A devizás követelések év végi értékelésének érdekességei

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A számviteli szakemberek devizában lévő követelésekkel kapcsolatos év végi tennivalói között több feladat is szerepel. E feladatok érdekességeit tekinti át cikkünk.

Egyrészt a követelések adósait minősíteni kell abból a célból, hogy megállapíthatóvá váljon, szükség van-e az adott követelésre vonatkozóan értékvesztés elszámolására vagy esetleg a korábban elszámolt értékvesztés visszaírására. Másrészt szükséges a követelést az aktuális árfolyamra átértékelni. További feladatként jelentkezhet a kamat elszámolása, elhatárolása, ha a felek közötti megállapodás értelmében a követelés után kamatot kell fizetni.

A gyakorlatban sokszor merül fel kérdésként az értékvesztés és az átértékelés műveletek sorrendje. A sorrendet érintően irányadó előírás az Szt. 65. § (2) bekezdésében található, amely szerint a mérlegben a külföldi pénzértékre szóló követelést az elfogadott, az elismert devizaösszegnek a mérlegfordulónapi választott árfolyamán, illetve a már elszámolt, devizában meghatározott értékvesztés nyilvántartási árfolyamán csökkentett, az értékvesztés devizában visszaírt összegének a nyilvántartási árfolyamon számított értékével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni. Ebből az előírásból adódik tehát, hogy először az ilyen követelésekre a nyilvántartási árfolyamon el kell számolni az értékvesztést, majd ezt követően kell a már csökkentett összeget az év végi devizaátértékelés alá vonni. A devizában kifejezett követelések értékvesztése számla analitikájában követni kell az értékvesztés devizaértékét is. A törvényi előírással ellentétes sorrend számszakilag ugyanazt a mérlegértéket eredményezi, azonban mind az átértékelés eredmény során, mind az értékvesztés eredménykimutatás során helytelen adatok állnak elő. A helyes sorrendet kell követni abban az esetben is, ha az adós minősítése azt eredményezné, hogy egy korábban elszámolt értékvesztést vissza kell írni.

 

Érdekes kérdéseket vet fel még a devizás követelésekhez esetlegesen kapcsolódó kamatok elhatárolása. A törvényi előírások szerint a kamatbevétel a teljesítése napján érvényes választott árfolyamon kerül be a könyvekbe. Adódik viszont a kérdés, hogy mikor kell az előző év végén elhatárolt kamatbevételt feloldani és hogyan kell rendezni azt az árfolyamkülönbséget, ami az év végi elhatárolás árfolyama és a teljesítéskori kamatbevétel elszámolásának különbségéből adódik. A törvényi szabályozás hiányában erre vonatkozóan a gyakorlatban két módszer terjedt el. Az egyik szerint azokat az elhatárolásokat, amelyek számviteli értelemben még nem teljesült bevételekhez és költségekhez kapcsolódnak, az év eleji nyitótételek között fel kell oldani. A másik megoldás szerint nem történik meg azonnal év elején az elhatárolás feloldása, hanem csak a kapcsolódó esemény bekövetkeztekor. Ez a megoldás már lehetőséget ad arra is, hogy a számviteli nyilvántartásokban is kezeljük azt az árfolyam-különbözetet, ami abból adódik, hogy az év végi árfolyamon felvett aktív időbeli elhatárolás értéke eltér a teljesítéskori árfolyamtól.

A devizás követelések év végi értékeléséről Kardos Péter ír a Számviteli Tanácsadó 2015/12. számában megjelent cikkében.

---