Az utazásszervezés speciális adózása I.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sokan gondolhatjuk, hogy az utazások szervezésének speciális áfaszabályai csak az utazásszervezők, utazási irodák munkáját hivatottak rendezni, azonban ne essünk abba a hibába, hogy ezeket a szabályokat könnyen túllapozzuk a törvényben, mert ahogy látni fogjuk, hogy sok adóalany számára alkalmazandó regulákat tartalmaznak az áfatörvény idevonatkozó passzusai.

Utas fogalma

Már az utas fogalmának meghatározása sem egyszerű feladat, hiszen a törvény alapján három formában tudjuk az utast beazonosítani, ezek szerint utas az, aki nyilatkozatot tesz a szolgáltatást nyújtónak arról, hogy:

• ő nem adóalany,

• adóalany, de nem adóalanyi minőségében jár el,

• saját nevében, saját javára vesz igénybe szolgáltatást.

Ha egyszerűbben akarjuk megfogalmazni az előbbieket, akkor utas az, aki nem hárítja tovább az utazás költségeit, vagy ha olyan utazásról van szó, amely turisztikai célú (és nem üzleti). Ha például egy munkáltató – eseti jelleggel – olyan utat szervez a munkatársainak, amelynek költségeit részben, vagy egészben továbbhárítja a munkavállalóira, akkor utazásszervezési szolgáltatást nyújt, és az árrésadózás szabályai szerint kell eljárnia, függetlenül attól, hogy van-e ilyen tevékenységi köre vagy nincs, valamint attól is függetlenül, hogy bejelentkezett-e az adóhatóság felé a speciális szabályok alkalmazására vagy sem.

Utazásszervezési szolgáltatás

Az utazásszervezési tevékenység jellemzően arról szól, hogy egy vállalkozás egy- vagy több szolgáltatást rendel meg a saját nevében, de más javára, azaz nem ő – saját maga – végzi a tevékenységet, hanem partnerei vannak, akik az utas kényelmét, kellemes időtöltését hivatottak biztosítani. Ez a tevékenység lehet például az oda-és/vagy visszautazás lehetővé tétele, a szálláshely, a vendéglátás biztosítása, idegenvezetés, rendezvényeken való részvétel lehetővé tétele, stb. Ha a szervezőnek nincsen olyan partnere, aki az előbbi tevékenységeket (vagy akár csak egyet közülük) végezné, akkor nincs szervezési tevékenység, hanem saját munka révén létrejövő értékről beszélhetünk, amely azonban az általános szabályok szerint adózik, és semmi köze nincs az árrésadózáshoz.

 

Amennyiben például én, mint magánszemély foglalok egy osztrák sípályán pályaszállást, akkor az normál áfa szabályok szerint adózik, azonban ha a szállásadó azt is leszervezi, hogy legyen aki síelni is megtanít, akkor már utazásszervezési szolgáltatásról beszélünk, annak minden következményével együtt.

Fontos kihangsúlyozni, hogy ha az utazásszervezőnek csak egy partnere van, akkor ez a típusú közvetítés is minősülhet szervezési tevékenységnek, de ha valaki önmagában csak menetjegyeket értékesít, az nem lesz utazásszervező.

Röviden összefoglalva az előbbieket: ha valaki többnemű szolgáltatást nyújt, akkor egyértelműen alkalmaznia kell az árrésadózás szabályai, aki egynemű szolgáltatás nyújt, akkor idegenvezetés és szálláshely szolgáltatása esetén alkalmazza a speciális szabályokat, ha pedig valaki egynemű szolgáltatásként belépőjegyeket biztosít rendezvény(ek)re, akkor semmi esetre esetre se alkalmazza a speciális szabályokat, mert ez utóbbi szolgáltatásnak – az általános szabályok miatt – ott van a teljesítési helye, ahol a rendezvény megrendezésre kerül, és a helyben előírt áfa-mértéket kell alkalmazni a jegyek értékesítésére.

[htmlbox afa_kotelezettseg]

 

Teljesítési hely

Ahogy az a mindennapi életben lenni is szokott, utazásszervezőként megrendelőinknek szervezhetünk belföldi – turisztikai célú – utazást, szervezhetünk külföldi utakat, és ez utóbbit még továbbbonthatjuk EU-s, és harmadik országos, végső esetben vegyes utakra. Szerencsére az áfatörvény ezt rugalmasan kezeli, és függetlenül attól, hogy utasunk hol veszi igénybe az előbbi szolgáltatásokat, a teljesítési helyet a szervező letelepedettségének helyéhez telepíti, azaz magyar utazásszervező esetén Magyarországra. Miért jó ez? A szabályozás miatt nem kell idegen országokba beregisztrálnunk, ott adószámot kérnünk, bevallást beadnunk és adót megfizetnünk, ezt mind elintézhetjük a „helyben szokásos módon”.

Amennyiben a szolgáltatást nem utasnak szervezzük, vagy üzleti utat szervezünk, akkor a megrendelő letelepedettsége fogja a teljesítési helyet megadni. Ha a megrendelőnk nem adóalany, akkor újra a szervező letelepedettségéhez kanyarodunk vissza.

---