Transzferár-nyilvántartás könyvvizsgálói szemmel
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A transzferár-nyilvántartás helyes elkészítése nemcsak a társaságok számára kulcsfontosságú, hanem annak ellenőrzése a könyvvizsgálói munka egyik nagy szakértelmet igénylő vizsgálati területe is. Ebben a témában nincs két azonos eset.
A transzferár fogalma
A vállalatcsoport szintjén transzferár-képzésről akkor beszélünk, ha a vállalatcsoport tagjai a termék vagy a szolgáltatás egymás közötti értékesítése, beszerzése során az árat a szokásos piaci ártól eltérítik, és ezzel az adott ügyleten keletkező eredményt másképp osztják meg egymás között, mint ahogyan azt független felek tették volna. Fontos hangsúlyozni, a transzferár-képzés nem tiltott és nem is büntetendő cselekmény. A vállalatcsoport tagjai között a jövedelem szabadon átcsoportosítható, de annak a tagnak, akinél a jövedelem piaci körülmények között keletkezett volna, adóznia kell.
A transzferár-nyilvántartás elkészítésének buktatói
A transzferár-nyilvántartás szükségességének megítéléséhez első lépésként a kapcsolt felek feltérképezése szükséges. Ezen a téren jellemző hiba, hogy a magánszemély tulajdonosok közül a közeli hozzátartozók szavazati hányadát nem vonják össze, illetve nem veszik figyelembe a közeli hozzátartozók más vállalkozásait.
Az adózónak az adóhatóság felé bejelentési kötelezettsége van, amennyiben a kapcsolt féllel szerződést köt (kapcsolt felenként természetesen csak egyszer). Ez gyakran elmarad, a transzferár-nyilvántartás elkészítése a kapcsolt fél bejelentését nem váltja ki.
A kockázatokat tekintve a buktatók között is az egyik legfajsúlyosabb a transzferár-ügyletek hiányos beazonosítása. A főtevékenységhez kapcsolódó (jellemzően termelési vagy kereskedelemi jellegű) szerződéseknek az ellenőrzött ügyletek körébe vonása mindenki számára egyértelmű. Még mindig viszonylag teljes körűen megjelennek az ellenszolgáltatásos kölcsön-, bérleti, tárgyieszköz-adásvételi és a főtevékenységhez kapcsolódó szolgáltatásnyújtási szerződések (a könyvelés, a pénzügy, a menedzsment területén). Mindezeken túl már jellemzően figyelmen kívül hagyják az alábbi ügyleteket:
- ellenszolgáltatás nélküli ügyletek (pl. kamatmentes kölcsön),
- kezességvállalások,
- tőkeműveletek (pl. apport, tőkekivonás).
Általában a szolgáltatás típusú ügyletek területén jellemző a besorolási bizonytalanság. Ezek megítélését segíti egy egyszerű elv szem előtt tartása. Ha egy adott szolgáltatásért független fél nem lenne hajlandó fizetni, akkor azt nem kell transzferár-ügyletnek tekinteni.
A transzferár-nyilvántartási kötelezettség összevontan is teljesíthető (több szerződés egy ügyletként kezelhető), ha ez az összehasonlíthatóságot nem veszélyezteti, és a jogszabályban előírt feltételek teljesülnek. Számos esetben az adózók nem élnek ezzel a lehetőséggel, jóllehet a kisebb adminisztrációs teher alacsonyabb hibázási kockázattal párosul.
MEGJELENT – dr. Szakács Imre: Számvitel A-tól Z-ig – 10. bővített, átdolgozott kiadás
A Számvitel A-tól Z-ig tizedik kiadását az olvasók visszajelzései alapján dolgozta át a Complex Kiadó A kiadvány a számviteli törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok alapján mutatja be a számvitel lényegét, összefüggéseit és alapvető tudnivalóit – részletes magyarázatokkal és példákkal.
A Kiadvány a Complex Kiadó webshpojában megvásárolható.
|
Az adóhatósági ellenőrzés
Az adóhatóság ellenőrzési irányelveiben évek óta kiemelt ellenőrzési feladatként szerepel a transzferárak területének vizsgálata, így különösen:
- a kapcsolt félre vonatkozó be- és kijelentési kötelezettség végrehajtásának,
- a transzferár-nyilvántartás elkészítésének és tartalmi megfelelésének, továbbá
- a társasági adóalap-korrekció végrehajtásának az ellenőrzése.
Fontos hangsúlyozni, hogy 2011. óta deklaráltan, már a nyilvántartásra nem kötelezettek körében is szigorúan ellenőrzik a be- és kijelentési kötelezettség, illetve az adóalap-korrekció végrehajtását.
A transzferár-nyilvántartás elkészítésével kapcsolatos buktatókról részletesen olvashatnak Dudás Csaba cikkében, amely a Számviteli Tanácsadó 2012/7-8. számában jelent meg.