Kik minősülnek kapcsolt vállalkozásoknak?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A könyvelők és a gazdasági szakemberek körében gyakran okoz fejtörést a kapcsolt vállalkozások témaköre, mert az egyik legösszetettebb feladatok közé tartozik a kapcsolt viszony meghatározása. Ennek oka egyrészt a jogi háttérszabályozás összetettsége, mivel több jogszabályt együttesen szükséges vizsgálni, másrészt a szükséges információk rendelkezésre állásának hiánya. Mai cikkünkben lépésről lépésre bemutatjuk, hogyan érdemes a leghatékonyabban összeállítani a kapcsolt vállalkozások körét, és közben felhívjuk a figyelmet arra is, mi a könyvelő felelőssége ebben a témában.

Előző cikkünkben részletesen bemutattuk a kapcsolt vállalkozásokat érintő adózási buktatókat és kötelezettségeket, mint például a szokásos piaci ár alkalmazásának elve az adózási elszámolásokban, különféle bejelentési és kijelentési feladatok, valamint a transzferár nyilvántartások elkészítésének elmulasztása vagy a nyilvántartások hiányos összeállítása. Az előírások nem kellő alapossággal történő vizsgálata sajnos több millió forintos mulasztási bírság tételekkel és egyéb hátrányokkal járhat, amelyekkel gyakran a vállalatok csak az adóellenőrzési jegyzőkönyvekben találkoznak először, amikor már nincs lehetőség a hiányosságok pótlására – még azt csak határidőn túl is lehet megtenni. Egy-egy önellenőrzés benyújtása, illetve a transzferár dokumentációk felülvizsgálata sok álmatlan éjszakától kímélheti meg a könyvelésért vezető személyt. Mi akkor tehát a könyvelő felelőssége a kapcsolt vállalkozások ügyében?

A könyvelő (illetve a könyvelésért felelős személy) legyen akár belső alkalmazott vagy külsős könyvelő cég képviselője illetve munkatársa, alapvetően felelős azért, hogy az adózással kapcsolatos kötelezettségekre a vezető tisztségviselő figyelmét felhívja. A tájékoztatási kötelezettség alól tehát véleményem szerint nem lehet mentesülni, hiszen könyvelőként a munkaköri leírásba vagy szerződésbe beletartozik a költségvetési kapcsolatok kezelése. A kapcsolt vállalkozások esetében a különféle be- és kijelentési kötelezettségek a változás bejelentési kötelezettségekhez állnak a legközelebb. Ha kapcsolt vállalkozások között az elszámolás nem piaci alapon történik, az adóalapok (pl. társasági adó, általános forgalmi adó, stb.) módosítási kötelezettsége szintén könyvelői feladat, természetesen a megfelelően megalapozott információkra építve, amelyek a rendelkezésére állnak. A transzferár nyilvántartások elkészítése nem könyvelői feladat, hiszen ezt egy külön szakmának is tekinthetjük, így a könyvelőnek a felelőssége alapvetően az, hogy felhívja a cégvezetés figyelmét, hogy a kötelezettség és a kockázatok fennállhatnak, tehát további vizsgálatok szükségesek.A következőkben megnézzük, hogyan tarthatja kézben a könyvelésért felelős személy a kapcsolt vállalkozási ügyeket, de először is vizsgáljuk meg, mik azok a kapcsolt vállalkozások!

Számvitel és adózás a gyakorlatban 2014 – Két időpontban

1. nap: Számvitel a gyakorlatban 2014 Megtudhatja, hogyan kell elszámolni a behajtási költségátalányt, a pénztárgépek beszerzéséhez kapott állami támogatást vagy a transzferár-korrekciót. Értesülhet, hogyan módosultak a beszámolókészítés szabályai felszámolás és végelszámolás esetén. 2. nap: Adózás a gyakorlatban 2014 Fő adónemek szabályaiban bekövetkezett változások, KATA, KIVA, EVA, helyi adók, gépjárműadó változásai és a reklámadó, egyéb, az adóalanyokat érintő évközi változások. A két napos képzés mérlegképes könyvelőknek vállalkozási szakon 16 kreditpontot ér! További részletek és jelentkezés: 2014. szeptember 24-25. és 2014. november 11-12. Az egyes napokra külön-külön is jelentkezhet!

A kapcsolt vállalkozások fogalma többek között az 1996. évi LXXXI. törvénya társasági adóról és az osztalékadóról (Tao.) 4.§. 23. pontjában is megtalálható:

Kapcsolt vállalkozás:
„a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

b) az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll;”
e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll;”

Ez a definíció 2010. január 1-e óta létezik ebben a formában, ezt megelőzően más meghatározás volt érvényben, amit azért fontos áttekintenünk, mert az Adóhatóság a kötelezettségeket egészen 2008-ig visszamenőleg vizsgálhatja jelenleg. Az egyik legmarkánsabb változás a definíció c) pontjában található, miszerint 2010. január 1-től azokat a hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni. A másik fontos változás az e) pontbeli szabályozás megjelenése, mely a külföldi telephelyekkel kapcsolatos. A jogszabályi változás miatt 2010-től tehát olyan cégek is a kapcsolt vállalati körbe tartozhatnak, akik korábban nem számítottak kapcsolt vállalkozásnak.

1. példa: „A” cég egyedüli tulajdonosa Férj, „B” cég egyedüli tulajdonosa Feleség. Az „A” és „B” cég 2010. év előtt nem minősültek kapcsolt vállalkozásnak, azonban 2010-től már igen.

