Az iparűzési adó bevallásának aktualitásai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A következő írás az állandó jellegű iparűzési tevékenység utáni 2015. adóévi adóbevallás elkészítéséhez kíván – aktuális témák ismertetése révén – gyakorlati segítséget nyújtani, melynek során az egyes szabályok magyarázatát példákkal egészítjük ki.

1. Az adóbevallási kötelezettség alapismérvei

1.1. Bevallási határidő

A naptári évvel azonos üzleti évet, illetve a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózónak a 2015. évben kezdődött adóévi iparűzésiadó-kötelezettségéről az adóév utolsó napját követő ötödik hónap utolsó napjáig kell adóbevallását benyújtania az önkormányzati (települési, fővárosban a fővárosi) adóhatósághoz. A naptári évvel azonos üzleti éves adóalany a 2015. adóévről 2016. május 31-éig nyújtja be adóbevallását.

A fenti főszabálytól eltérően a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39/B. § (3) bekezdése szerinti módon, azaz tételes adóalap (településenként 2,5 millió forint) szerint adózó kata-alanynak a 2015. adóévi bevallását 2016. január 15-éig kellett benyújtania.

1.2. A bevallás benyújtásának módjai

A Htv. 42/C. § (1) bekezdése a törvényi feltételeknek megfelelő – azaz, rendeleti adóelőnyt nem érvényesítő vagy arra nem jogosult – adózók számára lehetővé teszi, hogy adóbevallásukat az önkormányzati adóhatóság által rendszeresített nyomtatvány helyett az önkormányzati adóhatóságok által rendszeresíthető bevallási, bejelentési nyomtatványok tartalmáról szóló 35/2008. (XII. 31.) PM rendelet (a továbbiakban: 35/2008. PM rendelet) szerinti „központi” nyomtatványon nyújtsák be. Az adózó „központi” nyomtatványon történő eljárási kötelezettségét papír alapon vagy – rendeleti szabályozás alapján kötelező jelleggel vagy lehetőségként – elektronikus úton teljesíti. A Htv. az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szabályozását lerontva az adózók számára döntési szabadságot biztosít abban a tekintetben, hogy eljárási kötelezettségüket milyen módon teljesítik.

Az adózó a bevallási nyomtatvány kitöltéséhez, így az adóévi adókötelezettség megállapításához szükséges 2015. évre hatályos rendeleti szabályozást – valamennyi rendeleti tényállás tekintetében – a települési önkormányzat honlapjáról, míg az adó mértékét a Kincstár honlapjáról (Országos Helyi Adó Adatbázis) ismerheti meg.

a) A Htv. 42/C. § (1) bekezdése alapján a vállalkozó az adóévi iparűzési adóról bevallási kötelezettségét a 35/2008. PM rendelet 19. melléklete szerinti, „központi” nyomtatványon is teljesítheti. E nyomtatványon csak az az adózó nyújthat be adóbevallást, aki/amely az önkormányzat adórendelete szerinti mentességre, kedvezményre nem jogosult vagy azt nem szándékozik igénybe venni. (A rendeleti adóelőnyt biztosító szabályok településenként eltérőek lehetnek, így azokat a „központi” nyomtatvány értelemszerűen nem tudja megjeleníteni.)

A „központi” bevallási nyomtatvány az elektronikus jogi adatbázisokból letölthető, vagy a 35/2008. PM rendelet 19. melléklete alapján – kizárólag változatlan szerkezetben és tartalommal – azt az adózó „word” formátumban előállíthatja.

Az adózó a bevallási nyomtatványon köteles feltüntetni

• annak az önkormányzatnak az elnevezését, amelynek adóhatóságához a bevallást benyújtja;
• azt az adóévet, amelyre a bevallás vonatkozik; továbbá
• az adóévre vonatkozó adómértéket.

b) Az Art. 10. § (3) bekezdésének utolsó fordulata szerint az adóhatóság rendszeresíti a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges nyomtatványokat és biztosítja az adóztatás feltételeit. Az Art. 31. § (1) bekezdés második mondata szerint az adózó az önadózással megállapított adóról – így az iparűzési adóról [Art. 32. § (1) bekezdés] – az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adóbevallást tesz.

A 35/2008. PM rendelet 19. melléklete szerinti bevallási nyomtatványmintát minden önkormányzati adóhatóság a településre irányadó tárgyévi adórendelet szerinti adómérték, illetőleg a Htv. 39/C. § (1)–(3) bekezdésén alapuló – 2,5 millió forint vállalkozási szintű adóalapot meg nem haladó adózókra vonatkozó – rendeleti adókedvezményi, adóalap-mentességi szabály esetén, legfeljebb 3 tényállási elemmel egészítheti ki.

