A zárt végű pénzügyi lízing adózási és számviteli kérdései


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Háromrészes cikksorozatunkban a pénzügyi lízingformák és az operatív lízing adózási és számviteli kérdéseit igyekszünk áttekinteni részletesen. A gyakorlatban sokszor komoly problémákat okoz a lízing ügyletek jogi, adózási és számviteli minősítése és megkülönböztetése. Először a pénzügyi lízingen belül is a zárt végű lízinghez kapcsolódó kérdéseket járjuk körbe.


A pénzügyi lízing

A pénzügyi lízing definiálása korántsem egyszerű feladat. Más fogalmi meghatározást találunk a Ptk-ban, mást a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben, illetve máshogy közelíti meg a kérdést az IFRS szabályrendszere is. A fentiektől elrugaszkodva az alábbiakban általános érvényű meghatározásra törekszünk.

A pénzügyi lízing olyan eszközalapú finanszírozási forma, üzletszerűen végzett pénzügyi szolgáltatás, amelynek során a lízingbeadó a lízingbevevő megbízásából (igényeinek megfelelően) a lízingtárgyat azért szerzi be, hogy azt a lízingbevevőnek határozott időre használatába adja lízingdíj fizetés mellett (tőke + kamat). Mindezt úgy, hogy a lízingtárgy (a lízingelt eszköz) a lízingbeadás pillanatában a lízingbevevő könyveibe kerül, vagyis ő amortizálja.

A lízinget „körüllengi” az adásvétel, a bérlet, a részletvétel és a hitel intézményeinek rendszere, vagyis öszvér megoldásnak tekinthető. Emiatt is sajátos adózási és számviteli kezelése is.

A zárt végű pénzügyi lízing

A pénzügyi lízingen belül hazai gyakorlatunkban létezik nyílt végű és zárt végű pénzügyi lízingforma. A zárt végű pénzügyi lízing beruházási hitelhez hasonlítható, hiszen a tulajdonszerzése a lízingbevevőnek futamidő végén automatikus és kötelező érvényű. Továbbá a futamidő elején egy összegben kell pénzügyileg rendeznie a lízingbevevőnek az általános forgalmi adót (vagy arra külön finanszírozási kölcsönszerződést szükséges kötnie).

Általános forgalmi adó

Maga az általános forgalmi adóról szóló törvény is annak a mentén differenciál, hogy az adott lízingformának mely „vonása” az erősebb, inkább hitelhez, vagy inkább egy bérlethez hasonlítható. Ahogy azt már említettük, a zárt végű pénzügyi lízing inkább a hitelhez hasonlítható, ennek megfelelően az termékértékesítésnek minősül általános forgalmi adó szempontjából.

Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség már a lízingtárgy birtokba adásakor (átadás-átvételekor) keletkezik, tekintettel arra, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvény az ilyen fajta lízinget termékértékesítésnek minősíti a futamidő végi biztos tulajdonszerzés miatt. (Kivéve vagyoni értékű jog lízingelése esetében, amely minden esetben szolgáltatás nyújtásnak minősül).

Emiatt az átadás-átvétel napjával, vagyis jellemzően a futamidő kezdetével, a lízingcég a teljes nettó összegről és az arra jutó teljes általános forgalmi adó tartalomról számlát fog kibocsátani a lízingbevevő részére. Előfordulhat bizonyos esetekben, hogy ezt a számlát nem a lízingcég, hanem a lízingtárgy eladója bocsátja ki a lízingbevevő számára, de ez viszonylag ritka.

Továbbá a futamidő alatt a lízingdíjakról általános forgalmi adót nem tartalmazó értesítők, mint számviteli bizonylatok kerül(het)nek a lízingbeadó részéről kibocsátásra. Az önerő egy speciális „törlesztő” részletnek tekinthető, melyről ennek okán szintén általános forgalmi adót nem tartalmazó számviteli bizonylat kerül(het) kiállításra. Amennyiben ilyen számviteli bizonylatokat a lízingcég nem állít ki, akkor a kapcsolódó szerződések, azok mellékletei szolgálhatnak a könyvelés számviteli bizonylatául.

A zárt végű pénzügyi lízing esetében, tehát a futamidő elején nagy összegű, a teljes nettó eszköz értékre jutó általános forgalmi adó összegével, pénzügyileg bírnia kell a lízingbevevőnek, természetesen az önerőn felül. Ugyan láttuk, hogy a felé kibocsátott számla alapján, amennyiben jogosult, akkor ezen általános forgalmi adó összeget levonásba is helyezheti a megfelelő elszámolási időszakban, ugyanakkor ez minimálisan is több hónapnyi finanszírozási szükséglet áthidalásának megoldását követeli meg a lízingbevevő részéről. A későbbiekben a zárt végű pénzügyi lízingnél azonban nincs „gondunk” az általános forgalmi adóra, sőt amennyiben futamidő előtti átvállalásra, visszavételre kerülne sor, akkor a lízingelt eszköz aktuális piaci értékére jutó általános forgalmi adó összegére a lízingcégtől még igényt is tarthatunk. (Noha ez az általános forgalmi adót mínusz előjellel tartalmazó számla miatt, a lízingbevevő számára, fizetendő adót fog takarni az adóhatóság felé.)

