Alultőkésítés és transzferár

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bár ebben az időszakban a legtöbb vállalkozás még az előző év zárásával van elfoglalva, a pénzügyi részleg már a közelgő társasági adóbevallásra is készül és – remélve, hogy már a feltöltéskor helyesen gondolta – számba veszi, hogy milyen adóalap-korrekciós tételeket kell majd érvényesíteni. Ezek közül az egyik legtöbb odafigyelést igénylő adóalapot növelő tétel az alultőkésítési szabály, amely 2012. óta – egy kiskaput bezárva – a transzferár szabállyal együtt alkalmazandó. Az alultőkésítés előírását a legtöbb esetben annak a társaságnak kell alkalmaznia, amelyik nagy részben tagi vagy egyéb vállalati kölcsönből finanszírozza tevékenységét és a kapott kölcsönre kamatot fizet, azaz ráfordítást számol el.

 

Leegyszerűsítve a szabályt, az adóalapot akkor kell megnövelni, ha a Tao. törvényben definiált kötelezettségek összege meghaladja a saját tőke összegének háromszorosát. Amikor ezeket a fogalmakat értelmezzük, két dologra kell figyelemmel lenni.

Egyrészt, amikor az éves összegeket számítjuk, akkor mind a kötelezettségek, mind a saját tőke meghatározásánál a napi átlagos állományt kell figyelembe venni. Ez a saját tőke esetén általában egyszerű, hiszen egész évben konstans értékről van szó, ám a kötelezettségeknél akár igen bonyolulttá is válhat a számítás. Gondoljunk csak egy cash pooling rendszerre, ahol a kötelezettségek/követelések állománya akár naponta is változhat. Másfelől, amikor a kötelezettséget, illetve a saját tőkét definiáljuk, bár adná magát, mégsem a számviteli törvény előírásait kell alkalmazni. Az alultőkésítés esetében a Tao. törvény külön definíciót tartalmaz ezekre a fogalmakra.

Az alultőkésítési szabály lényege, hogy bünteti, ha egy céget túlzott mértékben finanszíroznak hitelágon a tőkeággal szemben. Ekkor ugyanis a kelleténél nagyobb ráfordítás jelenik meg a finanszírozott cégnél a fizetett kamattal összefüggésben, ami csökkenti a társasági adóalapját, azaz kevesebb adót fizet, mintha a finanszírozás a saját tőke növelésén keresztül valósult volna meg.

Számos országban – többek között Magyarországon – a saját tőke/idegen tőke arányt 1:3-ban határozza meg a szabályozás, tehát “büntetlenül” a saját tőke háromszorosáig lehet eladósodni. Fontos, hogy ebbe a számításba nem tartoznak bele a pénzügyi intézményekkel szemben fennálló kötelezettségek (pl. banki hitelek), valamint a pénzügyi követelésekkel szembe lehet állítani a kötelezettségeket. Amennyiben az arány meghaladja az engedélyezett mértéket, a meghaladó részre arányosan jutó kamatösszeggel meg kell növelni az adózás előtti eredményt, vagyis azt ráfordításként nem ismeri el az adótörvény.

 

Hogy jön a képbe a transzferárhoz kapcsolódó adóalap-módosítás? Alapesetben a kötelezettség alapján fizetett vagy fizetendő kamat elszámolásra kerül a számviteli törvény előírásai szerint. Ugyanakkor, előfordulhat, hogy kapcsolt vállalkozások egymás között nem piaci mértékű kamatmértékben állapodnak meg (a szerződéskötés szabadsága alapján ezt megtehetik), vagy akár kamatmentesen nyújt kölcsönt az egyik fél a másiknak.

Ez azt jelenti, hogy a kötelezettséggel rendelkező fél csak kisebb mértékű, vagy nulla fizetett kamatot, kamatjellegű ráfordítást számol el. Az alultőkésítési szabályt ez önmagában nem zavarja, kisebb ráfordítás nagyobb adóalapot eredményez. A transzferár szabályokat azonban már sérti, méghozzá annál a félnél, amelyik a nem piaci mértékű kamatmérték miatt kisebb kamatbevételt számolt el. Ennek a félnek törvényi kötelezettsége megnövelni adóalapját a kapott és a piaci mértékű kamat különbségével, és a társasági adót ennek megfelelően megfizetni. Azonban, ha a dolog ennyiben maradna, akkor ez a különbség-rész kétszeresen adózna, egyszer a kölcsönt kapó társaságnál, mint az adózás előtti eredmény része, másodszor pedig a finanszírozó társaságnál, amelyik megnövelte adóalapját. Ennek kiküszöbölése érdekében a kevesebb kamatot fizető fél csökkentheti a társasági adó alapját, mintha nála ez a különbség (tehát a ténylegesen fizetett kamat és a piaci mérték különbsége) ráfordítás lenne.

Ekkor viszont már úgy viselkedik ez az elszámolt rész is, mint a számvitelben ténylegesen megjelenő fizetett kamat, kamatjellegű ráfordítás, ezért logikus, hogy az alultőkésítés miatti növelés kiszámításánál ezt az adóalap-csökkentést is figyelembe kell venni. Máskülönben a szabály kijátszható lenne úgy, hogy a kapcsolt vállalkozások kamatmentesen adnak egymásnak kölcsönt, majd az erre eső adót a transzferár szabályon keresztül rendezik, de az alultőkésítésnél már nem teszik ezt meg. 2012. óta erre már nincs lehetőség.

A cikk szerzője, Kertész Gábor az Accace Hungary adómenedzsere. Az Accace az Adó Online szakmai partnere.

 

Felhasznált jogszabályi helyek, tájékoztatók:

Tao. tv. 8. § (1) j); (5) a), b)

NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 2216226186, AVÉ 2014/8.

 

---