Azon adózó, aki/amely – az a) pontban említett – „központi” nyomtatvány benyújtására nem jogosult vagy azzal a lehetőséggel nem kíván élni, bevallását az önkormányzati adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon köteles teljesíteni. E nyomtatványt az adózó az önkormányzat honlapjáról töltheti le vagy (különösen honlap hiányában) papír alapon az önkormányzati adóhatóságtól szerezheti be. Az adóbevallási nyomtatványt önkormányzati adóhatóságonként kell beszerezni.

Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online: díjmentes cikk és szaklap értesítő kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata egyedi szaklap ajánlatok Részletes információk »

c) Az Art. 5. § (3) bekezdése, valamint az Art. 175. § (24) bekezdése alapján az önkormányzat rendeletében lehetővé teheti vagy az adószámmal rendelkező vállalkozók számára kötelezettségként írhatja elő az adóbevallás elektronikus úton való teljesítését (le- és kitöltését, benyújtását). Ugyanakkor – a Htv. 42/C. § (4) bekezdése alapján – az iparűzési adó bevallása „központi” nyomtatványon, elektronikus úton kizárólag akkor nyújtható be, ha azt az önkormányzat rendelete kifejezetten szabályozza.

1.3. A bevallás benyújtásának helye

A Htv. 37. § (1) bekezdése alapján a vállalkozót a székhelye, telephelye szerinti önkormányzat illetékességi területén terheli állandó jellegű iparűzésiadó-kötelezettség. Azaz, az adózónak minden olyan magyarországi önkormányzat illetékességi területén (településen) iparűzésiadó-kötelezettsége, s az annak részelemét képező bevallás-benyújtási kötelezettsége áll fenn, amely az adónemet a 2015. naptári évben működtette. (Mintegy 400 településen nem vezette be az önkormányzat az iparűzési adót, ezen önkormányzati adóhatóságokhoz nem kell adóbevallást benyújtani.)

2. „Általános” telephely

A Htv. 52. § 31. pont a) alpontja értelmében telephely (a távközlési, illetve az energiaellátói tevékenységet végző vállalkozások kivételével) az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye – függetlenül a használat jogcímétől –, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, a vízkutat, a szélerőművet (szélkereket), az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat, vasúti pályát.

„Általános” telephelyről a Htv. alkalmazásában azon vállalkozások esetében beszélhetünk, akik/amelyek nem tekinthetők távközlési tevékenységet végzőnek (Htv. 52. § 63. pont), villamosenergia-/földgázszolgáltatást nyújtónak [Htv. 52. § 31. pont c) alpont]. A hivatkozott jogszabályhely értelmében a Htv. szerinti telephely mint állandó jellegű iparűzésiadó-kötelezettség 3 feltétel együttes teljesülése esetén áll fenn. Egyrészt az „állandó üzleti létesítmény” léte, mely alatt az adóalany által valamilyen jogcím (például bérbeadás, bérbevétel, szívességi használat) alapján a vállalkozási tevékenységhez használt ingatlan jellegű létesítmény értendő. A normaszöveg a telephely kifejezés alatt értendő ingatlantípusokat – erre utal a különösen szó – csupán példálódzó jelleggel határozza meg. 

Másrészt kritérium, hogy az üzleti létesítmény iparűzési (vállalkozási) tevékenység színtere legyen. Harmadrészt – előbbi feltételből következően – az adóalany (saját maga vagy foglalkoztatottai révén) vállalkozási tevékenységét az üzleti létesítményben, létesítményen vagy a létesítményből kiindulóan fejtse ki.

Néhány tényállás:

a) Egy vállalkozás az ország különböző településein bankautomatákat helyez el szerződéses partnere, a készpénzfelvételi szolgáltatást nyújtó pénzintézet érdekében. A szolgáltatás teljesítéséhez – többek között – speciális szoftverre, szerverekre, az ezeket kezelő munkavállalókra és bankautomatákra van szükség. A bankautomaták működtetése nem igényel állandó személyzetet, így azok kezelőszemélyzet nélküli automatának minősülnek, működésükhöz csak időszakonként – feltöltéskor, esetleges javításkor, karbantartáskor – szükséges emberi jelenlét. A feltöltést, az esetleges javítást, karbantartást a vállalkozás jellemzően nem saját munkavállalóival, hanem más vállalkozók bevonásával végzi el. Ebben az esetben a Htv. szerinti telephely megvalósulásához szükséges ingatlan jellegű üzleti létesítményről a bankautomatát üzemeltető vállalkozásnál nem beszélhetünk, mert a konkrét esetben gépi berendezés működtetéséről van szó, a bankautomata helye szerinti ingatlan a szerződéses partner telephelye. (Telephely ezen esetben azért sem jön létre, mivel az automaták üzemeltetése a vállalkozó munkavállalóinak folyamatos jelenlétét nem igényli.)