Illeték

A futamidő végi biztos tulajdonszerzésre tekintettel a szerződés megkötése napjával illetékfizetési kötelezettsége keletkezik a lízingbevevőnek (kivéve, ha más ok miatt illetékmentességet élvez).

Adókedvezmények

A kis- és középvállalkozásokat (kkv-kat) társasági adóban, illetve bizonyos egyéni vállalkozókat személyi jövedelemadóban, adókedvezmények illethetik meg a pénzügyi lízing okán.

Erre akkor jogosultak a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó kkv-k, ha a lízingszerződés megkötése szerinti adóév utolsó napján kkv-nak minősülnek és a pénzügyi intézménytől igényelt lízinget tárgyi eszköz beszerzéshez, előállításhoz használják fel. Ilyen esetben, a 2013-as évet követően megkötött pénzügyi lízingszerződés alapján fizetett kamat 60%-a, de legfeljebb 6.000.000 Ft erejéig, illetve maximum a fizetendő adó 70%-áig adókedvezményre válnak jogosulttá.

Azonos feltételek mentén a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozók (kivéve bizonyos mezőgazdasági ágazatokban tevékenykedőket), ha a pénzügyi lízinget tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől igénybe vettek, akkor a hitel kamata után szintén adókedvezményt érvényesíthetnek.

Számviteli elszámolás

A számvitelről szóló törvény pénzügyi lízing definíciója több változást is megélt. A jogszabály korábban önálló definíciót tartalmazott, amit az új Ptk. életbe lépésével 2014. március 15-tel a Polgári Törvénykönyv szerinti fogalmi meghatározásra cseréltek le. Azonban alig, hogy megszokhattuk volna a változást 2015 óta már a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti definícióra mutat a számviteli törvény, mely értelmezést akár már a 2014. évre is alkalmazni lehet.

Mielőtt a definíciók tengerében elvesznénk, egyszerűsítve annyi szögezhető le, hogy a számviteli elszámolást a gazdasági értelemben vett „tulajdonjog” határozza meg. A legfontosabb és a bérlettől markánsan megkülönböztető tulajdonsága a pénzügyi lízingnek, hogy ez esetben a lízingtárgy a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra és amortizálásra.

Vagyis az első (általános forgalmi adót is tartalmazó) számla szolgál arra, hogy a lízingtárgyat és a hozzá kapcsolódó teljes tőke kötelezettséget a lízingbevevő a könyveiben szerepeltesse (éven túli részt a hosszú lejáratú, míg éven belüli részt a rövid lejáratú kötelezettségek között). Ezt követően az időszaki törlesztő részek tőkerésze (mely összességében futamidő végére azonos kell, hogy legyen a lízingelt eszköz nettó értékével) a kötelezettség csökkentését szolgálja.

Ezzel ellentétben a kamatrésze pedig kamat ráfordításként könyvelendő. Ami szintén a lízingbeadónál számolandó el költségként, az értelemszerűen a könyveiben kimutatott eszköz értékcsökkenési leírása. Így a lízing miatti kamatok és az amortizációs költség együttesen csökkenti az adózás előtti eredményét a lízingbevevőnek. (Amennyiben eltérő devizás ügyletről beszélünk, akkor az értesítőkön árfolyamkülönbözet is megjelenthet, ami szintén eredményt alakító tényező, mint pénzügyi műveletek egyéb bevétele, vagy ráfordítása.)

Ugyanez a lízingbeadó oldaláról úgy néz ki, hogy a lízingtárgy teljes értéke tartósan adott követelésként kerül kimutatás, melyet az időszaki tőkerészek csökkentnek, a kamat pedig a lízingcég bevétele lesz.

Láttuk, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint a teljesítés időpontja a lízingtárgy átadás-átvételének napja, ettől elviekben a számvitelről szóló törvény eltérhetne ugyan, azonban a gyakorlatban jellemzően egybe esik az általános forgalmi adó és a számvitel szerinti teljesítési időpont.

Pénzügyi lízing az IFRS rendszerében

Az IFRS máshogyan közelít a lízing ügyletek elhatárolásához. A pénzügyi lízing esetében nem a tulajdonjog átadása a mérvadó, hanem a tulajdonlással járó hasznok és kockázatok átadott köre a vizsgálandó.

