A Beatles dallal tiltakozott a magas adók ellen
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A pénzügyek, az adózás nem olyan témák, amelyek gyakran megjelennek a zenében, de azért van rá példa. Több is. És nem is akármilyenek ezek a „feldolgozások”. Gondoljunk csak a Pink Floyd Money című számára, a Kabaré című musical Money, Money betétdalára, vagy az Abba együttes Money, Money, Money slágerére, de hasonló címmel többen is előálltak a zenei irodalomban, így a Beatles, Michael Jackson, David Guetta, hogy csak a legismertebbeket említsük. Az alábbiakban kifejezetten az adózásról szóló zeneművekről lesz szó, kiemelve ezek közül a legismertebb történetét, mondanivalóját.
Az adózás a zenében
Az adózás zenei feldolgozása már sokkal nehezebb témaválasztás, mint általában a pénzügyek. Ugyanakkor ennek is van példája akár a klasszikus operákban, például Mascagni Isabeau című operája (erre egy későbbi írásban még visszatérünk) vagy Massanet Manon című dalműve.
Sokkal közelebb állnak hozzánk nemcsak korban, hanem hangzásvilágában is a huszadik századi zenei produktumok. Ezek közül érdemes megemlíteni a következő, kifejezetten az adózásról szóló számokat:
- 1040 Blues (Robert Cray Band);
- I Paid My Income Tax Today (előadója Gene Autry, írta Irving Berlin);
- After Taxes (Johnny Cash);
- Me and the I.R.S. (Johnny Paycheck) – az I.R.S. az USA adóhivatala;
- This Isn’t What The Governmeant (Bread).
Talán nem véletlen, hogy az adózás, az adóhivatal általában negatív beállítással jelenik meg ezekben a dalokban, kivétel viszont az I Paid My Income Tax Today című szám, amely egyfajta kiállás az adókötelezettségek teljesítése mellett!
Beatles: Taxman
Az adózásról szóló dalok között viszont kétségtelenül a legismertebb a Beatles együttes Taxman című száma.
Mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, lássuk az eredeti angol nyelvű szöveget és annak magyar fordítását:
|
Taxman
Let me tell you how it will be
There’s one for you, nineteen for me
‘Cause I’m the taxman
Yeah, I’m the taxman
Should five percent appear too small
Be thankful I don’t take it all
‘Cause I’m the taxman
Yeah, I’m the taxman
(If you drive a car, car)
I’ll tax the street
(If you try to sit, sit)
I’ll tax your seat
(If you get too cold, cold)
I’ll tax the heat
(If you take a walk, walk)
I’ll tax your feet
(Taxman)
‘Cause I’m the taxman
Yeah, I’m the taxman
Don’t ask me what I want it for
(Ha ha, Mr. Wilson)
If you don’t want to pay some more
(Ha ha, Mr. Heath)
‘Cause I’m the taxman
Yeah, I’m the taxman
Now my advice for those who die
(Taxman)
Declare the pennies on your eyes
(Taxman)
‘Cause I’m the taxman
Yeah, I’m the taxman
And you’re working for no one but me(Taxman)
|
Az adószedő
Hadd mondjam el, hogy is megy ez;
Van egy neked, tizenkilenc nekem.
Mert én vagyok az adószedő,
Igen, az adószedő.
Ha 5 százalék túl kevésnek tűnik,
Légy hálás, hogy nem viszem el mind.
Mert én vagyok az adószedő,
Igen, az adószedő.
(Ha autót vezetsz, vezess!), megadóztatom az utadat;
(Ha megpróbálsz leülni, ülj le!), megadóztatom a helyedet,
(Ha fázol, fagyj meg!) megadóztatom a meleget,
(Ha sétálni mégy, sétálj!), megadóztatom lábadat.
(Adószedő!)
Mert én vagyok az adószedő,
Igen, az adószedő.
Ne kérdezd, mire kell nekem (ó-ó Mr. Wilson),
Ha nem akarsz még többet fizetni (ó-ó Mr. Heath).
Mert én vagyok az adószedő,
Igen, az adószedő.
Most egy tanács tőlem a halottaknak,
(Adószedő)
Tegyétek a pénzetek a szemetekre.
(Adószedő)
Mert én vagyok az adószedő,
Igen, az adószedő.
És senki másnak nem dolgozol, csak nekem!
