A zárt végű pénzügyi lízing adózási és számviteli kérdései
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Háromrészes cikksorozatunkban a pénzügyi lízingformák és az operatív lízing adózási és számviteli kérdéseit igyekszünk áttekinteni részletesen. A gyakorlatban sokszor komoly problémákat okoz a lízing ügyletek jogi, adózási és számviteli minősítése és megkülönböztetése. Először a pénzügyi lízingen belül is a zárt végű lízinghez kapcsolódó kérdéseket járjuk körbe.
A pénzügyi lízing
A pénzügyi lízing definiálása korántsem egyszerű feladat. Más fogalmi meghatározást találunk a Ptk-ban, mást a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben, illetve máshogy közelíti meg a kérdést az IFRS szabályrendszere is. A fentiektől elrugaszkodva az alábbiakban általános érvényű meghatározásra törekszünk.
A pénzügyi lízing olyan eszközalapú finanszírozási forma, üzletszerűen végzett pénzügyi szolgáltatás, amelynek során a lízingbeadó a lízingbevevő megbízásából (igényeinek megfelelően) a lízingtárgyat azért szerzi be, hogy azt a lízingbevevőnek határozott időre használatába adja lízingdíj fizetés mellett (tőke + kamat). Mindezt úgy, hogy a lízingtárgy (a lízingelt eszköz) a lízingbeadás pillanatában a lízingbevevő könyveibe kerül, vagyis ő amortizálja.
A lízinget „körüllengi” az adásvétel, a bérlet, a részletvétel és a hitel intézményeinek rendszere, vagyis öszvér megoldásnak tekinthető. Emiatt is sajátos adózási és számviteli kezelése is.
A zárt végű pénzügyi lízing
A pénzügyi lízingen belül hazai gyakorlatunkban létezik nyílt végű és zárt végű pénzügyi lízingforma. A zárt végű pénzügyi lízing beruházási hitelhez hasonlítható, hiszen a tulajdonszerzése a lízingbevevőnek futamidő végén automatikus és kötelező érvényű. Továbbá a futamidő elején egy összegben kell pénzügyileg rendeznie a lízingbevevőnek az általános forgalmi adót (vagy arra külön finanszírozási kölcsönszerződést szükséges kötnie).
Általános forgalmi adó
Maga az általános forgalmi adóról szóló törvény is annak a mentén differenciál, hogy az adott lízingformának mely „vonása” az erősebb, inkább hitelhez, vagy inkább egy bérlethez hasonlítható. Ahogy azt már említettük, a zárt végű pénzügyi lízing inkább a hitelhez hasonlítható, ennek megfelelően az termékértékesítésnek minősül általános forgalmi adó szempontjából.
Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség már a lízingtárgy birtokba adásakor (átadás-átvételekor) keletkezik, tekintettel arra, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvény az ilyen fajta lízinget termékértékesítésnek minősíti a futamidő végi biztos tulajdonszerzés miatt. (Kivéve vagyoni értékű jog lízingelése esetében, amely minden esetben szolgáltatás nyújtásnak minősül).
Emiatt az átadás-átvétel napjával, vagyis jellemzően a futamidő kezdetével, a lízingcég a teljes nettó összegről és az arra jutó teljes általános forgalmi adó tartalomról számlát fog kibocsátani a lízingbevevő részére. Előfordulhat bizonyos esetekben, hogy ezt a számlát nem a lízingcég, hanem a lízingtárgy eladója bocsátja ki a lízingbevevő számára, de ez viszonylag ritka.
Továbbá a futamidő alatt a lízingdíjakról általános forgalmi adót nem tartalmazó értesítők, mint számviteli bizonylatok kerül(het)nek a lízingbeadó részéről kibocsátásra. Az önerő egy speciális „törlesztő” részletnek tekinthető, melyről ennek okán szintén általános forgalmi adót nem tartalmazó számviteli bizonylat kerül(het) kiállításra. Amennyiben ilyen számviteli bizonylatokat a lízingcég nem állít ki, akkor a kapcsolódó szerződések, azok mellékletei szolgálhatnak a könyvelés számviteli bizonylatául.
