Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A személyi jövedelemadóról szóló törvényben megfogalmazott bel- és külföldi kiküldetésre vonatkozó szabályok, valamint a napidíjat szabályozó kormányrendeletek is változtak 2016-tól. A módosítások jó alkalmat teremtenek a szabályok áttekintésére, hiszen teljesen mindennapi eset, ha a munkavállalónak a munkáltató utasítása alapján a munkahelyén kívül kell ellátnia feladatát, legyen az országhatáron belül vagy azon túl.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) nem határozza meg a kiküldetés fogalmát, utalást is csak az Mt. 53. §-a tartalmaz. Eszerint: „A munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni.”
Az eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál történő foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy 352 órát nem haladhatja meg. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás várható tartamáról tájékoztatni kell a munkavállalót.
A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatással kapcsolatban a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) konkrétabb meghatározásokat alkalmaz, így meghatározza a hivatali, üzleti út és a kiküldetés fogalmát is.
1. Belföldi kiküldetés
Az Szja tv. 3. § 10. pontja szerint a hivatali, üzleti utazás: „a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás – a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével –, ideértve különösen a kiküldetés (kirendelés) miatt szükséges utazást”.
Nem minősül hivatali, üzleti útnak az az utazás, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti.
Szintén hivatali, üzleti út az országgyűlési képviselő, a polgármester, az önkormányzati képviselő e tisztségével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás (a lakóhelytől való távollét).
A hivatali, üzleti utazás fogalmából kiindulva az Szja tv. 3. § 11. pontja határozza meg a kiküldetést. „Kiküldetés (kirendelés): a munkáltató által elrendelt, a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés, ideértve a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonájának szolgálati érdekből történő áthelyezését, átvezénylését is.”
ADÓklub Online 2016 – Androidos okostelefonnal |
|---|
|
ADÓ szaklap online ADÓ-kódex szaklap online Számviteli tanácsadó szaklap online Áfa-kalauz szaklap online – ADÓ kérdések és válaszok Ado.hu Prémium cikkek |
A munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés számos költséget generál a munkáltató és a munkavállaló számára is. Az Szja tv. az utazásokhoz kapcsolódó költségek adókötelezettségét nem egységesen határozza meg.
Költségtérítésként nevesíti az Szja tv. azt a bevételt (kivéve, ha a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni), amelyet költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében vagy hivatali, üzleti utazással (ideértve a kiküldetést, a külföldi kiküldetést, a külszolgálatot) összefüggésben kap a magánszemély.
Nem terjedhet ki a költségtérítés arra a kiadásra, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadásnak minősül, kivéve, ha az Szja tv. olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni.
Eltérő szabályokat kell alkalmazni az utazásra, az étkezésre és a szállásra vonatkozóan.
1.1. Az utazás költségei
A hivatali, üzleti utazás során bármilyen jármű igénybe vehető, akár közösségi közlekedéssel is lehet utazni. A közlekedési eszköz lehet saját vagy munkáltatói tulajdonban lévő. A jármű fajtája, tulajdonosa, a költségelszámolás módja és bizonylatai egyaránt befolyásolhatják az adókötelezettséget.
Az Szja tv. 7. § (1) bekezdés g) pontja szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a magánszemélynek adott olyan összeget (utalvány értékét) – ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára szolgáló összeget is –, amellyel szemben a magánszemély a juttató részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy – ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg – ezt a juttató utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti. A törvény kizárja a rendelkezés alkalmazását olyan kiadások esetén, amelyeket az Szja tv. nem ismer el a magánszemélynél költségnek.
Ez a rendelkezés nem határozza meg azt, hogy a munkavállaló hogyan utazik, az utazás módjától függetlenül sorolja az utazásra szolgáló összeget azon esetek közé, amikor a bevételt nem kell figyelembe venni a jövedelem megállapításánál, valamint az utazásra szolgáló összeg utólagos elszámolásának lehetőségét is biztosítja.
Szintén nem kell figyelembe venni a jövedelem kiszámításánál az Szja tv. 7. § (1) bekezdés q) pontja alapján a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy ellenértékét, ideértve a szokásosan a jegy árában felszámított étkezés ellenértékét is; továbbá a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó szállás ellenértékét, ideértve a szokásosan a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés ellenértékét is. A hivatkozott rendelkezés azokkal az utazásokkal kapcsolatban biztosítja az adómentességet, amelyek vonaton, buszon, repülőn, illetve más közlekedési eszközön jegy ellenében történnek.
Az Szja tv. nem tartalmaz olyan előírást, amely konkrétan meghatározná, hogy az utazási költségek térítéséhez a jegyen kívül szükség van a munkáltató nevére kiállított számlára is, de ha a munkáltató által kialakított belső szabályzat ezt is előírja, az nem kifogásolható.
1.2. Személygépkocsival történő utazás
Az Szja tv. személygépkocsinak minősíti a 4, illetve 3 gumiabroncskerékkel felszerelt olyan gépjárművet, amely a vezetővel együtt legfeljebb 8 felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó és az önjáró lakóautó.
Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű, olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor (Szja tv. 3. § 45. pont).
Saját gépkocsinak minősül a saját tulajdonú, a magánszemély által zárt végű lízingbe vett kizárólag üzemi célú jármű, valamint a házastárs tulajdonát képező, illetve a házastárs által zárt végű lízingbe vett jármű is.
Ha a magánszemély a kiküldetés során az utazáshoz a saját gépkocsiját használja, akkor a költségek igazolásához kiküldetési rendelvényt lehet használni.
|
|
1.3. Költségtérítés kiküldetési rendelvény alapján
A kiküldetési rendelvény nemcsak munkaviszony keretében történő kiküldetés során alkalmazható, hanem bármilyen típusú hivatali üzleti út esetén is.
A jövedelem kiszámítása során nem kell figyelembe venni a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kapott összeget, feltéve, hogy a térített összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket [Szja tv. 7. § (1) bekezdés r) pontja].
Kiküldetési rendelvény: a kifizető által két példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, a gépjármű gyártmányának, típusának megnevezését, forgalmi rendszámát, a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, valamint ezen költségtérítés kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.). A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizető, másolatát a magánszemély a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi.
A kiküldetési rendelvényre nincs külön nyomtatvány, erre a célra bármilyen bizonylat használható, de annak az alkalmazása szabályszerű, amely tartalmaz minden olyan adatot, amelyet az Szja tv. 3. § 83. pontja előír.
A kiküldetési rendelvény számviteli bizonylat, így azt sorszámmal kell ellátni. A gazdálkodó szervezet a számviteli politikájában, illetve a pénzkezelési szabályzatában köteles rögzíteni a sorszámozott bizonylat útját, az elszámolás módját, szabályait, vagy dönthet a szigorú számadás alá vont rendelvény használatáról és annak feltételeiről.
Az Szja tv. szerint igazolás nélkül elszámolható költség: a kifizető által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 9 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével kifizetett összeg.
Az alkalmazandó üzemanyag-fogyasztási normákat a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 60/1992. Korm. rendelet) tartalmazza. A kormányrendelet gépkocsitípusonként, a gépkocsi lökettérfogata szerint határozza meg a fogyasztási normát. A magánszemély választhat a kétféle fogyasztási norma közül, amely legalább egy negyedéven belül nem módosítható.
A 60/1992. Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése szerint a gépkocsik alapnormája egyszerűsített elszámolásként, alapnorma-átalányként is meghatározható.
A benzinüzemű személygépkocsi alapnorma-átalány mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint:
A benzinüzemű személygépkocsi alapnorma-átalány mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint:
|
1000 cm3-ig |
7,6 liter/100 km |
|
1001–1500 cm3-ig |
8,6 liter/100 km |
|
1501–2000 cm3-ig |
9,5 liter/100 km |
|
2001–3000 cm3-ig |
11,4 liter/100 km |
|
3001 cm3 felett |
13,3 liter/100 km |
A gázolajüzemű személygépkocsi alapnorma-átalány mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint:
|
1500 cm3-ig |
5,7 liter/100 km |
|
1501–2000 cm3-ig |
6,7 liter/100 km |
|
2001–3000 cm3-ig |
7,6 liter/100 km |
|
3001 cm3 felett |
9,5 liter/100 km |
A kifizetőnek belső szabályzatban kell meghatároznia az üzemanyag-fogyasztási normák térítésének módszerét.
Ha a munkáltató a munkavállalónak a bevételnek nem számító összegnél többet fizet, akkor – a magánszemély választása szerint – a felettes részt bérnek kell tekinteni, vagy a kapott összeggel szemben költséget számolhat el. Erre a költségelszámolásra ugyanazokat az elszámolási és nyilvántartási szabályokat kell alkalmaznia, mint az egyéb költségtérítésekre (pl. útnyilvántartást kell vezetni).
A kiküldetési rendelvény alkalmazása nemcsak az szja-kötelezettség szempontjából kedvező, hanem a cégautóadó szempontjából is. A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 17/A. § (1) bekezdése cégautóadó-fizetési kötelezettséget ír elő az olyan személygépkocsi után is, amelynek használatával összefüggésben az Szja tv. tételes költségelszámolásra vonatkozó szabályai szerint költséget számol el a magánszemély. A Gjt. 17/A. § (2) bekezdése azonban kedvező szabályt fogalmaz meg, mely szerint nem kell cégautóadót fizetni az olyan személygépkocsi után, amelynek használatával összefüggésben bevételnek nem számító költségtérítést kap a magánszemély. Így, ha a kiküldetési rendelvény alapján a hivatali, üzleti utazásra tekintettel kifizetett költségtérítés összege nem haladja meg az – előzőekben ismertetett – igazolás nélkül elszámolható mértéket, akkor nincs cégautóadó-fizetési kötelezettség sem.