2. példa: „A” cégben két testvér a tulajdonos már 2004 óta, és „B” cégben is ugyanaz a két testvér tulajdonos 2008 óta. Ez esetben az „A” és „B” cég egészen 2008-tól napjainkig végig kapcsolt vállalkozási viszonyban voltak egymással.

A fenti fogalom több esetben is utal a Polgári Törvénykönyvre, ahol a többségi befolyás és a közeli hozzátartozók fogalma lelhető fel, mely részeket is szükséges elemeznünk és megértenünk. Mivel a Polgári Törvénykönyv 2014. március 15-i hatállyal megújult, így áttekintjük a régi és az új szabályozási helyeket is. A kapcsolt vállalkozás fogalmi meghatározásban az egyik kulcs elem a többségi befolyás fogalma, mely az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: „Ptk.”) 685/B. §-ban, illetve a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 8:2. §. részében található meg, a szövegezés változott, de a lényegi rész alapvetően ugyanaz maradt. A definíció szerint többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: befolyással rendelkező) egy jogi személyben a
1. szavazatok több mint ötven százalékával vagy
2. meghatározó befolyással rendelkezik.

Mit jelent a meghatározó befolyás?

A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja, illetve részvényese és
a)    jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy
b)    a jogi személy más tagjaival, illetve részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával.
A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára a jogosultságok közvetett módon biztosítottak. Mindkét fogalomnál a közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.

Közeli hozzátartozó fogalma (Ptk. 685.§. b. pont) – 2014.03.15-ig így hangzott: „Közeli hozzátartozó a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér.” Az új Ptk. hatályba lépésétől a (8:1. §)szerint: „Közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér”. Látható, hogy a bejegyzett élettárs időközben kikerült a definícióból. Az egyenes ági rokon fogalmát a Csjt. 1952. évi IV. tv. 34.§. 1. pontja fogalmazza meg: egyenesági a rokonság azok között, akik közül az egyik a másiktól származik.

Milyen lépéseket érdemes megtennie a könyvelőnek a saját felelősségi körében?

– Az adott vállalkozás tulajdonosainak pontos felmérése (mind a magánszemélyeket, mind a vállalkozásokat, a tulajdonosi arányok és a szavazati arányok tekintetében).

– Nyilatkoztatni a tulajdonosokat, hogy más vállalkozásokban van-e olyan érdekeltségük, melyben rendelkeznek a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással. Amennyiben igen, akkor szükséges bekérni a pontos cégadatokat. Fontos, hogy a nyilatkozat magánszemélyek esetében terjedjen ki a közeli hozzátartozók vizsgálatára is.

– Az adott vállalkozás részesedései tekintetében is fontos felmérni a többi tulajdonost és a fentiek szerint a nyilatkozatokat bekérni.

– Ha a belföldi vállalkozásnak van külföldi telephelye, vagy könyvelőként külföldi vállalkozás belföldi telephelyét könyveljük, ezek mindenképpen kapcsolt vállalkozásoknak tekintendőek.

– A nyilatkozatokat lehet sablon formájában is elkészíteni (jogszabályi hivatkozással) és célszerű mellé egy rövid tájékoztatást is készíteni, hogy erre miért van szükség, és milyen kockázatokat hordozhat, ha nem kerülnek korrekt módon és megfelelően alaposan felmérésre a tulajdonosi viszonyok.

– Vannak olyan esetek, ahol természetesen egyértelmű a kapcsolt vállalati viszony, például az adott vállalkozásban közvetlenül 50% feletti tulajdonosi aránnyal rendelkező anyavállalat miatt.

– A kapcsolt vállalkozások feltérképezésének fenti módon történő elindítása mellett az egyértelműen behatárolható kapcsolt vállalkozásokkal kötött ügyleteket célszerű megvizsgálni minden évben az elévülési időn belül. Ha már egy ügylet is megvalósult a kapcsolt vállalkozással (pl. beszerzés, értékesítés, közvetített szolgáltatás, kölcsön, stb.), akkor a bejelentési kötelezettség (és az 500.000 Ft-os mulasztási bírság) fennállt.

– Az információk bekérésével és a könyvelési adatok vizsgálatával párhuzamosan szükséges elindítani annak a vizsgálatát is, hogy az adott vállalkozás a 2004. évi XXXIV. törvény (a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról) szerint milyen vállalati kategóriába sorolható. A középvállalati státusz már magával hozza a transzferár nyilvántartási kötelezettséget, és tipikus hiba, hogy a kapcsolt vállalkozások adatait nem együtt kezelik! Fontos az is, hogy 2012-től már az innovációs járulék fizetés tekintetében is összevontan kell vizsgálni a kapcsolt vállalkozások számadatait a vállalati besorolás tekintetében.

– Ha bizonytalanok vagyunk a kapcsolt vállalkozások felmérésében, a nyilatkozatok összeállításában, vagy a vállalati méret besorolásában (transzferár nyilvántartás készítési kötelezettség megállapításában), akkor mindenképpen javasolt az ügyvezetés figyelmének felhívása mellett garanciát vállaló külső szakértőt is bevonni a kockázatok felmérésére és a megoldások kidolgozására.

A cikk szerzője Lakatos Zsuzsa transzferár- és adószakértő, a Tax Revolutions Kft. ügyvezetője.

 

---