Nemzetközi berkekben pénzügyi lízingről beszélünk, ha az alábbi feltételek közül bármelyik teljesül:

  • a tulajdonjog átszáll a lízing futamidejének a végén,

  • a szerződés kedvezményes vásárlási opciót kínál,

  • a lízing futamideje lefedi az eszköz azon gazdasági élettartamának jelentős részét, amíg az gazdaságosan használható,

  • az összes lízingdíj jelenértékének összege közel azonos az eszköz piaci értékével,

  • a lízingelt eszköz speciális, azt kizárólag a lízingbevevő tudja használni, hasznosítani,

  • a lízingszerződés felmondása esetén a lízingbeadó veszteségeit a lízingbevevő köteles viselni,

  • a maradványérték esetleges ingadozásának kockázatait a lízingbevevő viseli,

  • lehetőség van a lízing meghosszabbítására, meglehetősen kedvező díj mellett.

Az IFRS nem tesz különbséget zárt végű és nyílt végű pénzügyi lízing között, azonban differenciál a pénzügyi lízing és az operatív lízing között.

A könyvelési teendők alapvetően hasonlóak, mint amit a magyar számviteli törvény is előír. Egyetlen releváns különbség a pénz időértéke miatt merül fel. A pénzáramok diszkontálásához egy implicit kamatláb, vagy ennek hiányában a lízingbevevő inkrementális kamatlába szolgál. Ezen kamatláb meghatározása a gyakorlatban több kérdést és problémát is felvet. Az azonban egyértelműen látszik, hogy a nemzetközi számviteli szabályok alkalmazása esetén, a könyvelt összegek szerződéses értékektől, illetve a számlákon, számviteli bizonylatokon megjelenő összegektől alapvetően eltérőek lesznek.

 

Összefoglalás

Komoly körültekintéssel szükséges eljárnunk, hogy egy ügyletről kijelenthessük, hogy az pénzügyi lízing illetve azon belül is zárt végű pénzügyi lízing. A minősítéssel kapcsolatos kérdéseket újra és újra fel kell tennünk, amikor adójogilag, a magyar számviteli szabályok vagy éppen az IFRS szabályai szerint kívánjuk a lízingszerződésünket minősíteni. Nincsen ez másképpen a nyílt végű pénzügyi lízinggel kapcsolatban sem, ezért cikksorozatunk következő részében ezen lízingformával fogunk részletesen foglalkozni.

A cikk szerzője Bodnár Andrea, az UCMS Group Hungary munkatársa.


Kapcsolódó cikkek

2024. november 27.

Az áfalevonások korrekciója az uniós bírósági gyakorlatban

Az uniós áfarendszerben az előzetesen felszámított adó levonásának joga feltétlen, teljes és azonnali. Ennek azonban számos korlátja van, illetve, ha a levonható adó összegét érintő változás történik, akkor az eredeti adólevonás módosítása is szükséges lehet. Az Áfa kalauz cikkének célja, hogy az adólevonások korrekciójára vonatkozó uniós szabályok értelmezéséhez nyújtson támpontokat az olvasó számára a vonatkozó ítélkezési gyakorlat tükrében. A közösségi szabályozás rövid ismertetését követően az európai bírósági esetjogban megjelenő alapelveket mutatjuk be, majd a meghatározó jelentőségű döntéseket járjuk körbe, a témában született legfrissebb ítéletekre fókuszálva.

2024. november 26.

Kiemelt figyelem a nemzetközi értékpapír-juttatási programokon

Egyre elterjedtebb munkavállalói javadalmazási forma hazánkban is az értékpapír-juttatás, aminek egy változata a külföldi anyavállalatok részvényjuttatási programjából származó jövedelem biztosítása. Ezek a juttatási programok a multinacionális vállalatok körében igen népszerűek, mert kiválóan alkalmasak nemcsak a munkavállalók hosszú távú lojalitásának ösztönzésére, hanem üzleti szemléletének erősítésére is. Ugyanakkor érdemes körültekintően figyelni az ezen jövedelmekre vonatkozó adókötelezettségekre is, mert egy ellenőrzés során adódhatnak olyan hibák, amik bírságot vonhatnak magukkal.

2024. november 26.

NAV-Figyelő 47. hét – Külföldi adóalanyokra vonatkozó átmeneti rendelkezések

Az átmeneti rendelkezés értelmében azoknak, a Közösség más tagállamában székhellyel rendelkező adóalanyoknak, akik, 2024-ben alanyi adómentes adóalanyként jártak el Magyarországon, és 2025. január 1-jétől belföldön alanyi adómentességet alkalmazhatnak, és élni is kívánnak e választási joggal, szándékukat az SME-NY jelű nyilatkozat benyújtásával 2024. december 31-ig kell bejelenteniük – áll a NAV Figyelőben.