(Adószedő!)
|
A dal szerzője George Harrison, bár a végleges változatba besegített John Lennon is, például az ő javaslatára került be a szövegbe Wilson és Heath neve. Harrison segítséget kért Paul McCartney-tól is, de akkoriban nem volt közöttük túl jó a viszony, így McCartney nem segített.
A mű keletkezési ideje 1966, és a Beatles Revolver című albumának lett a nyitódala.
A Beatles ebben az időben már nagyon jól keresett a fellépésekből, lemezekből, filmekből, egyéb jogdíjakból. A brit adórendszer ezt viszont igencsak lefölözte. A magasabb jövedelműeknek a II. világháború alatt különadót (surtax) is kellett fizetni, így az alap-jövedelemadó és a különadó együttesen a teljes jövedelem akár 96-98 százalékát is elvihette. Ez a különadó megmaradt a háború után is, „elfelejtették”, hogy bevezetésének elsődleges indoka a tetemes hadikiadások finanszírozása volt, és ez mint indok már nehezen volt védhető a hatvanas években. Az elvonások magas szintjére utal a szövegben az „egy neked, tizenkilenc nekem” rész, azaz, ahogyan szintén szerepel a versben, elégedjen meg az adózó állampolgár a jövedelem 5 százalékával!
Harrison, és így a Beatles is közéleti, gazdasági kérdésekben nyilvánít véleményt, ahogyan Ungvári Tamás is fogalmaz a Beatles Biblia c. könyvében „Bob Dylan, az amerikai protest song legnagyobbjának ihletésére”. Bár én úgy gondolom, hogy a hatalmas népszerűségüket kihasználva már nem féltek a rajongók kritikájától, még a saját pénztárcájukat érintő kérdésben is meg mertek nyilatkozni, szembe mertek fordulni a nagyhatalmú döntéshozókkal is.
| Abban az időben a hivatalos magyar politika is politikai állásfoglalásra buzdította a fiatalokat. Ennek terméke volt a pol-beat, mint műfaj. Támogatták a dalszerzőket, énekeseket, együtteseket, persze csak akkor, ha a kapitalizmus kritikáját jelenítették meg, viszont megtorolták, ha a belpolitikai helyzetről fogalmaztak meg negatív – vagy csak annak tűnő – véleményt. Ilyen megtorlás lehetett például elkészült lemez bezúzása (Koncz Zsuzsa), vagy együttes fellépéseinek évekre való betiltása (Illés együttes). |
A vers végén szereplő Harold Wilson a munkáspárt vezére, 1964 és 1970 között, valamint 1974 és 1976 között Nagy-Britannia Miniszterelnöke volt, Edward Heath 1966-ban az ellenzéki konzervatív párt vezére (később 1970 és 1974 között Nagy-Britannia miniszterelnöke) volt.
Az utalás egyértelműen azt fejezi ki, hogy mind a kormányzás, mind az ellenzéke felelős a magas adókért.
Biztos, hogy a Beatles megszólalásának volt hatása a brit pénzügypolitikára, mert – ha lassan is – de elkezdték csökkenteni a jövedelemadó-terheket, a 70-es évek elejére a korábbi 96-98 százalékos teher már „csak” 75 százalék körül volt.
Jól kifejezi a vers, hogy az állam – ha úgy dönt – bármit megadóztathat, még a halott is pénzt visz magával (a szemén), hogy ki tudja vele fizetni az alvilági révészt (az adóztatók kreativitására még vissza fogunk térni egy későbbi írásban).
A Taxman az egyik legnépszerűbb Beatles dal lett. A New Musical Express 2014-ben összeállította a legnépszerűbb 500 dal listáját, ezen a 80. helyen van a Taxman, és csak öt Beatles nóta előzi meg.
Persze, mint minden lista, ez is fenntartásokkal kezelendő, de az összesített listán a 80. helyezés, és az 6. legnépszerűbb Beatles-dalként való minősítés így is meggyőző.
A BBC a Beatles dalait „rajzfilmesítette” a 60-as években, a Taxman-ből egy Robin Hood-szerű történetet készítettek (szintén megtalálható a YouTube-on).
Irodalom:
Hey ‘Taxman,’ take a listen to this!
Minden idők legjobb dalai az NME szerint, nyert a Nirvana
Molnár Imre-Molnár Gábor: Halhatatlan Beatles (a szerzők magánkiadása, Budapest, 1986)
Ungvári Tamás: Beatles Biblia (Zeneműkiadó, 1968 és 1982, Budapest)