A zárt végű pénzügyi lízing esetében, tehát a futamidő elején nagy összegű, a teljes nettó eszköz értékre jutó általános forgalmi adó összegével, pénzügyileg bírnia kell a lízingbevevőnek, természetesen az önerőn felül. Ugyan láttuk, hogy a felé kibocsátott számla alapján, amennyiben jogosult, akkor ezen általános forgalmi adó összeget levonásba is helyezheti a megfelelő elszámolási időszakban, ugyanakkor ez minimálisan is több hónapnyi finanszírozási szükséglet áthidalásának megoldását követeli meg a lízingbevevő részéről. A későbbiekben a zárt végű pénzügyi lízingnél azonban nincs „gondunk” az általános forgalmi adóra, sőt amennyiben futamidő előtti átvállalásra, visszavételre kerülne sor, akkor a lízingelt eszköz aktuális piaci értékére jutó általános forgalmi adó összegére a lízingcégtől még igényt is tarthatunk. (Noha ez az általános forgalmi adót mínusz előjellel tartalmazó számla miatt, a lízingbevevő számára, fizetendő adót fog takarni az adóhatóság felé.)
Illeték
A futamidő végi biztos tulajdonszerzésre tekintettel a szerződés megkötése napjával illetékfizetési kötelezettsége keletkezik a lízingbevevőnek (kivéve, ha más ok miatt illetékmentességet élvez).
Adókedvezmények
A kis- és középvállalkozásokat (kkv-kat) társasági adóban, illetve bizonyos egyéni vállalkozókat személyi jövedelemadóban, adókedvezmények illethetik meg a pénzügyi lízing okán.
Erre akkor jogosultak a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó kkv-k, ha a lízingszerződés megkötése szerinti adóév utolsó napján kkv-nak minősülnek és a pénzügyi intézménytől igényelt lízinget tárgyi eszköz beszerzéshez, előállításhoz használják fel. Ilyen esetben, a 2013-as évet követően megkötött pénzügyi lízingszerződés alapján fizetett kamat 60%-a, de legfeljebb 6.000.000 Ft erejéig, illetve maximum a fizetendő adó 70%-áig adókedvezményre válnak jogosulttá.
Azonos feltételek mentén a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozók (kivéve bizonyos mezőgazdasági ágazatokban tevékenykedőket), ha a pénzügyi lízinget tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől igénybe vettek, akkor a hitel kamata után szintén adókedvezményt érvényesíthetnek.
Számviteli elszámolás
A számvitelről szóló törvény pénzügyi lízing definíciója több változást is megélt. A jogszabály korábban önálló definíciót tartalmazott, amit az új Ptk. életbe lépésével 2014. március 15-tel a Polgári Törvénykönyv szerinti fogalmi meghatározásra cseréltek le. Azonban alig, hogy megszokhattuk volna a változást 2015 óta már a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti definícióra mutat a számviteli törvény, mely értelmezést akár már a 2014. évre is alkalmazni lehet.
Mielőtt a definíciók tengerében elvesznénk, egyszerűsítve annyi szögezhető le, hogy a számviteli elszámolást a gazdasági értelemben vett „tulajdonjog” határozza meg. A legfontosabb és a bérlettől markánsan megkülönböztető tulajdonsága a pénzügyi lízingnek, hogy ez esetben a lízingtárgy a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra és amortizálásra.
Vagyis az első (általános forgalmi adót is tartalmazó) számla szolgál arra, hogy a lízingtárgyat és a hozzá kapcsolódó teljes tőke kötelezettséget a lízingbevevő a könyveiben szerepeltesse (éven túli részt a hosszú lejáratú, míg éven belüli részt a rövid lejáratú kötelezettségek között). Ezt követően az időszaki törlesztő részek tőkerésze (mely összességében futamidő végére azonos kell, hogy legyen a lízingelt eszköz nettó értékével) a kötelezettség csökkentését szolgálja.
