A 150 eurós értékhatár szabályai (1. rész)

Írásunkban bemutatjuk, milyen szabályok vonatkoznak a 150 eurós behozatali érték meghatározására, mert az ennél olcsóbb termékekre speciális áfaszabályok érvényesek.

A kis értékű, úgynevezett 150 euró értéket meg nem haladó termékekre speciális szabályok vonatkoznak. Behozataluk történhet egyablakos rendszerben, vagy e nélkül, utóbbi esetben például a termék Unióba történő behozatalakor kell megfizetni az adót. Amiről kevesebb szó esik, az a 150 eurós érték meghatározásáról elérhető információk mennyisége. Aki ebben a témában szeretne elmélyedni, még külföldi oldalakon is limitált információt tud elérni. Jelen cikkekben azt a témát igyekszem bemutatni, milyen szabályok vonatkoznak a 150 euró meghatározására.

Számos kérdés merülhet fel, azok számára, akik elmélyülnének a témában. Ilyen például, hogy miként kell meghatározni minden egyes feladott termék értékét? Az áru értékét a teljesítés, vagy a szállítás időpontjában kell vizsgálni? Mi a teendő, ha az áru ellenértéke nem euróban van meghatározva? Miből áll a küldemény értéke?

A nulladik szabály, hogy a jövedéki termékekre egyáltalán nem vonatkozik az értékhatár vizsgálata, ezekre az árukra nem alkalmazható az egyszerűsítés.

A 150 eurós érték meghatározásakor külön kell választani a kereskedelmi jellegű árukat, a nem kereskedelmi jellegű áruktól. Utóbbi körbe tartozó áruk esetén az az ár lesz a mérvadó, amelyet az Európai Unió vámterületére irányuló kivitel céljából történő értékesítés esetén magukért az árukért kellett volna fizetni. Kereskedelmi áruk esetén a termékek ára lesz, amit vizsgálni kell, hogy az eléri-e a 150 eurót. Azonban önmagában az ár még nem elegendő a megfelelő szabályozás kiválasztására, ugyanis egyéb szempontokra is figyelemmel kell lenni. Első körben ilyenek például a szállítási és a biztosítási költségek, amelyeket főszabály szerint nem kell figyelembe venni a 150 euró meghatározása esetén. Ellenben bele kell őket számítani a 150 euróba, amennyiben azok beleépülnek az árba és nem lesznek külön feltüntetve a számlán. A félreértések elkerülése érdekében, tehát amennyiben a szállítás-biztosítás költsége önálló tétel a számlán, akkor ezeket teljesen figyelmen kívül lehet hagyni a 150 euró meghatározása során minden esetben. A másik nagy pluszköltségforrás lehet az egyéb adók (díjak); ezek is figyelmen kívül hagyhatók, amennyiben más dokumentumokból beazonosíthatóak. Ellenben, ha ezek nem állapíthatóak meg külön dokumentumokból, akkor sajnos bele őket is számítani a 150 eurós értékhatárba.

A 150 eurós értékhatárt önálló csomagonként kell meghatározni. Amikor több termék küldenek egy csomagban, akkor az egy küldeménynek fog minősülni, ezt erősíti, ha egy szerződés kapcsolódik az értékesítéshez, illetve bár különböző termékek vannak a csomagban, azonban ugyanaz a szállítója és a megrendelője is a csomagnak.

Akkor is egyetlen csomagként kell értékelni a küldeményt, amennyiben a megrendelő, bár több megrendelést adott le, a termékek egy csomagban kerülnek feladásra/leszállításra a megrendelő részére. Ennek logikáján tovább haladva, ha ugyanaz a szállító és a megrendelő is, és külön megrendelések történnek, de a megrendeléseket külön-külön szállítja le az eladó, akkor az nem fog egy csomagnak minősülni, a megrendeléseket önállóan kell értékelni a 150 euró szempontjából.

Végül azok is különálló feladásoknak fognak minősülni, ha bár a szállító és a megrendelő ugyanaz, a futár (szállítmányozó) ugyanaznap kézbesíti a termékeket, amelyek lehetnek egyformák vagy különbözőek, de különálló csomagokban történik a kézbesítés.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.

---