Új lízingszabályozás az IFRS-ekben

Szerző: Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ
Dátum: 2018. augusztus 7.
Címkék: , , , ,
Rovat:
Ritka mozgalmas éveket tudhatnak maguk mögött az IFRS alapján is jelentő magyar szakemberek – azt hiszem ebben a kérdésben az érintettek között konszenzus alakulna ki. Túl vagyunk két markáns standard – az IFRS 9 és az IFRS 15 – „éles indulásán” és a 2017-es üzleti évről szóló különálló pénzügyi kimutatásokat kellett elsőként meghatározott körben az IFRS-ek szerint elkészíteni, legalábbis „érzékelhető” számosságú gazdálkodó esetében. A számviteli szakma azonban továbbra sem kell nélkülözze a kihívásokat, hiszen egy rendkívül széles kört érintő számviteli téma került újragondolásra: 2019-től alkalmazandóvá válik az IFRS 16, amely a lízingeket szabályozza.

A lízing szabályozásának problémája egyáltalán nem újkeletű. A hetvenes évek elejétől születtek törekvések arra, hogy beemeljék a lízingbevevő mérlegébe az erre irányuló szerződés alapján birtokolt eszközöket, ragaszkodva a tartalom elsődlegességéhez, leegyszerűsítve ahhoz, hogy pusztán a tulajdonjog hiánya ne tegye azt lehetővé, hogy a birtokos „kihagyja” a vagyoni elemet a mérlegéből és persze ezzel együtt mellőzze a tétellel összefüggő kötelezettséget is.

Ha jobban meggondoljuk, a menedzsmentnek gyakran érdekében áll az, hogy bizonyos eszközök és főleg kötelezettségek ne a vezetett cég mérlegét „nyomják”, hiszen így tetszetősebb képet mutat az eszköz arányos megtérülés, illetve egészségesebbnek mutatkozik a saját tőke és idegen tőke aránya, a tőkefeszültség is, csak hogy két látványos példát említsünk. Az már persze egy másik kérdés, hogy az így mutatkozó értékek mennyiben tekinthetőek valósnak.

A lízing szabályozás – így az IAS 17 is – akként válaszolt ezekre a „menedzsment törekvésekre”, hogy a lízingeket kategorizálta: szétválasztotta a pénzügyi és az operatív lízinget mindkét fél tekintetében és a pénzügyi lízingnek minősülő ügylet keretében átadott eszközt a lízingbevevő könyveibe „telepítette”. Az operatív lízingek azonban továbbra is egyszerű bérleti konstrukcióként kerültek kimutatásra, tehát lízingbeadó nem jelenítette meg az eszközt és a kapcsolatos kötelezettséget. E kettősség azzal járt, hogy a felhasználók előtt még mindig nyitva volt az a lehetőség, hogy megfelelő szerződések létrehozásával a lízingelt eszközök és a kapcsolódó kötelezettség kimaradjon a mérlegből. Így – bár az IAS 17 és az amerikai lízing szabályozás kétségtelenül rengeteget tett a valósabb bemutatás érdekében – még mindig nem volt a téma teljesen menyugatóan rendezve. Nagyon jól szemlélteti a helyzetet Sir David Tweedie – az IASB előző elnökének – zseniális helyzetértékelése: „az egyik nagy vágyam, hogy egy olyan repülőn utazzak mielőtt meghalok, amely a repülőtársaság mérlegében szerepel”. A mondat elhangzása után majd nyolc évet kellett még várni, hogy megszülessen az új lízing standard, az IFRS 16, amely a fenti vágy teljesülését talán lehetővé teszi.

Az IFRS 16 fogalmi szinten hoz hatalmas változásokat, magát a lízingekhez kötődő technikákat nem bolygatja meg.
Kétségtelenül a legszembetűnőbb változás az, hogy a lízingbevevőnél megszünteti a különálló operatív és pénzügyi lízing kategóriákat csak egy, a lízing marad, amelyből fakadó jogokat és kötelezettségeket a mérlegben meg kell majd jeleníteni.

Kis túlzással ki lehet jelenteni, hogy a lízingbevevő szempontjából a jövőben minden lízing a mostani pénzügyi lízinghez hasonlóan fog viselkedni. E megjelenítési kötelezettség alól mindössze két helyzetben enged kivételt a standard:

  • a rövid távú lízingeknél, amelyek azok a lízingek, ahol a hosszabbítási opciókat is figyelembe vevő lízing futamidő a 12 hónapot nem haladja meg és;
  • azoknál a lízingeknél, ahol a mögöttes eszköz kisértékű.

Ezeknél a lízingdíjakat a lízing futamideje alatt kell elszámolni időarányosan vagy más magyarázható szisztematikus módszerrel.

A lízingbeadó esetében a régi kategorizálás megmarad, vagyis tartalmilag a korábbi elvek mentén a lízingbeadó továbbra is minősíti a lízingjeit operatív vagy pénzügyi lízingként. Ha arra jut, a lízing operatív lízing, az eszközt a könyveiben tartja és bevételt számol el, ha pénzügyi lízingnek kell tekinteni az ügyletet, akkor az eszköz helyett a lízingdíjakra vonatkozó követelést jelenít meg, amelyet a későbbi lízingdíjak csökkentenek, illetve egy lízingdíj egy része a bevételt fogja érinteni.

