Láncügyletek: hol a teljesítési hely? (x)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

„A” magyar cég eladja termékét „B” olasz cégnek, amely eladja azt „C” szlovák vállalkozásnak. A szállítótól függően hogy határozzuk meg a teljesítés helyét? Számos – ehhez hasonlóan értékes és konkrét – példával és magyarázatukkal szolgál a „Példák az áfatörvény alkalmazásához” című könyv, amely itt rendelhető meg.

 

A következőkben – elsősorban a teljesítési helyekre fókuszálva – áttekintjük a legtipikusabb láncügyletes-esetköröket.

Tételezzünk föl egy olyan láncügyletet, amelyben „A” magyar cég eladja a termékét „B” olasz cégnek, amely pedig eladja az „A”-tól vásárolt terméket „C”-nek, egy szlovák vállalkozásnak. A terméket közvetlenül „A”-tól „C”-hez szállítják.

Mint ahogyan a fentiekben kifejtettük, egy láncértékesítés minősítésénél az első feladat a teljesítési helyek tisztázása, amelyet pedig alapvetően az Áfa tv. 27. §-a szerint az a körülmény határoz meg, hogy a láncban melyik értékesítés az úgynevezett fuvarozásos értékesítés.

a) Elsőként nézzük meg azt az esetet, hogy mi történik akkor, ha „A” magyar cég vállalta a termék fuvarozását. Ebben az esetben az „A” cég a fuvarozást vállaló fél, így az lesz a fuvarozásos értékesítés – és így az minősül az Áfa tv. 26.§-a alapján –, amelyikben az „A” számlázási félként megjelenik. Az „A” szereplő a láncban csupán egy valakivel áll számlázási kapcsolatban, mégpedig „B” olasz adóalannyal, így „A” fuvarozása esetén az úgynevezett fuvarozásos értékesítés az „A” magyar cég és a „B” olasz cég közötti ügylet lesz, így ennek teljesítési helye – az Áfa tv. 26. §-a értelmében – a fuvarozás megkezdésének helye, tehát Magyarország. Ennél a példánál a láncban szereplő másik értékesítés – ti. a „B” olasz cég és a „C” szlovák cég közötti ügylet – követi az úgynevezett fuvarozásos értékesítést, ami azt jelenti, hogy ezen első esetben a „B” olasz cég és a „C” szlovák cég közötti ügylet teljesítési helye [az Áfa tv. 27. § (3) bekezdés b) pontja alapján] a rendeltetés országa, azaz Szlovákia lesz.

b) Másodikként vizsgáljuk meg azt az esetet, amikor a láncban a fuvarozást „C” szlovák cég bonyolítja. Ennél az esetnél – mivel a fuvarozást „C” szereplő vállalta – az úgynevezett fuvarozásos értékesítés az az értékesítés lesz, amelyikben ez a „C” szereplő számlázási félként megjelenik. A példánkban „C” szereplő a láncban kizárólag „B” szereplővel áll számlázási kapcsolatban, így az úgynevezett fuvarozásos értékesítés a „B” és „C” szereplő közötti ügylet, azaz a „B” olasz cég és a „C”szlovák cég közötti ügylet teljesítési helye az Áfa tv. 26. §-a szerint alakul, ami azt eredményezi, hogy a „B” és a „C” szereplő közötti értékesítés teljesítési helye a termék fuvarozása megkezdésének a helye, esetünkben Magyarország.

Ennél a példánál a másik értékesítés – ti. az „A” magyar cég és a „B” olasz cég közötti ügylet – a láncban megelőzi az úgynevezett fuvarozásos értékesítést, így az Áfa tv. 27. § (3) bekezdés a) pontja alapján az „A” és a „B” közötti értékesítés – mint fuvarozásos értékesítést megelőző értékesítés – szintén a fuvarozás megkezdésének a helyén, tehát ugyanúgy Magyarországon lesz teljesített.

c) A harmadik lehetőség, ha a fuvarozást a „B” olasz cég bonyolítja. Mivel ő úgynevezett közbenső szereplőnek minősül, azaz a láncban egyúttal két ügyletben is részt vesz (ti. „A”-nak vevője, „C”-nek pedig eladója), akkor a fuvarozásos értékesítés sorosa a következők szerint alakul.

Az Áfa tv. 27. § (2) bekezdése értelmében, amikor úgynevezett közbenső szereplő fuvaroz, akkor őt főszabályként úgy kell tekinteni, mint aki vevőként rendelte meg a fuvarozást, kivéve, ha igazolja, bizonyítja, hogy mégis értékesítőként fuvaroz.

Ha a főszabályt vesszük alapul, azaz olyan esettel találkozunk, ahol a közbenső szereplő – esetünkben a „B” olasz cég – vevőként bonyolítja a fuvarozást, akkor az lesz az úgynevezett fuvarozásos értékesítés, amelyikben ez a „B” szereplő vevőként jelenik meg. A „B” szereplő a példa szerinti esetben vevőként az „A” és „B” közötti ügyletben jelenik meg, ez pedig azt jelenti, hogy ha „B” vevői minőségében fuvaroz, akkor az „A” és „B” közötti ügylet lesz az úgynevezett fuvarozásos értékesítés, így az eset az a) pontban tárgyaltakkal megegyezően alakul

Amennyiben azonban „B” olasz cég úgy dönt, hogy ő – mint közbenső szereplő – nem vevőként, hanem értékesítőként bonyolítja a fuvarozást, akkor pedig az lesz az úgynevezett fuvarozásos értékesítés, amelyikben ez a „B” szereplő értékesítői pozícióban jelenik meg. A példa szerinti esetben „B” olasz cég „C” szlovák cég felé jelenik meg értékesítőként, így ha ez a „B” – mint közbenső szereplő – értékesítői minőségében kívánja bonyolítani a fuvarozást, akkor az úgynevezett fuvarozásos értékesítés a „B” és a „C” közötti értékesítés lesz, és így az eset a b) pontban tárgyalt megoldásra vezet.

Számos – a fentihez hasonlóan értékes és konkrét – példával és magyarázatukkal szolgál a „Példák az áfatörvény alkalmazásához” című könyv, amely itt rendelhető meg.

---