Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A telephelyre pontos definíciót ad a társasági adótörvény. Persze a pontos mégsem annyira pontos, mert egy-egy pontjáról (pl. arról, hogy valamely tevékenység kisegítő tevékenység-e vagy sem, így keletkeztet-e egyáltalán telephelyet) sokat lehet vitatkozni.
Mindenesetre, amikor arról szeretnénk dönteni, hogy külföldi vállalkozó telephelyéről van-e szó, ami alapján Magyarországon – korlátozott – adókötelezettsége keletkezik, vagy egy külföldi entitás a magyar illetőségű társaságunk külföldi telephelye-e, a társasági adótörvény fogalomtárát szükséges forgatnunk. Eltérésnek a magyar definíció használatától egy esetben van helye: amennyiben a vonatkozó, jogszabályilag kihírdetett kettős adóegyezmény eltérően fogalmazna, akkor az abban foglaltak előnyt élveznek. Ez előfordulhat, hiszen két állam maga dönti el, hogy milyen szövegben egyezik meg, de tudni kell, hogy a magyar törvényi definíció az OECD Modellegyezemény ajánlásait követi, az elv tehát nem nagyon lehet más a Modellegyezményekre épülő adóegyezményekben.
A külföldi vállalkozó tehát korlátozott adókötelezettségét Magyarországon telephelye vonatkozásában teljesíti. Amennyiben fióktelepről van szó, úgy az adókötelezettség a cégnyilvántartásba történő bejegyzés napján kezdődik és az abból való törlés napján fejeződik be. Amennyiben a belföldi ténykedés cégnyilvántartásba nem bejegyzett telephely útján történik, úgy a telephely létrejöttét eredményező első jognyilatkozat (pl. szerződés) megtételének napján keletkezik az adókötelezettség és a megszűnést eredményező jognyilatkozat megtételének napján szűnik meg.
Jogosan gondolhatnánk, hogy az egész telephely kérdéssel nem is kellene külön foglalkozni, hiszen az nem más, mint a társaság egy szerves része, jogilag, üzletileg nem különálló egység. A társaság magához könyveli a telephely eredményét, legfeljebb külön is nyilvántartja azt. Ez magyar társaság magyar telephelyei esetében teljesen helytálló is, nem is kezeli azt külön a társasági adótörvény, az adót egyben kell megfizetni. Más a helyzet viszont egy külföldi vállalkozás esetében, amely eredményt hozó tevékenységet folytat magyar telephelyén keresztül. Elvárható ilyenkor, hogy az itt megtermelt nyereség után itt is adózzon. Fordítva, a magyar vállalkozás külföldi telephelye által elért profit esetén pedig az várható el, hogy abban az országban adózzák azt le, ahol keletkezett. Ez így logikusan is hangzik, de hogyan határozzuk meg ezt az eredményt, ha egyszer nem egy különálló egységről van szó, hanem a társaság egy részéről? A kulcsmondat megtalálható az adótörvényben és fontosságát külön emeli, hogy ugyanez az alaptétele a transzferár-kiigazításnak is: Az árbevétel, a bevétel, a költség és a ráfordítás elszámolásánál úgy kell eljárni, mintha a telephely a külföldi vállalkozótól független vállalkozás lenne.
A fenti mondatot lefordítva, a telephelynek önállóan meg kell határozni az adózás előtti eredményét. Ha ez megvan, akkor jöhetnek az adózás előtti eredményt módosító tételek – mintha független vállalkozás lenne. A növelő-csökkentő elemek, az átalakulásra vonatkozó szabályok mellett figyelemmel kell lenni a kapcsolt vállalkozások között alkamazott árak módosítására, illetve az azt előíró paragrafusra is. Tekintettel arra, hogy a külföldi vállalkozásnak korlátozott adókötelezettsége keretében – azaz telephelye vonatkozásában – alkalmaznia kell az adóalap megállapításának általános szabályait, már ennyi elegendő lenne, hogy a transzferár kérdése bejöjjön a képbe és amennyiben a költségek, ráfordítások, bevételek a központtal nem piaci áron kerültek elszámolásra, akkor a magyar adóalap megállapításánál módosítást kelljen alkalmazni.
Ez a levezetés azonban úgy tűnik nem volt elegendő, esetleg valahol „nem zárt a rendszer”, mert a külföldi vállalkozás ezen kötelezettségére külön hangsúly kerül azáltal, hogy a kapcsolt vállalkozás társasági adótörvénybeli meghatározásába külön belekerült: kapcsolt vállalkozásnak minősül a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, illetve ez a telephely és a külföldi vállalkozó más kapcsolt vállalkozása. Érdekesség, hogy sokáig csak ezt a relációt kezelte a törvény, a visszafelé kapcsolatot (magyar adózó külföldi telephellyel) nem. Aztán persze ez is megoldódott, 2010-től bekerült a szabályozásba, hogy a továbbiakban kapcsolt vállalkozásnak tekintendő az adózó és külföldi telephelye, valamint az adózó külföldi telephelye és a magyar adózó kapcsolt vállalkozásai.
Tekintettel arra, hogy a transzferár-kiigazítással foglalkozó fejezetnek „Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása” a címe, aki megértette, hogy egy társaság és telephelye kapcsolt vállalkozásoknak minősülnek, annak számára egyértelmű, hogy ez a fejezet a telephelyre is vonatkozik. A jogalkotó azonban biztosra akart menni és harmadszor is belecsempészte a törvénybe, hogy a transzferárral kapcsolatos előírásokat (ideértve a dokumentációs kötelezettségeket is) bizony a telephelyekre is alkalmazni kell. Az említett fejezeten belül ugyanis egy külön bekezdés hívja fel a figyelmet arra, hogy a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a magyar adózó és külföldi telephelye közötti ügyletekre is.
A társasági adótörvény tehát háromszor is egyértelműsíti: a telephely adózásilag külön entitás, ha a társaság, amelyhez tartozik más államban található!
A cikk szerzője, Kertész Gábor az Accace Hungary adómenedzsere. Az Accace az Adó Online szakmai partnere.