A lízing minősítésének e duális természete mellett további lényeges változásokkal is számolni kell. A fogalmi rendszert teljesen újragondolta a standard. A lízing fogalmát pontosan körülhatárolta a szabályozás, illetve meghatározta azokat a tartalmi ismérveket, amelyek nélkül nem jöhet létre számviteli értelemben lízing. A lízinget jogként ragadja meg a standard, amely egy eszköz használatát teszi lehetővé ellenértékért cserében. Emellett a lízing létrejöttéhez ezentúl megköveteli a szabályozás, hogy

  • az azonosított eszközhöz kötődjön;
  • illetve a lízingbevevő képes legyen az eszköz használatának irányítására és
  • arra, hogy megszerezze az eszközből fakadó hasznokat a használati időtartam alatt.

A standard emellett jóval részletesebb eligazítást tartalmaz arra nézve, hogy miként kell meghatározni a lízing futamidejét – abba mi számít bele és mi nem, illetve a lízingdíjnak minősülő tételek tartalmának tekintetében is számos szabályt pontosított vagy megváltoztatott, melyek közül kiemelendő az, hogy a változó díjak egy részét is „beengedte” a standardalkotó a lízingdíj elemei közé.

A standard további – elvi jelentőségű – változása, hogy a lízinget szigorúan használati jogként fogja föl. Ennek a prezentálásra nézve az a következménye, hogy nem a mögöttes eszközt, hanem az eszköz használatára vonatkozó jogot kell a mérlegben megjeleníteni, mégpedig az immateriális eszközök között.

Az új standard az technikai részleteket lényegesebb változtatás nélkül hagyja: a lízing implicit kamatlába a szokásos megközelítéssel kerül megállapításra, illetve a lízingdíjak kamatra és törlesztésre való bontásának lépései sem kerültek változtatásra.

A standard szabályait a 2019. január 1-jén vagy azután kezdődő üzleti évek kapcsán kell alkalmazni. A fenti vázlatos ismertetésből is jól látszik: azoknál a szerződéseknél lesz alapvető hatása az új standarnak, amelyek jelenleg lízingbeveők operatív lízingeire vonatkoznak. Az áttérésre két lehetőséget kínál a szabályozás:

  • teljes retrospektív módszer: ekkor az összes, a bemutatott időszakokban még „futó” IAS 17 szerinti lízingszerződést újra kell számolni, mintha az IFRS 16 szabályai mindig hatályosak lettek volna;
  • módosított retrospektív módszer: a standard első alkalmazásának évének első napján még „futó” IAS 17 szerinti szerződéseket kell csak újraszámolni és a keletkező különbözetet az eredménytartalék terhére/javára elszámolni; az előző időszakokat ebben a helyzetben nem kell újra megállapítani.

A lízingbeadó az új standard első alkalmazásakor a korábbi egyenlegeit hozza tovább.

Érdemes végiggondolni, hogy a megváltozott standard a pénzügyi kimutatásokra milyen hatást fog gyakorolni. A kép egyértelmű: a lízingbevevőnél a mérlegbe beemelt korábbi operatív lízingszerződések miatt a mérlegfőösszeg nőni fog: mind az eszközök, mind a kötelezettségek értéke növekszik. Ez nyilván maga után vonja azt, hogy olyan kulcsfontosságú mutatók, mint a ROA vagy a tőkefeszültség kedvezőtlenebb képet fog mutatni. Ezzel egyidejűleg egyes eredménymutatók – mint például az EBITDA – kedvezőbb értéket vehetnek fel10. Kulcsfontosságú tehát az összes érintettnek az, hogy megértse a standard szabályait és azt is világosan lássa, hogy e standard bevezetése után a beszámolóban szereplő értékek – pusztán a szabályváltozás miatt – lényegesen módosulnak.

A cikk írója: Lakatos László Péter, Ph.D. okleveles könyvvizsgáló, jogász, egyetemi docens; a Budapesti Corvinus Egyetem és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központja oktatója.


Kapcsolódó cikkek:


Lendületet kaphat az elektronikus számlázás
2018. december 11.

Lendületet kaphat az elektronikus számlázás

A júliustól érvényes változásokkal egyszerűsödtek az elektronikus archiválás szabályai, azonban bármilyen új és hosszú távon költséghatékony módszer alkalmazása alapos felkészülést és odafigyelést kíván meg az adózók részéről. A Deloitte álláspontja szerint az új jogszabály segítheti az elektronikus számlázás és az elektronikus archiválás további terjedését.

Év végi bérszámfejtési teendők
2018. december 6.

Év végi bérszámfejtési teendők

Az éves zárásokhoz közeledve a TB-kifizetőhelyeknek és minden kisebb társaságnak is fel kell készülnie az az éves cafeteriaelszámolásra, a szabadságok kiadására, illetve a decemberi munkanap-átrendezésekre.

IFRS beszámolót készítőkre vonatkozó számvitelitörvény-változások
2018. november 23.

IFRS beszámolót készítőkre vonatkozó számvitelitörvény-változások

Az IFRS szerint beszámolót készítőknek is fel kell készülniük néhány számviteli és adóváltozásra 2019 januárjától, a számviteli törvény évközben elfogadott változásaiból adódóan. Változik, hogy ki készítheti el magát az IFRS beszámolót, módosulnak többek között az osztalékfizetés és az eredménytartalékolás szabályai is - írja az RSM blogja.

A számviteli törvény legfontosabb változásai
2018. november 14.

A számviteli törvény legfontosabb változásai

Az adótörvények módosítása idén is számos kisebb-nagyobb számvitelitörvény-változást hozott magával. Mind a magyar szabályok, mind az IFRS-ek szerint beszámolót készítőkre vonatkozóan találhatunk módosító rendelkezéseket az új szabályokban. Az RSM Blog először a magyar változásokat tekinti át, hiszen ezek érintik a legtöbb magyar céget, következő összegzésben pedig a Nemzetközi Szabályok (IFRS) alapján riportálókat érintő módosításokat dolgozza fel.