b) Hasonlóképpen nem beszélhetünk telephelyről vagyonőrzési szolgáltatást nyújtó adóalany esetén, amennyiben a tevékenység végzéséhez nem szükséges iroda bérlése, ugyanis a vagyonőri szolgáltatás nyújtása esetén nem tekinthető telephelynek az őrzött objektum, mert az „csak” a munkavégzés színtere.

c) A Htv. telephelyfogalmából következően a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlan – függetlenül attól, hogy az ingatlanhoz az adóalany vagy munkavállalója személyes jelenléte hozzátartozik-e – Htv. szerinti telephelyet keletkeztet az ingatlan fekvési helye szerinti önkormányzat illetékességi területén a bérbeadó társaság számára (a vállalkozási tevékenység ez esetben az ingatlan bérbeadása). Ingatlan üzemeltetése (épületfenntartási tevékenység) esetén is létrejöhet telephely, ha például az üzemeltetéshez – akár az üzemeltetésre átadott épületben – iroda fenntartása szükséges a településen.

d) Speciális szabályt tartalmaz a Htv. 37. § (2) bekezdés a) pontja, ha a vállalkozó adóéven belül megszakításokkal vagy folyamatosan 180 napot meghaladóan/előreláthatóan meghaladóan olyan önkormányzat illetékességi területén végez építőipari tevékenységet, illetve kutat vagy tár fel természeti erőforrást, ahol nincs székhelye és telephelye: ekkor e tevékenységvégzés időtartama „általános” telephelyet eredményez számára.

Három Navigátor adózási, számviteli témában, 15% kedvezménnyel
A csomag tartalmazza az Art. Navigátort, az Áfa Navigátort, és a Számviteli Navigátort, amelyek a csomagkedvezménytől függetlenül külön is rendelhetőek! Megrendelés >>

Megjegyezzük, hogy a Htv. szerinti telephely nem feltétlenül azonos a cégjegyzékben szereplő telephellyel. A Htv. telephelyfogalma ugyanis eltér a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény telephelyfogalmától, ebből adódóan Htv. szerinti telephely lehet cégjegyzékben szereplő, illetőleg ott nem szereplő telephely, s mindez fordítva is igaz. Az egyéni vállalkozó esetén a telephelyengedélyébe – vagy a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala által az egyéni vállalkozókról vezetett nyilvántartásba – bejegyzett ingatlancím szintén nem jelent automatikusan Htv. szerinti telephelyet.

3. Az adóalap-megosztás alapismérvei

A Htv. melléklete alapján a 2015. évben kezdődött adóévre – a 2.2. pont, 2.4. pont kivételével – azt a módszert kell alkalmazni, amelyik a vállalkozói tevékenységre leginkább jellemző.

A Htv. 39. § (2) bekezdése szerint, ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén – így külföldi településen (Htv. 52. § 61. pont) is – végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját meg kell osztania a székhely, illetve a telephely(ek) szerinti települési önkormányzatok között. A vállalkozót az adóalap megosztásának kötelezettsége azon település vonatkozásában is terheli, amely nem vezette be az iparűzési adót.

A Htv. 52. § 61. pont első mondata értelmében „külföld” az adóalap-megosztás szempontjából egy „telephelynek” számít akkor is, ha a vállalkozó tevékenységét több állam területén vagy egy állam több településén folytatta. Az adóalap megosztásának kötelezettsége akkor is fennáll, ha a vállalkozónak magyarországi székhelyén kívül csak külföldön van telephelye.

A vállalkozó iparűzésiadóalap-megosztási kötelezettségét a Htv. melléklet szabályai alapulvételével köteles teljesíteni. A Htv. melléklet 1. pontja szerint az a – nem energiaellátó, nem távközlési szolgáltatást nyújtó – vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az iparűzésiadó-alapja nem haladta meg a 100 millió forintot, a személyi jellegű ráfordítással arányos, az eszközérték-arányos vagy a komplex megosztási módszer egyikét alkalmazza.

A Htv. melléklet 7. pontja szerint az 1.1., 1.2. és 2.1. pont szerinti megosztási módszerek közül nem lehet azt alkalmazni, amelyik a székhely vagy telephely szerinti településen 0 forint települési adóalaprészt eredményez.

