Hogyan hat a részmunkaidő a nyugdíjra?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Amennyiben a részmunkaidőben való foglalkoztatásnál a kereset eléri a minimálbér összegét, nincs jelentősége annak, hogy a kereset alapjául szolgáló munkavégzés nem teljes munkaidőben történik.

Bár különböző okokból, rövidebb, vagy hosszabb ideig, de sokan dolgoznak részmunkaidőben.

Gondoljunk csak arra például, hogy olyan munkajogi lehetőségek is választhatók a kisgyermekes szülők által, hogy átmenetileg részmunkaidőben dolgozzanak a kisgyermekre tekintettel. A gyermek négyéves koráig, három, vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén a gyermek hat éves koráig a munkavállaló kérésére a munkáltató köteles a munkaszerződést az általános teljes napi munkaidő (nyolc óra) felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani, azaz köteles a részmunkaidős foglalkoztatást lehetővé tenni. (lásd: Munka Törvénykönyve 61.§ (3) bekezdés)

Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy a részmunkaidőben töltött idő hogyan számít majd be a nyugdíjra jogosító szolgálati időbe, illetve a nyugdíj összegének meghatározásához.

Az öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő hosszától, és a nyugdíj alapjául szolgáló, nyugdíj járulék köteles keresetektől függ.

Ismeretes, hogy az öregségi teljes nyugdíjra való jogosultsághoz elegendő húsz év szolgálati idő, a nyugdíj összegénél azonban egyik fontos meghatározó tényező a szolgálati idő hossza, ezért nem közömbös, hogy hány év szolgálati idő alapján kerül sor a nyugdíj összegének kiszámítására.

Példa: ha a nyugdíjkorhatárt betöltött személy éppen csak húsz év szolgálati idővel rendelkezik, a nyugdíj összege az alapjául szolgáló havi átlagkereset ötvenhárom százaléka.

Ha ez a személy negyven év szolgálati idővel rendelkezik, a nyugdíj összege az alapjául szolgáló havi átlagkeresetnek már nyolcvan százaléka, és minden további szolgálati idő év után további két százalékkal nő ez a mérték, mely növekedés egészen a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset száz százalékáig terjedhet.

Nézzük meg, hogy részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén mi történik a szolgálati idővel.

Amennyiben a részmunkaidőben való foglalkoztatásnál a kereset eléri a minimálbér összegét, nincs jelentősége annak, hogy a kereset alapjául szolgáló munkavégzés nem teljes munkaidőben történik.

Amennyiben azonban a nyugdíj járulék alapjául szolgáló kereset nem éri el a minimálbér összegét, már nem ez a helyzet.

A szolgálati idő hossza ugyanis két ponton is lényeges tényező, egyrészt a nyugdíj jogosultságnál (azaz kaphat-e nyugdíjat a személy), másrészt a nyugdíj mértékénél (azaz az összegénél).

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 39.§-ában foglaltak szerint, ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében (például munkaviszonyban) elért nyugdíj járulék alapját képező keresete nem éri el a minimálbér összegét, akkor az időtartamot eltérően kell kezelni a nyugdíj jogosultság és a nyugdíj mértéke szempontjából.

A nyugdíj jogosultsághoz az adott időszak teljes egészében szolgálati időnek számít.

Például egy húsz éven át részmunkaidőben töltött időszak akkor is húsz szolgálati idő, tehát teljesül az öregségi teljes nyugdíjhoz megkívánt szolgálati idő követelmény, ha a kereset mindig kevesebb volt a minimálbérnél, mert élve a munkajogi lehetőséggel, a részmunkaidő teljes munkaidőhöz viszonyított hosszához igazodóan a kereset is csak időarányos része volt minimálbérnek.

A nyugdíj összegénél azonban már számítani fog, hogy a megszerzett szolgálati idő (a példában a húsz év munkaviszony) alatt nem a minimálbér teljes összege után történt meg a nyugdíj járulék fizetés, hanem alacsonyabb kereset miatt annak csak egy része után.

Ebben az esetben ugyanis a szolgálati időt a nyugdíj járulék alapul szolgáló kereset és a mindenkori minimálbér aránya alapján kell kiszámítani [Tny. 39.§ (1) bekezdés].

Ez arányos számítás pedig azt fogja eredményezni, hogy a nyugdíj mértékénél (összegénél) rövidebb lesz az adott időszak alatt elismerhető szolgálati idő hossza, mint az adott biztosításban töltött naptári időszak hossza. A példánál maradva, a nyugdíj összege nem húsz év, hanem annál mindenképpen rövidebb szolgálati idő alapján kerül kiszámításra, azaz a húsz év szolgálati időnél alkalmazandó ötvenhárom százalékos mértéknél kisebben.

---