Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az elmúlt évtizedek republikánus politikájának konstans eleme volt az adócsökkentés hívószava. Szinte az elnökség közelébe sem juthatott republikánus részről az, aki ki merte ejteni a száján az „adóemelés” szót, vagy nem ismételgette elég gyakran, hogy adócsökkentést javasol. A 2016-os versenyben azonban nemcsak az „adóztató és költekező liberálisok” (tax and spend liberals) lépnek fel a legjobban keresőket sújtó adóemelési igényekkel, hanem egy vezető republikánus jelölt is. A dúsgazdag Donald Trump ugyanis nem vágyik különösebben egykulcsos adóra, mint párttársai jelentős része. Ő inkább adót emelne, méghozzá saját magának.
Ebben a pillanatban úgy tűnik, Trump nemcsak legkevésbé sem polkorrekt stílusa és totális anyagi függetlensége miatt rendhagyó jelölt. Olyat kínál ugyanis az amerikai jobboldalnak, egyelőre sikeresen, ami az amerikai jobboldalnak hosszú ideje nem kell: adóemelést. Ugyanez a Trump adóemelős, „kevéssé republikánus” tervei ellenére jelenleg átlag 14 ponttal, bőven hibahatáron túli előnnyel vezet párton belüli ellenfelei előtt az előválasztási versenyben.
Miként a Wall Street Journal egyik blogja rámutat, a republikánus párt bázisának egy része, méghozzá a vidéki, alacsony jövedelmű része, nem idegenkedik a leggazdagabbak számára adóemelést ígérő jelöltektől, sőt. Az előválasztáson részvételüket ígérők között azonban már nincsenek már többségben azok, akik pozitívabban gondolkoznának egy-egy jelöltről, ha az adóemelést ígérne a leggazdagabbaknak.
Márpedig Trump éppen ezt ígéri. Egy egészen furcsa Fox-interjúban először nyitottnak mondta magát az egykulcsos adó iránt, majd kifejtette, hogy az egykulcsos adóval az a problémája, hogy a gazdagok ugyanolyan arányban fizetnek adót, mint a legkevesebbet keresők. Hozzátette, valami fokozatosságra szükség van az adórendszerben. Az, hogy egyszerűsíteni kell az adójogszabályokat, illetve adót kell csökkenteni a középosztály számára, szinte kötelező kör minden komolyan vehető és nem komolyan vehető elnökjelölt szájából, így természetesen Donald Trump is előadta. A vezető republikánus elnökjelölt a CNN képernyőjén továbbá azt is kifejtette, hogy ő maga jól keres, és „nem zavarná” ha „kicsit több adót” kellene fizetnie (Trump becsült „nettó értéke” 4 milliárd dollár körül van – tehát tényleg igen jól keres, s miként dicsekedni szokott vele, kampánya finanszírozásához ezért nincs szüksége a big business jóindulatára: azt mond, amit akar, nem kell donoroknál kilincselnie).
A számvitel nagy kézikönyve 2015 |
|---|
|
Részletezi az év közbeni és év végi számviteli teendőket; tippeket ad a jogszabályok kreatív alkalmazásához, egy-egy feladat alternatív megoldásához; számos ábrát, példát, összefoglaló táblázatot tartalmaz A könyv áráért most megkapja az 57 számviteli eset megoldása c. kiadványt |
A politikai kampányokban egyébként közismert tétel, hogy ha egy jelölt javaslata éppen a jelölt számára nem előnyös (és Trump javaslata éppen Trump számára nem előnyös), akkor a választók könnyebben elhiszik, hogy a programpont az ország számára viszont szükséges és helyes. A szavazófülkék nyitásáig persze kérdéses, hogy az adóellenes republikánus bázis is követi-e majd ezt a közhelyes szabályt. Mindenesetre a republikánus versenyben jelenleg második helyen álló Ben Carson személye után ez egy újabb téma, amelyet érdemes tartósan figyelemmel kísérni.
