„8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás.” – hangzik a híres Beatrice sláger. Az általános, teljes napi munkaidőben dolgozók könnyen tudnak azonosulni a dalszöveggel, a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók esetében azonban már más helyzet. Az alábbi cikkünkben ennek az ún. atipikus munkaviszonynak a sajátosságait tekintjük át.
A munka törvénykönyvének 2023. január 1-i módosítása sokféle tárgykört ölelt fel a próbaidő szabályaitól kezdve a munkavállaló számára adandó tájékoztatáson át az egészségügyi alkalmatlanságra vonatkozó rendelkezésekig. A módosítások érintettjei közül kiemelhetünk egy olyan munkavállalói csoportot, akiknek az új rendelkezések számos kedvezményt ígérnek annak érdekében, hogy munkaviszonyukban és magánéleti nehézségeik terén is helyt állhassanak: ők a beteget gondozó munkavállalók. E cikksorozatunkban a rájuk vonatkozó szabályokat tekintjük át részletesen. Az előző részben a gondozó munkavállaló törvényi defincíójával ismerkedhettünk meg, továbbá a gondozói munkaidő-kedvezmény szabályairól volt szó. Ebben a részben a beteget gondozó munkavállalók számára rugalmas munkafeltételeket biztosító újdonságokat mutatjuk be.
Januártól a Munka törvénykönyve módosítása nyomán bővült a részmunkaidő igénylésének lehetősége. Nézzük meg, hogy a részmunkaidőben töltött idő hogyan számít majd be a nyugdíjra jogosító szolgálati időbe, illetve a nyugdíj összegébe.
Amennyiben a részmunkaidőben való foglalkoztatásnál a kereset eléri a minimálbér összegét, a nyugdíj szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kereset alapjául szolgáló munkavégzés nem teljes munkaidőben történik.
Amennyiben a részmunkaidőben való foglalkoztatásnál a kereset eléri a minimálbér összegét, nincs jelentősége annak, hogy a kereset alapjául szolgáló munkavégzés nem teljes munkaidőben történik.
A közép-kelet-európai 18-24 évesek 32 százaléka teljes munkaidőben dolgozik, 19 százalékuk részmunkaidőben, minden harmadik válaszadó (30 százalék) számára pedig szülei támogatása jelenti a fő bevételi forrást – derül ki a Mastercard felméréséből.
A részfoglalkoztatás számos fejtörést okoz a gyakorlatban. A fő dilemma, hogy a részmunkaidős dolgozót pontosan milyen vonatkozásban kell a teljes munkaidőstől eltérően, és milyenben vele azonosan kezelni.
Az ünnepek előtti csúcsforgalomban jellemzően több diákot és nyugdíjast foglalkoztatnak a kiskereskedelmi áruházláncok – derül ki az MTI által készített körképből.
A szabadság a részmunkaidőben dolgozó munkavállalót is megilleti, mégpedig azonos mértékben, mint a teljes munkaidős kollégáit. De hogyan kell kiadni a szabadságot, ha a munkavállaló nem heti öt napon dolgozik? Vajon öt nap szabadságot kell kiírni akkor is, ha a csak hétfőn, szerdán és pénteken van beosztva a munkavállaló?