A hivatkozott jogszabályhelyek összefüggései értelmében valamely megosztási módszer alkalmazása nem az adózó választása, hanem a tényálláshoz kapcsolódó törvényi kötelezettsége alapján történik. A vállalkozót az adóalap-megosztási módszerek közüli „választás lehetősége” még a 100 millió forint alatti adóalap esetén sem illeti meg automatikusan.

Az adóalap megosztásához a számításokat „alulról-felfelé”, a székhely, illetve a telephely szerinti települések szintjéről kiindulva kell elvégezni. A megosztás vetítési alapja az egyes településeken számított személyi jellegű ráfordítások, illetve eszközérték összege. A számítások során az egyes székhely, telephely szerinti településekre osztott adóalapoknak meg kell egyezniük a vállalkozási szintű adóalap összegével.

A Htv. melléklet 5. pontja szerint az adóalap megosztására vonatkozó számításokat – a kerekítés általános szabályai alapulvételével – hat tizedesjegy pontossággal kell elvégezni. Ebből következően, ha a részletszámításokat tizedestörtben fejezzük ki, akkor a tizedestört utáni számjegyek száma attól függ, hogy a részletszámítást a Htv. alapján tizedestörtben vagy százalékban kell-e kifejezni. Előbbi esetben a tizedesvessző után 6 tizedesjegynek, míg az utóbbi esetben 8 tizedesjegynek kell lennie (százalékban kifejezve 6 tizedesjegy).

4. Az adóátalány beszámítása az állandó jellegű tevékenység utáni adóba

A Htv. 37. § (2) bekezdés a) pontja szerint ideiglenes jellegű az iparűzési tevékenység, ha az önkormányzat illetékességi területén az ott székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó építőipari tevékenységet folytat, illetőleg természeti erőforrást tár fel vagy kutat (a továbbiakban: építőipari tevékenység), feltéve, hogy a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység időtartama adóéven belül a 30 napot meghaladja, de nem éri el a 181 napot.

A Htv. 38. § (2) bekezdése szerint építőipari tevékenység esetén az adókötelezettség időtartama a tevékenység megkezdésének napjától a felek közti szerződés alapján a megrendelő teljesítéselfogadásának napjáig terjedő időszak valamennyi naptári napját magában foglalja. Ebből következően az adóköteles időszakon belüli napok számítása során azokat a napokat is figyelembe kell venni, amelyeken tevékenységvégzés (például időjárási, műszaki, munkaszervezési okok miatt) nem történt.

4.1. A településen megfizetett adóévi adóátalány beszámítása

A Htv. 37. § (3) bekezdés első mondata alapján, ha az építőipari tevékenység folytatásának időtartama adóéven belül a 180 napot meghaladja, akkor a tevékenység helye szerinti településen telephely (2. pont) jön létre. A hivatkozott bekezdés második mondata speciális szabályként – eltérően a Htv. 40/A. § (1) bekezdés a) pontjában és (2) bekezdésében foglalt adócsökkentés szabályától – rögzíti, hogy ha a vállalkozó az adóévben az önkormányzathoz az ideiglenes jellegű tevékenység után már fizetett adóátalányt (korábban úgy gondolta, az építőipari tevékenység időtartama nem fogja meghaladni a 180 napot), akkor azt az adóösszeget az önkormányzat illetékességi területén létrejött telephelye mint állandó jellegű iparűzési tevékenység után fizetendő adóból vonhatja le. Azaz, a telephellyé vált településre korábban megfizetett adóátalány összege beszámítandó az állandó jellegű adókötelezettség után az adóévi előlegfizetési időszakra megállapított és bevallott adóelőleg összegébe.

PÉLDA

Egy vállalkozó az adott településen a 2016-ban 2 alkalommal végez ideiglenes jellegű építőipari tevékenységet, először március 1-jétől május 20-áig, majd július 10-étől december 2-áig.

a) Az első időszakban az adózó ideiglenes jellegű iparűzésiadó-kötelezettsége a tevékenység megkezdésének 31. napjától [Htv. 37. § (2) bekezdés a) pont], azaz 2016. 03. 31-étől keletkezik, az adóköteles napok száma (81 nap – 30 nap =) 51 nap, ezen időtartamra kell az adózónak az adóátalányt megállapítania, bevallania és megfizetnie 2016. június 15-éig.

b) A második időszakban az ideiglenes jellegű adókötelezettség 2016. 07. 10-étől 2016. 10. 16-áig tart, ugyanis 2016. 10. 17-étől (első időszak 81 nap + második időszak 99 nap, összesen 180 nap), azaz az adóéven belüli építőipari tevékenység végzésekor a 181. naptól az ideiglenes jellegű adókötelezettség állandó jellegű adókötelezettséggé alakul át.

