Ezt kell tudni a fejlesztési tartalék elszámolásáról az adóalapban
A Jogtár Navigátor ábrájából pontosan megtudhatja, miként lehet elszámolni a fejlesztési tartalékot az adóalapban.
Kapcsolódó termékek: Számviteli kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A számviteli törvény előírásait követve azon nagy értékű szerszámok és egyéb anyagi eszközök bekerülési értéke, amelyek fizikai elhasználódása egy éven belül megtörténik, anyagköltségként kerül be a beszámolóba, azonban ez egyes esetekben torzíthatja a megbízható és valós összképet.
A számviteli törvény a vállalkozás mérlegében kimutatandó eszközöket alapvetően két csoportba sorolja: befektetett eszközök és forgóeszközök. A két csoportba történő besorolás az esetek többségében könnyen eldönthető, vannak azonban olyan határterületek, ahol nehezebb a minősítés. Ez a kérdés a termelő vállalkozások esetén jellemzően a szerszámok, kisgépek, műszerek számviteli kezelésénél jelentkezik.
A nehézséget a gyakorlatban általában az jelenti, ha a kérdéses eszközök elhasználódása az egy év körüli időtáv környékén van, azaz például a vállalkozás egy szerszámot a használattól függően 8–14 hónap alatt használ el teljesen.
További nehézséget jelent a besorolásnál, hogy a hazai gyakorlat általában (tudatosan vagy nem szándékoltan) nemcsak a tervezett használati időt veszi figyelembe a besorolásnál, hanem valamilyen módon a vásárolt eszköz értékét is.
Ha egy nagy értékű termelőeszköz tervezett használati ideje például 10 hónap, akkor a számviteli szabályok nem engedik tárgyi eszközként kimutatni, hanem az anyagok között kell szerepeltetni. Ebben az esetben az eszköz bekerülési értéke nem egy időszak alatt, arányosan, megtervezetten kerül be a költségek közé, hanem egyetlen időpontban a teljes összegében.
Ez az időpont a törvény szerint a „használatbavétel” időpontja. Az üzleti év utolsó hónapjaiban használatba vett eszköz esetén ugyanakkor már komoly torzulás jelentkezik az eszköz használata és a bekerülési értékének költségkénti elszámolása között.
A helyzet megoldására a gyakorlatban a következő „kreatív” válaszok születnek, amelyek nem minden esetben felelnek meg a számviteli törvénynek:
A fentiekből is látszik, hogy ez a terület tipikusan olyannak számít, ahol alkalmazni lehet a számviteli törvény azon rendelkezését, amely szerint a törvény előírásaitól a könyvvizsgáló egyetértése mellett el lehet térni, ha a törvény valamely rendelkezésének alkalmazása nem biztosítja a megbízható és valós összképet.
A nagy értékű szerszámok könyvelési problémáit Kardos Péter tárja fel a Számviteli Tanácsadó 2013/01. számában megjelent cikkében.
A Jogtár Navigátor ábrájából pontosan megtudhatja, miként lehet elszámolni a fejlesztési tartalékot az adóalapban.
Bár a kisvállalati adóban 2017. január 1-je óta már nem a pénzforgalmi szemlélet érvényesül az adóalap meghatározása során, mégis létezik olyan korrekciós tétel, amely a pénzmozgáshoz, a pénztár nyitó és záró értékéhez kapcsolódik, és „páros” formában szerepel a jogszabályban (tehát van adóalap-növelő-, és csökkentő verziója is, a pénztárérték változásának előjelétől függően).
Valódi forradalmat indít a pénzügyi jelentéstétel és a könyvvizsgálat területén a mesterséges intelligencia: a vállalatok csaknem háromnegyede valamilyen szinten már most is alkalmazza ezt pénzügyi beszámolói elkészítéséhez, és ez az arány három éven belül 99 százalékra emelkedik majd – közölte a KPMG legújabb kutatása alapján pénteken.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!