A hét áfakérdése: árrés szerinti adózás


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cégünk uniós tagországokból használt személygépkocsikat kíván beszerezni és azokat forgalomba helyezés nélkül Magyarországon kívánja értékesíteni magánszemélyeknek. Milyen feltételek fennállása mellett válhatunk jogosulttá arra, hogy a fenti ügyletek kapcsán az áfa-törvény XVI. fejezetében foglalt különös szabályokat, vagyis az árrés adózást alkalmazzuk?


A fenti ügyletekkel összefüggésben az árrés adózás alkalmazása attól függ, hogy azok az áfa törvény XVI. fejezetében foglalt rendelkezéseknek megfelelően valósulnak-e meg. A kérdéses ügyletek kapcsán az alábbi feltételeknek kell megvalósulniuk:

  1. Az Önök cége által másik közösségi tagállamokból továbbértékesítési céllal beszerzett használt személygépkocsik az Áfa-tv. 213. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében használt ingóságnak – vagyis műalkotásnak, gyűjteménydarabnak és régiségnek nem minősülő, adott, illetőleg kijavításuk vagy rendbehozataluk utáni állapotukban eredeti rendeltetésüknek megfelelően használható ingó termékeknek tekinthetők.
  2. Az Önök cége az Áfa-tv. 213. § az (1) bekezdés e) pontja alapján viszonteladónak – azaz ilyen minőségében továbbértékesítési céllal használt ingóságot beszerző adóalanynak – minősül.
  3. Az Áfa-tv. 216. §-ának a)-d) pontjának megfelelően a személygépkocsikat az Önök cége részére a Közösség területéről a következők bármelyike értékesíti:

a) nem adóalany személy, szervezet;
b) olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítése a 87. § szerint mentes az adó alól;
c) alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen minőségében a Közösség nyilvántartásba vétele helye szerinti tagállamának azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (továbbiakban: Héa-irányelv) 282-292. cikkeinek, feltéve, hogy termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz;
d) másik viszonteladó vagy olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítésére ilyen minőségében az érintett közösségi tagállamnak azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 312-325. cikkeinek, vagyis a használtcikk-kereskedőkre vonatkozó különös szabályozást tartalmazó rendelkezéseknek.

Amennyiben tehát a fenti feltételek fennállnak, úgy a társaság, mint viszonteladó jogosult az árrés adózás alkalmazására.

Amennyiben az Önök cége részére a kérdéses személygépkocsikat másik tagállamból értékesítő adóalany értékesítése nem felel meg a 3./c), illetve 3./d) pontban megfogalmazottaknak, úgy a társaságnak az Áfa-tv. 19. §-ának a) pontja, illetve a 20. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében a személygépkocsik beszerzése kapcsán termék Közösségen belüli beszerzése címen áfa-kötelezettsége keletkezik. Az így – Áfa-tv. 19. §-a szerint Közösségen belüli beszerzésként – beszerzett személygépkocsik tekintetében az Áfa-tv. XVI. fejezetében szabályozott árrés adózást nem alkalmazhatja.

A kérdést dr. Boda Péter szakértőnk válaszolta meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 25.

Kisokos a közvetített szolgáltatásokról

Közvetített szolgáltatás fogalmával több adónemet illetően is találkozunk. A fogalmak különbözőek, így számos kérdés felvetődhet az értelmezésükkel, használatukkal kapcsolatosan. Ha a köznyelvi meghatározásból indulunk ki, akkor közvetítés szó alatt a kapcsolat megteremtését kell érteni, a két fél összekapcsolása értendő alatta. Ismertetjük a részleteket és egy érdekes jogesetet.