A társasági adó (tao) alapjának megállapításakor az adózás előtti eredményt növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt összeg, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel. A törvény (3. számú melléklet, A) pont) példálózó jelleggel felsorolja a nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségeket és ráfordításokat. Ilyen költségnek minősül többek között:

• az áfa nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás értéke, ha a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel;
• hiányzó eszköz értéke, ha a hiány megfelelő gondosság mellett elkerülhető lett volna és az adózó nem tett meg minden tőle elvárhatót a hiányból eredő veszteség mérséklésére;
• az értékkel nyilvántartott tárgyi eszköz selejtezésekor az eszköz könyv szerinti értéke, ha a selejtezés ténye, oka nincs dokumentumokkal megfelelően alátámasztva;
• az a költség, amely ellenőrzött külföldi társaságnak fizetett ellenértékkel kapcsolatosan merült fel, kivéve, ha az adózó szerződésenként külön nyilvántartásban bizonyítja, hogy a költség, ráfordítás a vállalkozási tevékenységet szolgálja;
• az adóévben nem adomány céljából visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, ellenérték nélkül átvállalt kötelezettség, és térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, valamint e juttatásokkal kapcsolatban ráfordításként elszámolt általános forgalmi adó (áfa),ha a juttatás külföldi személy vagy az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű részére történik vagy az adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, amelyet a beszámoló elkészítését követően nyilatkozat útján igazol;
• a reklámadó törvény szerinti reklámközzététellel összefüggésben elszámolt költség, de legalább a reklám közzétételének szokásos piaci értéke, ha annak összege az adóévben a 30 millió forintot meghaladja, és a mentességi feltételek nem teljesülnek.
• az élőzenei szolgáltatásra tekintettel költségként, ráfordításként elszámolt ellenérték (díj) összege, a 22/F. § szerinti adókedvezmény érvényesítése esetén.

Amit lehet, és amit talán…

Kiindulópontunk az, hogy költségként kizárólag a vállalkozás érdekében felmerült költségeket lehet/szabad elszámolni, olyan számlával, amely a vállalkozás nevére és címére szól!

A törvényileg tiltott költségek esetében a dolog egyértelmű. Akkor, ha olyan költségről van szó, amely az egyik cégnek jogos költség, míg a másiknak nem – azaz a társaság tevékenysége határozza ugyan meg az elszámolás lehetőségét, de az nem mindig egyértelmű, mondjuk azért, mert vélelmezhető (az is), hogy a tulajdonok személyes szükségletét elégítette ki, már nehezebb a döntés. (Ennek vizsgálata a NAV egyik kedvence.)

Lássunk fentiek magyarázatára egy ostobácska történetet!

A kisgyerekes szülők, nagyszülők a megmondhatói, hogy a popsitörlő kendő – csecsemő-barát mennyiségben – nem olcsó mulatság. Ha beszerzésekor kértünk a cégünk nevére szóló számlát, vajon elszámolhatjuk költségként úgy, hogy ne legyen ebből problémánk?

Tegyük fel, hogy vállalkozásunk magánbölcsődét működtet. Ez esetben az adóellenőrök nem akadnak fenn a popsitörlő kendők vásárlásáról szóló számlákon.

Bonyolítsuk picit a helyzetet, és tételezzük fel, hogy divatékszert készítő és értékesítő cégünk van. Ez esetben, ha a revizorok megtalálják a popsitörlő számláját, egészen biztosan firtatni fogják, hogy ez ugyan mi célt szolgál a vállalkozásban.

Keresnünk kell az ilyen eshetőségekre egy logikus, teljes mértékben elfogadható választ, lehetőleg olyat, amelynek a valóságtartalmát nem lenne könnyű megkérdőjeleznie (sőt bizonyítania) az adóhatóságnak. (És tegyük hozzá, többe kerülne a leves, mint a hús, azaz az adott tétel nagyságrendje nem is érné meg a túlzott hatósági igyekezetet.)

Például felelheti az ominózus kérdésre a vállalkozó azt, hogy tapasztalataink szerint ezzel a kendővel és némi szódabikarbónával, sokkal könnyebben és főleg olcsóbban megtisztíthatóak az ezüst és réz ékszerelemek, mint a speciális tisztítószerekkel.

– Tényleg? – húzza fel csodálkozva a szemöldökét az ellenőr.

– Természetesen. De nézze meg a technológiai szabályzatunkat! Abban is rögzítettük, hogy néhány, különleges esettől eltekintve, így kell elvégezni a tisztítást- feleli a vállalkozó.

Amint látjuk, lényeges, hogy aránylag magas valóságtartalommal dolgozzunk, és tényleg hihető legyen, hogy a kérdéses költség valóban csak és kizárólag a vállalkozói tevékenységet szolgálta. Ami pedig ugyancsak lényeges, az az, hogy tényleg készítsük el azt a bizonyos technológiai szabályzatot, amelyből kiderül, hogy a kissé furcsa költségelem (amelyet biztos, hogy kiszúrnak a revizorok) miért kötelező része a cég tevékenységének.

Csavarjunk még tovább a helyzeten, és képzeljük el, hogy vállalkozásunk kertépítő tevékenységre szakosodott cég.

Ez esetben, nincs az a technológiai szabályzat, amely igazolhatná, hogy a popsitörlőkkel kell megtisztítani a kerti szerszámokat, vagy a facsemetéket, virágokat megóvni a kártevőktől. Meggyűlne a bajunk az adóhatósággal, az biztos!

Természetesen nem az a célom a fentiekkel, hogy az adóalap jogtalan lefaragásához adjak – még csak nem is igazán használható – tippeket.

Arra szerettem volna rávilágítani, hogy sokszor milyen szűk a határ a „tényleg, de tényleg céges”, a „még belefér” és a „szó sem lehet róla” költségek között. Attól függ…

Ahogyan, mondjuk – és gondoljunk az értékcsökkenési leírásra is – egy hűtőpult lehet áru a műszaki kereskedésben, létfontosságú üzleti berendezés egy élelmiszerboltban és jóléti eszköz a kozmetikai szalonban.

Célszerű tehát, ha a vállalkozók megelégszenek olyan költségek elszámolásával, amelyek vagy egyértelműen a cég tevékenységéhez kapcsolhatóak, vagy csak icipici kétkedést keltenének a revizorokban.

Az üzleti év zárásakor amúgy is górcső alá vesszük a költségelszámolást, lehetőségünk van a megkérdőjelezhető tételek kigyomlálására, és esetleges adókihatásaik önellenőrzésére (ez még mindig olcsóbb, mintha a NAV „kertészkedik” a cégnél).

---