Mindezek következtében a településen a vállalkozónak az építőipari tevékenység megkezdésétől (azaz, 2016. 03. 01-jétől) telephelye „áll fenn”, a 181. naptól számított 15 napon belüli változásbejelentésben az állandó jellegű adókötelezettsége okán az előlegfizetési időszakra (2016. 03. 01–2017. 06. 30.) az egyes esedékességi időpontokra (2016. március 15., 2016. szeptember 15. és 2017. március 15.) előleget kell megállapítania és bevallania. Az adózó az előlegfizetési időszak 2016. március 15-ére bevallott adóelőlegébe [Htv. 37. § (3) bekezdés második mondat] az első ideiglenes jellegű tevékenységvégzés időszakára (2016. 03. 01–2016. 05. 20.) korábban megfizetett adó átalányösszegét beszámítja, míg az esetleges maradványösszeget a 2016. szeptember 15-én esedékes adóelőlegre számolja el.

4.2. Az ideiglenes jellegű építőipari tevékenység utáni adóátalány beszámítása

A Htv. 40/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint a székhely, illetőleg a telephely szerinti önkormányzathoz az adóévre fizetendő adóból – legfeljebb annak összegéig – levonható az adóalany által az ideiglenes jellegű tevékenység után az adóévben megfizetett adó. A Htv. 40/A. § (2) bekezdése szerint az adóévben megfizetett ideiglenes jellegű tevékenység utáni adó a székhely, illetve telephely(ek) szerinti önkormányzatokhoz fizetendő adóból a vállalkozás szintjén képződő teljes törvényi adóalap és az egyes (székhely, telephely szerinti) önkormányzatokhoz kimutatott települési adóalapok arányában vonható le.

Az idézett rendelkezések összefüggései alapján az adóalany az adóévben a székhelye, telephelye(i) szerinti, azaz, az állandó jellegű iparűzésiadó-kötelezettséggel érintett önkormányzat(ok)hoz fizetendő iparűzési adóját csökkenti az adóévben 180 napot meg nem haladó ideiglenes jellegű iparűzésitevékenység-végzés helye szerinti önkormányzat(ok)hoz megfizetett adóátalány összegével.

4.3. Következtetés az előzőekhez kapcsolódóan

A Htv. 40/A. § (1) bekezdés a) pontján és (2) bekezdésén alapuló főszabályhoz képest a Htv. 37. § (3) bekezdésének második mondata speciális szabályozást tartalmaz. Mindez az adóévben az ideiglenes jellegű építőipari tevékenység állandó jellegű tevékenységgé alakulásával az önkormányzat illetékességi területén a következő joghatást eredményezi:

• egyfelől az adóalany e településen kizárólag az állandó jellegű adókötelezettsége alapján adózik (zárja le az adóévet);
• másfelől ezen a településen az ideiglenes jellegű építőipari tevékenység címén megfizetett adóátalány összege más, adóalap-megosztással érintett (székhely/telephely szerinti) önkormányzathoz állandó jellegű iparűzésiadó-kötelezettség után fizetendő adóból nem vonható le, tekintettel arra, hogy az önkormányzat illetékességi területén az ideiglenes jellegű tevékenység állandó jellegű adókötelezettséggé „alakulásával” az ideiglenes jellegű tevékenység valamennyi joghatása „megszűnt”.

A Htv. hivatkozott jogszabályhelyeinek együttes, logikai értelmezése alapján egy adott önkormányzat illetékességi területén az adóév egésze tekintetében vagy ideiglenes jellegű építőipari tevékenység utáni vagy állandó jellegű tevékenység utáni iparűzésiadó-kötelezettség áll fenn, s ennek okán egyetlen joghatás érvényesül.

Mindez azzal is jár, hogy az adóalany által ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység után megfizetett adóátalány állandó jellegű iparűzésiadó-kötelezettség utáni adóévi előlegeibe való beszámításával – az adóév egészében – nem keletkezik két jogcímen iparűzésiadó-fizetési kötelezettség az önkormányzatnál. 

Ekkor az önkormányzati adóhatóság törli az adózó adófolyószámláján az adóévben korábban bevallott adóátalány előírását, s egyidejűleg előírja az állandó jellegű adókötelezettség címén bevallott előlegeket.

dr. Kovács Attila, az Adó Szaklap 2016/6. számában megjelent cikkében ír a közvetített szolgáltatások és az alvállalkozói teljesítések értékéről, rávilágít a szokásos piaci ár fogalmára és a cikkből kiderül az is, hogyan számolható ki a mezőgazdasági őstermelő adóalapja.  

---