Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A 2015-ös adócsomag több helyen is módosította az adózás rendjéről szóló törvényt. Ezek közül az egyik legfontosabb a jogviszonyok (szerződések, ügyletek) azonos megítélésének kötelezettsége az adóhatósági ellenőrzések során. A törvény tehát alapelvi szinten írja elő, hogy az adóhatóság a vizsgált szerződést, ügyletet nem minősítheti adózónként eltérően. Tehát egy bizonyos ügyben a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításokat a hivatal köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során.
Ennek megfelelően, ha például valaki bérbe ad egy ingatlant, és a bérbeadónál végzett adóellenőrzés során az adóhatóság megállapítja, hogy a számlákat helyesen ingatlan bérbeadásról állították ki, akkor a bérbevevő esetében is bérbeadás-vétel ügyletnek kell tekinteni a szerződést és annak minden tételét.
Az összes kapcsolódó számla esetében ennek megfelelően kell értékelni a vevő áfa-levonási jogosultságát. Még akkor is, ha a felek közötti ingatlan bérbeadás irodahelyiség bérletén kívül kiterjed pl. a parkolóhelyek használatára is.
Ebben az esetben nem tagadható meg az áfa-levonása a bérbevevőnél folytatott ellenőrzéskor arra való hivatkozással, hogy a parkolóhely a cég alkalmazottai által használt személygépkocsik parkolására szolgál és a parkolási szolgáltatás áfája részleges levonási tilalom alá esik. Mivel a parkolóhelyek bérbeadása egy bérbeadási szerződés részeként valósul meg, és az adóellenőrzés a szerződés és az ez alapján kiállított számlák helyességét a bérbeadónál megállapította, az áfa levonásának jogát a parkolóhelyeket bérbevevő cégnél is el kell ismernie, ha a vevő cég egyébként jogosult az áfa levonására.
Ugyanakkor érdekes, hogy valójában nem is új keletű szabályról van szó. Korábban az Adózás rendjéről szóló törvény szinte szó szerint azonos szöveggel már tartalmazta a fenti az alapelvet, melyet azonban 2013-ban hatályon kívül helyeztek. Ennek indoka akkor az volt, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (ún. Ket.) már tartalmazta ezt a rendelkezést, és nincs szükség párhuzamos szabályozásra.
A gyakorlati tapasztalatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a jogalkalmazás egyértelműsítése érdekében mégis indokolttá vált az Adózás rendjéről szóló törvény alapelvének kiegészítése, fontos garanciát adva ezzel az adózók számára kedvezőtlen eltérő minősítések kizárására.
|
A bejegyzés szerzője a LeitnerLeitner Magyarország szakértője. Az Adózásról érthetően blog az Adó Online szakmai partnere. |
|---|