Akkor sem keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettsége a magánszemélynek, ha a kiküldetési rendelvény alapján a meghatározott mértéknél nagyobb összeget kap ugyan (például a 9 forint helyett kilométerenként 25 forintot), de a mértéket meghaladó összeg után a felek közötti jogviszony szerint teljesíti az adókötelezettségét.
|
Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online:
|
 |
1.4. Költségtérítés útnyilvántartás alapján
Ha a munkáltató a hivatali, üzleti úthoz kapcsolódóan nem állít ki a magánszemélynek kiküldetési rendelvényt, akkor a gépkocsihasználattal kapcsolatos költségelszámolásra útnyilvántartás alapján is lehetőség van. Minden költségelszámolással érintett gépjármű esetében külön útnyilvántartást kell vezetni. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, a fogyasztási normát, az év első és utolsó napján a kilométeróra állását, továbbá, ha a költségelszámoláshoz ez szükséges, akkor ezt az adatot havonta kell bejegyezni.
Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell még
– az utazás időpontját,
– az utazás célját (honnan-hova történt az utazás),
– a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését, valamint
– a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.
Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyag-vásárlás időpontját és költségeit is.
Kötelező az útnyilvántartást vezetni,
– ha a munkáltatótól hivatali, üzleti úttal kapcsolatban kapott költségtértés a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható összeget meghaladja, és a magánszemély a tételes költségelszámolást választja; valamint
– annak a magánszemélynek, aki a személygépkocsit, amit hivatali üzleti úthoz is használ, más önálló tevékenységének végzése során is használja.
Nem érvényesíthető költség azokra az útnyilvántartásban feltüntetett utakra, amelyekre a munkavállaló a munkáltatójától bevételnek nem minősülő utazási költségtérítést kapott.
Az útnyilvántartás alapján fizetett költségtérítésként kapott összeg adóköteles bevételnek számít, amellyel szemben a felmerült költségek a hivatali, üzleti utakra (futásteljesítmény) elszámolhatók.
A bevétellel szemben a költségek elszámolása a következők szerint történhet. A magánszemély szabadon választhat a módszerek között, de lényeges, hogy a választása a teljes adóévre és valamennyi, az általa használt személygépkocsira vonatkozik.
Az egyik lehetséges módszer szerint
– üzemanyagköltség címén a 60/1992. Korm. rendeletben meghatározott fogyasztási norma szerinti üzemanyag-mennyiség és a NAV által közzétett üzemanyagár szorzataként meghatározott összeg számolható el; vagy
– a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehető figyelembe, azzal, hogy a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség; továbbá
– a számlával (bizonylattal) igazolt fenntartási, javítási és felújítási költségek számolhatók el az üzleti, hivatali célú használat arányában.
A gépkocsival kapcsolatban felmerülő biztosítási díjak, valamint a gépjárműadó gépkocsi-fenntartási költségként vehető figyelembe.
Saját tulajdonúnak minősülő személygépkocsi esetén az üzemanyagköltséget az előzőekben leírtak szerint; minden más, az előző bekezdésben felsorolt költség címén pedig kilométerenként 9 forint általános személygépkocsi-normaköltséget lehet elszámolni a kapott költségtérítéssel szemben.
A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges járművenként – az Szja tv. 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott – külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az üzemi célú futás kezdő és záró kilométeróra-állásának a feljegyzése. Költség kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el, kivéve azt a futásteljesítményt, amelyre nézve a magánszemély munkáltatója kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett.
Az útnyilvántartás alapján történő utazási költségtérítésnek nem feltétele a saját autó. A költség térítésének akkor sincs akadálya, ha a munkavállaló bérelt vagy kölcsönkapott gépkocsival megy hivatali, üzleti útra.
A nem saját tulajdonú személygépkocsi esetén a 9 forint általános személygépkocsi-normaköltség viszont csak saját személygépkocsi esetében számolható el.
A magánszemélynek a költségelszámolás miatt cégautóadó-fizetési kötelezettsége keletkezik, mert a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 17/A. § (1) bekezdése szerint: adóköteles az Szja tv. szerinti személygépkocsi, amely után az Szja tv. alapján tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást számoltak el.
Az előzőek miatt saját tulajdonúnak minősülő személygépkocsi esetén kedvezőbb az útnyilvántartás helyett kiküldetési rendelvény alapján kifizetni a költségtérítést, mivel nem keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettség a magánszemély tulajdonában álló azon személygépkocsi után, amelynek használatával összefüggésben a használó – költségei ellentételezésére – kizárólag az Szja tv. 7. § (1) bekezdés r) pontja szerinti költségtérítést kap.
Amennyiben például a munkáltató megtéríti a munkavállalónak a cégautóadót, akkor a megtérített (átvállalt) összeg a munkavállaló bérjövedelmének minősül.
Dr. Székely Zsuzsanna az Adó szaklap 206/4 számában megjelent cikkéből azt is megtudhatja , hogyan szabályozott a cégautóadó-fizetési kötelezettség, az étkezés és a szállás költségtérítése, s megismerheti a külföldi kiküldetésre vonatkozó szabályokat is.