Ezzel ellentétben a kamatrésze pedig kamat ráfordításként könyvelendő. Ami szintén a lízingbeadónál számolandó el költségként, az értelemszerűen a könyveiben kimutatott eszköz értékcsökkenési leírása. Így a lízing miatti kamatok és az amortizációs költség együttesen csökkenti az adózás előtti eredményét a lízingbevevőnek. (Amennyiben eltérő devizás ügyletről beszélünk, akkor az értesítőkön árfolyamkülönbözet is megjelenthet, ami szintén eredményt alakító tényező, mint pénzügyi műveletek egyéb bevétele, vagy ráfordítása.)
Ugyanez a lízingbeadó oldaláról úgy néz ki, hogy a lízingtárgy teljes értéke tartósan adott követelésként kerül kimutatás, melyet az időszaki tőkerészek csökkentnek, a kamat pedig a lízingcég bevétele lesz.
Láttuk, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint a teljesítés időpontja a lízingtárgy átadás-átvételének napja, ettől elviekben a számvitelről szóló törvény eltérhetne ugyan, azonban a gyakorlatban jellemzően egybe esik az általános forgalmi adó és a számvitel szerinti teljesítési időpont.
Pénzügyi lízing az IFRS rendszerében
Az IFRS máshogyan közelít a lízing ügyletek elhatárolásához. A pénzügyi lízing esetében nem a tulajdonjog átadása a mérvadó, hanem a tulajdonlással járó hasznok és kockázatok átadott köre a vizsgálandó.
Nemzetközi berkekben pénzügyi lízingről beszélünk, ha az alábbi feltételek közül bármelyik teljesül:
-
a tulajdonjog átszáll a lízing futamidejének a végén,
-
a szerződés kedvezményes vásárlási opciót kínál,
-
a lízing futamideje lefedi az eszköz azon gazdasági élettartamának jelentős részét, amíg az gazdaságosan használható,
-
az összes lízingdíj jelenértékének összege közel azonos az eszköz piaci értékével,
-
a lízingelt eszköz speciális, azt kizárólag a lízingbevevő tudja használni, hasznosítani,
-
a lízingszerződés felmondása esetén a lízingbeadó veszteségeit a lízingbevevő köteles viselni,
-
a maradványérték esetleges ingadozásának kockázatait a lízingbevevő viseli,
-
lehetőség van a lízing meghosszabbítására, meglehetősen kedvező díj mellett.
Az IFRS nem tesz különbséget zárt végű és nyílt végű pénzügyi lízing között, azonban differenciál a pénzügyi lízing és az operatív lízing között.
A könyvelési teendők alapvetően hasonlóak, mint amit a magyar számviteli törvény is előír. Egyetlen releváns különbség a pénz időértéke miatt merül fel. A pénzáramok diszkontálásához egy implicit kamatláb, vagy ennek hiányában a lízingbevevő inkrementális kamatlába szolgál. Ezen kamatláb meghatározása a gyakorlatban több kérdést és problémát is felvet. Az azonban egyértelműen látszik, hogy a nemzetközi számviteli szabályok alkalmazása esetén, a könyvelt összegek szerződéses értékektől, illetve a számlákon, számviteli bizonylatokon megjelenő összegektől alapvetően eltérőek lesznek.
Összefoglalás
Komoly körültekintéssel szükséges eljárnunk, hogy egy ügyletről kijelenthessük, hogy az pénzügyi lízing illetve azon belül is zárt végű pénzügyi lízing. A minősítéssel kapcsolatos kérdéseket újra és újra fel kell tennünk, amikor adójogilag, a magyar számviteli szabályok vagy éppen az IFRS szabályai szerint kívánjuk a lízingszerződésünket minősíteni. Nincsen ez másképpen a nyílt végű pénzügyi lízinggel kapcsolatban sem, ezért cikksorozatunk következő részében ezen lízingformával fogunk részletesen foglalkozni.
A cikk szerzője Bodnár Andrea, az UCMS Group Hungary munkatársa.