Donald Trump egyébként nemcsak a személyi jövedelemadó kapcsán könyörtelen. Nekiment a vagyonosokat kiszolgáló fedezeti alapoknak, vagyis a híres-hírhedt hedge fundoknak is. A republikánusok élenjáró elnökjelöltje ezen alapok menedzsereinek is magasabb adókat javasol (e menedzserek jelenleg megtehetik, hogy tőkejövedelemként könyvelik jövedelmeiket, nem munkajövedelemként). Trump ezen javaslatával felsorakozik Hillary Clinton mellé – akit egyébként azzal vádol, hogy éppen ezek a „parpírtologató” hedge fund-menedzserek pénzelik. (Trumpot valószínűleg nagyon nem szeretik a hedge fund-menedzserek, különösen miután az elnökjelölt kifejtette, hogy előbbi urak „megússzák a gyilkosságot” is).
A Trump-kampány most azt ígéri, hogy még szeptemberben bemutatja az elnökjelölt részletes adótervét. A meglepő és izgalmas előzetes marketing-kampány azt sugallja, minden bizonnyal érdekes olvasmány lesz. A szóbeli ígéretek alapján a cégek is számíthatnak némi adócsökkentésre, hiszen a protekcionista húrokat pengető Trump programjának kulcseleme a külföldre menekült cégek hazacsábítása amerikai földre.
Donó
Donald Trump
A republikánus pártot persze máris lázban tartják az első Trump-féle adójavaslatok, ki-ki vehemenciája szerint reagál rájuk. A nagy súlyú, befolyásos és konzervatív Amerikaiak az Adóreformért-csoport vezetője például azt mondta, Trump ugyan egyelőre írásban nem ígérte meg, hogy nem emel adókat (szóban igen), de azért „még nem lépte át a határt”. Grover Norquist hozzátette, jobb lenne, ha nem a gazdagok adóemelésével oldanák meg a közteher-viselésbeli egyenlőtlenségi problémát, hanem a középosztály adóterheinek a csökkentésével (azt nem tette hozzá, hogy a kieső költségvetési bevételekkel mi legyen). A Trump-terv eddig ismert részletei még ennél is kisebb lelkesedést váltottak ki Marco Rubióból, aki szintén az elnökségre pályázik a republikánus pártban: ő konkrétan azt javasolta, hogy ha Trump adót akar emelni, akkor legyen kedves demokrataként hivatalra pályázni (merthogy a demokrata párt „szereti az adóemelést”). Az előválasztási versenyben egyelőre meglepően lemaradó Jeb Bush ugyancsak azt állította, hogy Donald Trump nem igazi konzervatív.
Tény, ami tény: az előválasztáson voksoló republikánus bázis előtt igencsak rosszul nézhet ki, hogy az (amerikai viszonylatban) liberális Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman és – az egyébként Hillary Clinton elnökségét támogató – Warren Buffett mellett még a „rettentő liberálisnak” (vagyis nagyon balosnak) tartott Elizabeth Warren szenátor is kiállt Donald Trump eddig ismert adózási javaslataiért.
Számvitel A-tól Z-ig 2015 |
|---|
|
• hatályos számviteli törvény és a kapcsolódó jogszabályok |
Nincs okunk kételkedni abban, hogy az ellenfelek az adótervei miatt (is) támadni fogják Trumpot, olyan videókkal és szövegekkel, amelyek lehetőleg tartósan hozzákötik őt egyes, republikánus körökben patás ördögöknek tartott liberálisokhoz (Donald, reméljük, sosem fogtál kezet Hillaryvel vagy Elizabeth Warrennel őszinte, széles mosollyal az arcodon – ha igen, akkor készülj, mert azok a képek most biztos előkerülnek!).
A kérdés már csak az, hogy ezek a jobboldali támadások fognak-e majd Trumpon. Egy olyan választási évben ugyanis, amikor a lehető legvalószínűtlenebb jelöltek törnek előre és jelennek meg komolyan veendő esélyesként, már semmiben sem lehetünk biztosak.
