Nyugdíjas munkavállaló táppénzre nem jogosult, de a betegszabadság megilleti  


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nyugdíjasként dolgozom. Jól gondolom, hogy mivel járulékot nem vonnak tőlem, így betegségem esetén nem illet meg betegszabadság és táppénz és ezért a munkáltató felé táppénzes papírt sem kell vinnem?

Kérdésfeltevése alapján a válaszadás szempontjából azt feltételeztem, hogy

  • nyugdíjasként munkaviszony keretében dolgozik, illetve
  • táppénzes papíron a keresőképtelen állományra vonatkozó orvosi igazolást [a keresőképtelenség és keresőképesség orvosi elbírálásáról és annak ellenőrzéséről szóló 102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 5. sz. melléklete] érti.

A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 2020. július 1-jétől hatályos rendszerében a biztosítási és ehhez kötődően a járulékfizetési kötelezettség nem terjed ki a kiegészítő tevékenységet folytató személyekre [Tbj. 6. (1) bekezdése].

A Tbj. 4. § 11. pontja alapján kiegészítő tevékenységet folytató személynek minősül a Tbj. 6. § szerinti biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban kereső tevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas személy, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és egyéni vagy társas vállalkozónak minősül, akkor is, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel.

Előbbiekre tekintettel a munkaviszonyban álló nyugdíjas nem biztosított és így nem jogosult a társadalombiztosítás ellátásaira (Tbj. 7. §). Ezért nem kaphat táppénzt sem, amely az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai közé tartozó társadalombiztosítási ellátás.

Ugyanakkor a munkaviszonyban álló nyugdíjast a betegszabadság megilleti, mivel az nem társadalombiztosítási ellátás, és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 126. § (1) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy „a munkáltató a munkavállaló számára a betegség miatti keresőképtelenség tartamára naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki”, ezen munkavállalói jogosultság szempontjából nem tesz különbséget a nyugdíjas és nem nyugdíjas munkavállalók között. A betegszabadság tartamára a távolléti díj hetven százaléka jár [Mt. 146. § (5) bekezdése]. Munkáltatója felé ennek érvényesítéséhez le kell adnia a keresőképtelen állományra vonatkozó orvosi igazolást.

A kérdésre Kiss Sándor válaszolt.

Az Adó Jogtár plusz és prémium szintjén elérhető TB kérdés-válaszok adatbázis évente 50 kérdéssel bővül. Új sorozatunkban a legfrissebb kérdések közül válogatunk.


Kapcsolódó cikkek

2024. február 19.

Részmunkaidő és nyugdíj kapcsolata

Ha a részmunkaidőben való foglalkoztatásnál a kereset eléri a minimálbér összegét, a nyugdíj szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kereset alapjául szolgáló munkavégzés nem teljes munkaidőben történik.