IAS 19 – Munkaviszony megszűnése utáni juttatások

Munkavállalói juttatások meghatározása 

Azon gazdálkodóknak, akik beszámolójukat az IFRS-ek szerint készítik el, a munkavállalói juttatások elszámolására vonatkozóan az IAS 19 standardot kell alkalmazniuk. A standard a munkavállalói juttatásokat 4 kategóriába sorolja:
a) Rövid távú munkavállalói juttatásokról beszélünk, amennyiben azokat a munkavállaló által elvégzett munkát követően várhatóan 12 hónapon belül teljesítik. Ide tartoznak: bérek és járulékaik, fizetett éves szabadság és a nem pénzbeli juttatások. A kifizetett juttatást abban a beszámolási időszakban kell ráfordításként elszámolni, amikor a munkavállaló a szolgálatot végzi.
b) A Munkaviszony megszűnése utáni juttatások magukba foglalják a nyugdíjak és munkaviszony megszűnése utáni egyéb juttatásokat, mint például az életbiztosítást, az egészségügyi ellátást vagy a tőkekifizetéseket. Meghatározott hozzájárulási programok esetén az egyedül felmerülő költség a rendszeres hozzájárulások befizetése. Szolgáltatással meghatározott juttatási programokra biztosításmatematika módszerekkel céltartalékot kell képezni.
c) Egyéb hosszú távú munkavállalói juttatások körébe tartozhatnak a hosszú távú fizetett távollétek, a jubileumi jutalmak, valamint a hosszú időtartamú munkaképtelenség idejére járó juttatás és halasztott díjazás. Az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatások értékelése a munkaviszony megszűnése utáni juttatások elszámolásához hasonlóan zajlik. A fő különbség, hogy az újraértékelések hatását az eredménykimutatásban és nem az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni.
d) A végkielégítések olyan juttatások, amelyek a munkavállaló foglalkoztatotti viszonyának megszüntetéséből származnak. Ha a végkielégítések teljesítése 12 hónapon belül esedékes, a rövid távú munkavállalói juttatások elszámolási szabályai érvényesek, míg azon túli teljes vagy részleges rendezésnél a gazdálkodó egység az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatásokra vonatkozó követelményeket köteles alkalmazni.

Eredménytételek tagolása és kimutatása

A gazdálkodó egységnek a beszámolójában teljeskörűen be kell mutatnia a meghatározott juttatási kötelezettség, valamint a terv eszközök nyitó és záró értékei közti változásokat. A levezetésekben valamennyi, az eredménykimutatásban könyvelendő tétel, illetve az egyéb átfogó eredményben kimutatandó összetevő feltüntetendő.
Munkaviszony megszűnése utáni és egyéb hosszú távú munkavállalói juttatások elszámolása során az eredménykimutatásban a következő komponenseket kell szerepeltetni:
a) A szolgálat költsége 3 további költségelem összegét tartalmazza, amik a következők:
– tárgyidőszaki szolgálat költsége, amely a meghatározott juttatási kötelezettség halmozódását jelenti a tárgyidőszakban elvégzett munka miatt;
– múltbeli szolgálat költsége, a meghatározott juttatási kötelezettség növekedése vagy csökkenése a múltbeli teljesített szolgálat függvényében, amely származhat a program módosításából (például juttatás összegének növelése vagy csökkentése) vagy megszorításból (például csoportos létszámleépítés);
– rendezésen elért bármely nyereség vagy veszteség. A rendezés olyan ügylet, ami megszünteti a meghatározott juttatási kötelezettség egy részét vagy egészét. Ilyen lehet például egy biztosítási szerződés megkötése által, biztosítási prémium ellenében a munkavállalókkal szemben fennálló kötelezettség átruházása a biztosítóra.
b) A nettó meghatározott juttatási kötelezettség vagy eszköz nettó kamata, amely a program eszközök várható hozamának (diszkontrátával számolva) és a meghatározott juttatási kötelezettség kamatköltségének különbözetéből származó nettó kamatot vagy bevételt jelent.
c) A nettó meghatározott juttatási kötelezettség újraértékelése magában foglalja a pénzügyi évben kizárólag az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatások értékelése során keletkező aktuáriusi nyereségeket és veszteségeket.
Az egyéb átfogó jövedelemben a nettó meghatározott juttatási kötelezettség (eszköz) újraértékelését kell megjeleníteni, amely a következő összetevőket tartalmazza:
a) Az aktuáriusi nyereségek és veszteségek tételenkénti részletezése:
– a tapasztalati módosítások a korábbi aktuáriusi feltételezések és a ténylegesen bekövetkezett események közötti különbözet hatásai;
– a demográfiai feltételezésekben történt változtatások hatásai;
– a gazdasági feltételezésekben történt változtatások hatásai;
– a programeszközök nyeresége vagy vesztesége, ami a tényleges és várt hozamok különbözete.
b) Az eszközértékhatár hatásában bekövetkezett bármilyen változás kimutatása.

Nettó kötelezettség (eszköz) megjelenése a mérlegben

A mérlegben elszámolandó hiányt vagy fedezetet a kivetített jóváírásiegység-módszerrel meghatározott juttatási kötelezettség és a programeszközök valós értékének különbözetéből kell meghatározni. Ezt az összeget nevezzük nettó eszköznek vagy nettó kötelezettségnek.

Közzététel

Az IAS 19 standard 2011-es revíziójával a számviteli kimutatásokra, valamint a függelékben szereplő kiegészítő információkra és magyarázatokra vonatkozó előírások is jelentősen átalakultak. Kiváltképp áthelyeződött a hangsúly az átfogó kvalitatív magyarázatok követelményeire a részletekbe menő kvantitatív adatszolgáltatás helyett.
Elvárt, hogy a gazdálkodó a következőket közzé tegye:
– a meghatározott juttatási program kockázatait és a juttatás jellemzőire vonatkozó információkat, például a juttatások jellege és a jogszabályi keretek leírása;
– a programmódosításokat, a restrukturálásokat és a rendezések leírását;
– a juttatási kötelezettség megállapításánál használt aktuáriusi feltételezések listáját;
– minden jelentős aktuáriusi feltételezés érzékenységi vizsgálatát;
– a meghatározott juttatási kötelezettség átlagidejét (duration-jét);
– az US GAAP-hez hasonlóan a juttatási programból várható pénzáramok becsült értékét a mérlegfordulót követő 10 évre.

Szalkai-Szabó Máté és Madarasiné dr. Szirmai Andrea a Számviteli tanácsadó 2019/11 számában megjelent cikkében az US GAAP és IFRS közötti különbségekről és a munkavállalói juttatások aktuáriusi értékeléséről is olvashat.