IAS 19 – Munkaviszony megszűnése utáni juttatások

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünkben az IAS 19 Munkavállalói juttatások standard kevésbé ismert munkaviszony megszűnése utáni juttatások értelmezésével és számviteli kezelésével foglalkozó témáját vázoljuk fel.

Munkavállalói juttatások meghatározása 

Azon gazdálkodóknak, akik beszámolójukat az IFRS-ek szerint készítik el, a munkavállalói juttatások elszámolására vonatkozóan az IAS 19 standardot kell alkalmazniuk. A standard a munkavállalói juttatásokat 4 kategóriába sorolja:
a) Rövid távú munkavállalói juttatásokról beszélünk, amennyiben azokat a munkavállaló által elvégzett munkát követően várhatóan 12 hónapon belül teljesítik. Ide tartoznak: bérek és járulékaik, fizetett éves szabadság és a nem pénzbeli juttatások. A kifizetett juttatást abban a beszámolási időszakban kell ráfordításként elszámolni, amikor a munkavállaló a szolgálatot végzi.
b) A Munkaviszony megszűnése utáni juttatások magukba foglalják a nyugdíjak és munkaviszony megszűnése utáni egyéb juttatásokat, mint például az életbiztosítást, az egészségügyi ellátást vagy a tőkekifizetéseket. Meghatározott hozzájárulási programok esetén az egyedül felmerülő költség a rendszeres hozzájárulások befizetése. Szolgáltatással meghatározott juttatási programokra biztosításmatematika módszerekkel céltartalékot kell képezni.
c) Egyéb hosszú távú munkavállalói juttatások körébe tartozhatnak a hosszú távú fizetett távollétek, a jubileumi jutalmak, valamint a hosszú időtartamú munkaképtelenség idejére járó juttatás és halasztott díjazás. Az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatások értékelése a munkaviszony megszűnése utáni juttatások elszámolásához hasonlóan zajlik. A fő különbség, hogy az újraértékelések hatását az eredménykimutatásban és nem az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni.
d) A végkielégítések olyan juttatások, amelyek a munkavállaló foglalkoztatotti viszonyának megszüntetéséből származnak. Ha a végkielégítések teljesítése 12 hónapon belül esedékes, a rövid távú munkavállalói juttatások elszámolási szabályai érvényesek, míg azon túli teljes vagy részleges rendezésnél a gazdálkodó egység az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatásokra vonatkozó követelményeket köteles alkalmazni.

Eredménytételek tagolása és kimutatása

A gazdálkodó egységnek a beszámolójában teljeskörűen be kell mutatnia a meghatározott juttatási kötelezettség, valamint a terv eszközök nyitó és záró értékei közti változásokat. A levezetésekben valamennyi, az eredménykimutatásban könyvelendő tétel, illetve az egyéb átfogó eredményben kimutatandó összetevő feltüntetendő.
Munkaviszony megszűnése utáni és egyéb hosszú távú munkavállalói juttatások elszámolása során az eredménykimutatásban a következő komponenseket kell szerepeltetni:
a) A szolgálat költsége 3 további költségelem összegét tartalmazza, amik a következők:
– tárgyidőszaki szolgálat költsége, amely a meghatározott juttatási kötelezettség halmozódását jelenti a tárgyidőszakban elvégzett munka miatt;
– múltbeli szolgálat költsége, a meghatározott juttatási kötelezettség növekedése vagy csökkenése a múltbeli teljesített szolgálat függvényében, amely származhat a program módosításából (például juttatás összegének növelése vagy csökkentése) vagy megszorításból (például csoportos létszámleépítés);
– rendezésen elért bármely nyereség vagy veszteség. A rendezés olyan ügylet, ami megszünteti a meghatározott juttatási kötelezettség egy részét vagy egészét. Ilyen lehet például egy biztosítási szerződés megkötése által, biztosítási prémium ellenében a munkavállalókkal szemben fennálló kötelezettség átruházása a biztosítóra.
b) A nettó meghatározott juttatási kötelezettség vagy eszköz nettó kamata, amely a program eszközök várható hozamának (diszkontrátával számolva) és a meghatározott juttatási kötelezettség kamatköltségének különbözetéből származó nettó kamatot vagy bevételt jelent.
c) A nettó meghatározott juttatási kötelezettség újraértékelése magában foglalja a pénzügyi évben kizárólag az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatások értékelése során keletkező aktuáriusi nyereségeket és veszteségeket.
Az egyéb átfogó jövedelemben a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) újraértékelését kell megjeleníteni, amely a következő összetevőket tartalmazza:
a) Az aktuáriusi nyereségek és veszteségek tételenkénti részletezése:
– a tapasztalati módosítások a korábbi aktuáriusi feltételezések és a ténylegesen bekövetkezett események közötti különbözet hatásai;
– a demográfiai feltételezésekben történt változtatások hatásai;
– a gazdasági feltételezésekben történt változtatások hatásai;
– a programeszközök nyeresége vagy vesztesége, ami a tényleges és várt hozamok különbözete.
b) Az eszközértékhatár hatásában bekövetkezett bármilyen változás kimutatása.

Nettó kötelezettség (eszköz) megjelenése a mérlegben

A mérlegben elszámolandó hiányt vagy fedezetet a kivetített jóváírásiegység-módszerrel meghatározott juttatási kötelezettség és a programeszközök valós értékének különbözetéből kell meghatározni. Ezt az összeget nevezzük nettó eszköznek vagy nettó kötelezettségnek.

Közzététel

Az IAS 19 standard 2011-es revíziójával a számviteli kimutatásokra, valamint a függelékben szereplő kiegészítő információkra és magyarázatokra vonatkozó előírások is jelentősen átalakultak. Kiváltképp áthelyeződött a hangsúly az átfogó kvalitatív magyarázatok követelményeire a részletekbe menő kvantitatív adatszolgáltatás helyett.
Elvárt, hogy a gazdálkodó a következőket közzé tegye:
– a meghatározott juttatási program kockázatait és a juttatás jellemzőire vonatkozó információkat, például a juttatások jellege és a jogszabályi keretek leírása;
– a programmódosításokat, a restrukturálásokat és a rendezések leírását;
– a juttatási kötelezettség megállapításánál használt aktuáriusi feltételezések listáját;
– minden jelentős aktuáriusi feltételezés érzékenységi vizsgálatát;
– a meghatározott juttatási kötelezettség átlagidejét (duration-jét);
– az US GAAP-hez hasonlóan a juttatási programból várható pénzáramok becsült értékét a mérlegfordulót követő 10 évre.

Szalkai-Szabó Máté és Madarasiné dr. Szirmai Andrea a Számviteli tanácsadó 2019/11 számában megjelent cikkében az US GAAP és IFRS közötti különbségekről és a munkavállalói juttatások aktuáriusi értékeléséről is olvashat.